Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

A Yardstick Trophy Nagyhajós Kupasorozat legutóbbi futamán győztes egység kormányosának beszámolóját olvashatjuk az alábbiakban. Mucsi László a Fortély nevű 11mOD-t irányítja már évek óta és jellegzetesen, szinte minden versenyen megjelennek csapatában a szebbik nem képviselői.

A Kormorán Kupa nekik hazai versenynek számít, így mondhatjuk, hogy otthon tartották a trófeát.
 
Számunkra nem túl jó hangulatban kezdődik ez a verseny. A csapatom kissé morcosan, én egy kicsit rezignáltan ülök a hajón. Megyünk a pálya felé. Már voltam ma jókedvű, bizakodó, ingerült most pedig csüggedt. Pedig egyébként jól indult a dolog…

Pontban reggel nyolckor a találkozom a csapat tagjaival. A szél kb. 3-as ÉNY-i. Ez nekünk fúj! Az elsők között érkezünk. Mindenki pontos, így van még kb.10-15 percünk megbeszélni a tennivalókat a reggeli tea mellett. (Meglepő ez a pontosság… Mintha profi csapatom lenne) A terv a következő: kilencig kipakolás a hajóból, kilenckor én kormányosira megyek, miközben a csapat felszerel úgy, hogy csak be kelljen lépnem, mert kormányosi után azonnal indulunk a vízre. Szeretek időben kiérni a pályára, bemérni a vonal két végét, esetleg egy spit is húzni. Elvileg 10-kor van rajt, és kormányosi miatt már így is szűkös lesz az idő.

Továbbra is 3-as ÉNY szél van, az eső elkezd csöpögni.
Mivel a kipakolás gyorsan megvan, a csapatnak van ideje még egy kis társadalmi életet élni. Kilenc előtt pár perccel a büféből kell előszednem őket. Kiadom az utasítást, miszerint hajót felszerelni, spinakkert balra bekötni, és viharruhát, mentőmellényt felvenni. Igaz, hogy nem kötelező, de nehogy a rajteljárás alatt kelljen öltözködni. (Szó nélkül indulnak a dolgukra... Egyre profibbnak érzem a csapatot…)
 
Papp Tibi versenyrendezőként elég részletes tájékoztatást ad a kormányosi értekezleten. Részletezi a az „I” lobogós rajt szabályait, ami a közönség morajlásából ítélve nem haszontalan. Kb. 10 perc múlva Bogi jelenik meg rendesen beöltözve és érdeklődik, hogy melyik oldalra is kell bekötni a spit.  (10 perc alatt minden kész… már csak a spi bekötés van vissza… ezek tényleg kitesznek magukért…bizakodó hangulatban vagyok)
Még pár kérdés Tibihez a bóják elhelyezésével kapcsolatban, és máris mindenki robog a saját hajója felé.

Én is ezt teszem. Mikor a hajó elé érek, a profi csapatom profin beöltözve vár rám úgy, hogy a hajón egy szál vitorla sincs, nemhogy a spinakker bekötve. Ekkor egy kicsit ingerülté váltam. Érdeklődök tőlük, hogy eddig tulajdonképpen mit is csináltak, persze nem ezekkel a szavakkal. AZONNAL FELSZERELNI A HAJÓT!!! – kiabálom.
Látszik a csapat női tagjain, hogy bántja őket a mulasztásuk, ezért bűnbánóan csak annyit mondanak: Mindjárt megcsináljuk… de előbb elmegyünk pisilni.
Na ekkor váltottam ingerültből rezignálttá.
 
Lehet, hogy ez a lelki állapot nem is ártott, mert így elmaradt a szokásos rajt előtti gyomorgörcs. Jó időben jó oldalon rajtoltunk el. Jobban talán csak a Tomahawk és az Unicum Laude rajtolt. Három hajót korai rajtosnak ítéltünk, köztük az Annát, akivel később jókat csatáztunk. A rendezőség is hasonlóképpen látta a dolgot, és ezt a megfelelő lobogóval jelezte is. A három hajó közül ez csak az Ogrénak tűnt fel, neki is kicsit később.
 
A kreuz szakasz jól indul, a riválisok - a Dámával az élen - kezdenek kicsit elmaradni. Még az Assot is sikerül egyszer lekereszteznünk, de a bójára már csak harmadikként érünk az Anna és a Tomahawk után. A szél mostanra elég jól legyengült, 1-2 Bft között ingadozik. A bója után mély raum következik. Az Anna egy kis technikai malőrnek köszönhetően bevár minket, különben sem fekszik ez a szélirány a genakkernek. Az Assoval szemben pedig egy spinakkeres luvcsatából jövünk ki győztesen, így az élre kerülünk. (Elérkezettnek látom az időt, hogy kibéküljek a csapattal és megint bizakodó állapotba kerüljek…)
 
A fenyvesi bóját az Annával egyszerre vettük. Ők bő kreuz – félszélben tovább erőltették a genakkert, amitől eléggé leestek.  Mikor genuára cseréltek már lényegesen lejjebb voltak nálunk, de aztán élesen és gyorsan jöttek fel. Mikor elértek minket kisebb luvcsata bontakozott ki, de mi is elég élesek voltunk ahhoz, hogy ne tudjanak felettünk elmenni. Na persze nem egyszerű letakarni egy 70-es cirkálót, ezért szépen elcsúsztak alattunk.
A következő bója a pályarövidítés miatt már a befutó volt, így (végül is jó hangulatban…) fejeztük be a versenyt.

Mucsi László
Fortély