Siófok  17.2  •  16.9 kn       

Keszthely  16.9  •  11 kn       

Balatonfüred  16.9  •  12.2 kn       

Balatonboglár  17.1  •  16.8 kn       

Orfű  19  •  12 kn       

Velencei-tó  19.2  •  14.2 kn       

Tiszafüred  17.2  •  5.6 kn       

Mályi-tó  16.4  •  4.4 kn       

2024. május 28., kedd

Bronzérmet szereztek Majthényi Szabolcsék a Repülő Hollandi VB - n

Bronzérmet szereztek Majthényi Szabolcsék a Repülő Hollandi VB - n

Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

A többszörös világbajnok Majthényi Szabolcs - Domokos András párosból Domokos Andrásnak haza kellett utaznia, ezért Horgos Tamás ugrott be a helyére.

Pár nappal ezelőtt fejeződött be a repülő hollandisok Garda-tavon megrendezett világbajnksága, amelyen rendkívüli dolog történt. A többszörös világbajnok Majthényi Szabolcs - Domokos András  párosból Domokos Andrásnak haza kellett utaznia, ezért Horgos Tamás ugrott be a helyére. A három vitorlázó végül harmadik helyen zárta a világbajnokságot. A többi magyar egység pedig egy 13., egy 18., egy 23. és egy 30. helyet szerzett. 

Majthényi Szabolcs részletes beszámolóját a cikk végén közöljük, előbb azonban az eredményekről és a rendkívüli eseményekről röviden. A világbajnokságot a Kay-uwe Lüdtke - Kai Schäfers alkotta német páros nyerte, másodikként zárta a versenyt Jorgen Bojsen-moller - Jacob Bojsen-moller dán duó. A bronzérmet pedig a Majthényi Szabolcs - Domokos András / Horgos Tamás hármas szerezte meg. Gáborjáni Szabó Gábor és Köles Gábor 13., Süli András és Papp Dávid 18., Ziegler János és Czeizel Balázs 23., Tenke Péter és Polgár Csaba pedig 30. lett.

Majthényi Szabolcs a már említett rendkívüli eseményről azt írta: "A pihenőnapon fordulóponthoz érkezett a versenyzésünk. Sajnos Domi rossz híreket kapott otthonról s nem hozhatott más döntést, minthogy hazautazik. Nekem először az jutott eszembe, hogy itt abbahagyjuk a versenyzést, de később felmerült a lehetősége annak, hogy valakit a helyszínen megkérjek arra, hogy folytassa velem a vébét, de erre a feladatra csak nagyon kevés embert tartottam alkalmasnak azok közül, akik viszonylag közelről elérhetők voltak. A külföldi hollandis legénységek közül egészségügyi okokból nem tudták vállalni azok, akikkel szívesen mentem volna. Akiket viszont az olaszok ajánlottak, azokban én nem bíztam meg, ezért más megoldást kellett találnom. Következő lehetőség az volt, hogy otthonról szerzek valakit. Egyből Horgos Tamás jutott eszembe, aki az egyik alap trapézosunk a Fantomassón és van kishajós múltja is. Tamás rögtön igent mondott, s pár óra múlva már kocsiban ült, hogy még este leérjen a Gardához." 

Akkor következzen Majthényi Szabolcs részletes beszámolója a versenyről. 

"A Gardához képest kevés, összesen 68 hajó nevezett a versenyre, de így legalább kevesebb volt a töltelék a mezőnyben. A szervezésben voltak hiányosságok, de ezt már megszoktuk és inkább nem foglalkoztunk vele.  Az első rajtot 12-re írták ki, amikor soha nem fúj a szél és ezt a rendezők is tudják, de azért kivitték aszalódni a mezőnyt. Csak 2 óra körül jött valami, de az is keresztbe fújt a tavon. Fél óra múlva tudtak rajtot csinálni, de még mindig nem a normál irányból érkezett a „cúg”. Sikerült egy olyan lee rajtot kirakni, hogy alig lehetett kimenni jobbcsapáson. Igyekeztünk fel a vonalra és jó pozíciót tartottunk a lee csoport felett, de egy hátulról érkező osztrák szabálytalanul nem élesedett fel felettünk és elrontotta a kigyorsításunkat. Így a kiforduláskor egyből 40 m hátrányunk keletkezett a jól rajtolókhoz képest. Szerencsére maradt helyünk a futtatáshoz, így ki tudtunk csúszni a mezőnyből, de a lee rajtosok jobban álltak. Hosszú balcsapás következett a ferde pályán és sajnos nem minden csík terjedt le hozzánk. 8 csomó körül fújt átlagban, de a csíkokban 10-re is felfrissült. Nem álltunk jól, de volt esélyünk a felzárkózásra. Tízen kívül vettük a bóját, de a német ellenfelünk is csak eggyel volt előttünk. Sajnos a dánok vezettek, de a 2 raum alatt jöttünk rájuk egy kicsit méterben. A lee bója után nagyon pozitív volt a balcsapás, mégis sokan kifordultak előlünk arra számítva, hogy megint balról terjednek le a frissülések. A szél viszont instabillá vált és elkezdett kilyukadni. Akik fölénk húztak, azok mind kezdtek lemaradni a lukakban, nekünk pedig elölről jöttek a frissülések. A szakasz végére már a 4. helyen voltunk és hátszélben sikerült még a spanyolokat is elkapni. Szerencsére a németek rosszul taktikáztak és nyolcadikra visszaestek. A rajtot kivéve jó futamot zártunk, elégedettek voltunk a helyünkkel. A 60 perces cél időt nem sikerült kikalkulálni a rendezőknek, de erre számítottunk, megint csak 45 percet vitorláztunk.

