Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Majthényi Szabolcs és Domokos András a múlt héten Sydneyben tizenegyedik világbajnoki címét nyerte, és a vb-k összesített éremtáblázatán az élre repítette hazánkat. A kisalfold.hu riportját közöljük.

Majthényiék elsöprő fölénnyel – kilenc futamon hét első és két második helyezéssel – védték meg címüket, és övék lett az abszolút pontverseny győztesét illető Ezüst Sombrero is.

– A különlegesség az volt, hogy éppen húsz éve nyertük az első világbajnoki aranyunkat, és szintén Ausztráliában – nyilatkozta hazaérkezése után Domokos András. – Úgyhogy az évforduló miatt ez a viadal többet jelentett nekünk, mint egy sima világbajnokság. Amúgy inkább kellemetlen volt Sydneyben, egy metropolis közepén, szennyezett vízen és levegőben, iszonyatos hajóforgalomban versenyezni. Ez senkinek nem ideális, főleg az olyanoknak nem, mint én, akik azért szeretnek vitorlázni, hogy a természethez közel, szép környezetben legyenek. Ezt sajnos most nem lehetett elmondani.

– Vigasztalhatja, amilyen előnnyel nyertek...

– Való igaz, de amúgy akadt már példa arra, hogy ilyen fölénnyel győzzünk. Kilenc éve a floridai St. Petersburgben az első futamban másodikak lettünk, utána viszont csak első helyeink voltak.

– Ilyen eredményre számítottak?

– Ezt nem lehetett előre tudni. A vitorlázás technikai sport, és bármennyire jól felkészült egy versenyző, bármilyen gondosan készíti fel a hajóját, mindig benne van a pakliban, hogy a hajóval történik valami. Sydneyben például az egyik magyar párosnak három futama úszott el azon, hogy az árbocukon tönkrement valami. Egy kompetens versenyző nem jelentheti ki előre, hogy biztosan nyer egy versenyen.

– Miben voltak jobbak a mezőnynél?

– Mind a taktikai, mind a technikai felkészültségben. Taktikai felkészültség alatt a versenyre való érettséget értem, illetve azt, ki értékeli és használja ki jobban a verseny körülményeit, a szélváltozásokat, a hullámviszonyokat. A technikai rész pedig a hajó, a rudazat, a vitorlák összehangoltsága és a manőverek színvonala.

– Ami az utóbbit illeti, tavaly lett új hajójuk.

– Áprilisban kezdtünk el vele vitorlázni, miután elkészült. Már ebben nyertük a júliusi skóciai világbajnokságot is, de akkor még nagyon új volt a hajó, nem igazán volt kipróbálva, ötven órát sem tudtunk előtte vitorlázni vele. Sydneyben azért már jóval komfortosabban éreztünk benne magunkat.

– Meddig tervezik még, hogyan képzelik a jövőt?

– Ami engem illet, már nem motivál, hogy még egy vb-címet nyerjünk, sem az, hogy tizenöt vagy húsz legyen. Ahhoz, hogy így tudjunk vitorlázni, megfelelő anyagi háttérre lenne szükség. Ehhez képest a támogatásunk nem elég ahhoz, hogy végigcsináljunk egy évet, saját magunknak is kell pénzt beleadnunk. Másrészt komoly fizikai igénybevétel ez a sport. Amíg még élvezhető a versenyzés ezen a szinten, csinálom, viszont ha már több lesz benne a fájdalom, akkor nem lesz érdemes. Szeretek vitorlázni, de kicsit fanatizmusnak érzem, hogy negyven felett is csinálja az ember...

Forrás: kisalfold.hu