Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

A Kishamis ugyebár 117 éves. Valahogy mégsem látok a közelében soha tolókocsit, ápolókat, vakvezető kutyát!

De láttam, ahogy a cél előtti pár száz méteren szél alatt virgoncan elcsattog egy a karbonszálas építési technológiával készült, modern tervezésű, úgynevezett cruiser/racer mellett, és befut a célba, 489 hajót maga mögé utasítva.

Hrehuss György és csapata - Hrehuss Pál, Fejér Vilmos, Halmi Zoltán, Hauer Balázs, Máthé Zsolt, Sziszenstein Ferenc - már Keszthelyen kissebb ünneplésbe foghatott volna, amikor az abszolút 27. helyen kerülték a bóját. Reggel fél nyolc tájt Füreden pedig már kisfiús örömtáncot lejthettek a fedélzeten. Természetesen csakis miután akkurátusan kikötöttek, biztonságba helyezték az öreglányt, és összekapaszkodva elhangzott a háromszoros „Hamis, Hamis, Hamis” csatakiáltás.

Egy 75 éves kapitány és a tinédzserkort már rendesen meghaladott csapata még pontosan tudja mi az a gondoskodás, ami a hajónak, úrhölgyüknek és barátnőjüknek kijár. „Hátrább az agarakkal kisöcsi!” - mondaná neki a még mindig kevéssé ráncos matróna, ha Gyuri bátyánk nem figyelne a rendre. De az nem fordulhat elő, soha.

Mert a hamis csak akkor szeretnivaló, ha különben a velejéig igaz.