A 2. futamra már hosszában fújt a déli, 200-ra rakták a bóját. Az első rajtba belehalasztottak, mert annyira luvos volt, hogy mindenki kint volt. A második elment rendben, de szerintünk sokan kint voltak. Mi nem kockáztattunk, de ennek meg is lett a következménye, elkezdtük a kitisztázást. Utóbb kiderült, csak 2 db UFD-t osztottak ki. Amikor már nem zavart senki, végre körülnézhettünk. Aki jobbra, a szikla felé ment, nem nézett ki rosszul, de középen nagyon pozitív volt a jobbcsapás, ezért mi inkább ezt választottuk. Majdnem a bójára lehetett menni, de gyengébben fújt, mint a sziklánál. Viszont nekik hosszabb utat kellett megtenni, ezért a középen lévők értek fel hamarabb. Mi ennek a csoportnak a végén, 8 körül húztunk spinyót és már a terelő szakaszon lehagytunk egy hajót. A raumban 5 csomó alá esett a szélerő és behátszelesedett. Kicsit rácsúsztunk az élmezőnyre és jól időzítve behalzoltunk a többiek után. Jól nézett ki, de egy osztrák elkezdett luvcsatázni, okosan, hogy magát is hátrányosabb helyzetbe hozza. Kénytelenek voltunk megint kihalzolni, amivel távolabb kerültünk az elsőktől. Közben elfordult a szél 50 fokot balra, így a mezőny eleje lehúzta a golyót, mert már nem tudták venni a raum bóját. Mi jobbról, kiszorulva még bírtuk spinyóval, de alig fújt 2-3 csomó. A szél tovább fordult balra és már a 2. raumban is jobbcsapáson ment a mezőny. Aki behalzolt, az be is halt a szélcsendben, így már a Zigiék vezettek. Ők sem bírták idegekkel és behalzoltak a németek elől, le is maradtak tőlük, de hamarosan eszméltek és visszatették felénk. Már nagyon irreális volt minden, teljesen jobbra kellett húzódni, mert onnan terjedtek le a csíkok, amivel mélységet lehetett szerezni. Végül a német 88-as és az osztrák 20-as is a bója felé indult, mi halzoltunk legkésőbb. Eg ideig jól nézett ki, aztán leterjedt a szél a raum bója felől és megindultak a belső hajók is. A németek vezettek az osztrák előtt, nekünk meg beértek még Zigiék, Bojsenék pedig közvetlenül mögöttünk. A bójánál jobbra módosítottak, amit senki nem hitt el, mert egy takkon lehetett menni az eredeti jelre. Mindenki préselve közlekedett, így kicsit megnyúlt a távolság a hajók között. Kénytelenek voltunk felismerni, hogy tényleg jobbra vitték a bóját, így elkezdtünk kiejteni a többiek alól, akik csak lassabban reagáltak, így egy kicsit megcsúsztunk. A szemből leterjedő szél még jobban elfordult jobbra, de nem tudtunk layline-ig kihúzni, mert az osztrákok ránk futtattak és már zavartak. Be kellett fordulni hamarabb, de Zigiéket már így is vertük. A németek sokat buktak, de sajnos még előttünk voltak és ránk is fordultak. Még egyet ki kellett húznunk és ezzel már ki is alakult a végső sorrend, ami már a hátszélben és a rövid félszeles befutószakaszon már nem változott. Az osztrákok így megnyerték életük első VB futamát és vezetik a versenyt. Zigiék ezzel 7., mi a 3. helyen vártuk a folytatást.

A második napot korán kezdtük, hiszen az előrejelzés bizonytalan déli szelet ígért. A versenykiírás ellenére, ahol napi egy futamot terveztek a reggeli szélben maximum 2 alkalommal, egyből 3 futamot csináltak. Ez csak azért necces, mert nem mindegy, hogy egy futamra készülsz egy erős szeles génuával, vagy háromra, amikor az utolsóban már biztos leáll a szél. Mi a gyengébb szelesre szavaztunk, mert max. 15 csomót ígértek és sejtettük, hogy gyengülni fog a végére. Az első futam rajtja 8.05-kor volt, de belehalasztottak a sok egypercesben kintlévő miatt. A második rajt már elment, de luvban kint voltak páran. Inkább luv rajt volt, de mi balra a szikla felé szerettünk volna nyitni, ezért a középtől balra rajtoltunk. Jó sebességünk és élességünk volt, de nem tudtuk sokáig a saját tempónkat vitorlázni, mert rácsúsztunk volna az alattunk lévő németekre. Ezért egy kicsit élesebben kellett vinni a hajót az optimálisnál, így a szikla felőli hajók közül ketten-hárman megcsúsztak. Mégsem ez jelentette a problémát, hanem a jobboldal, ami nagyon bejött. Ráadásul a német ellenfeleink vezettek vagy 100 méterrel. 10-en kívül vettük a bóját és ismét a felkapaszkodás következett. Mindkét raum elég hátszelesre sikerült, de így legalább lehetett taktikázni. Az első három nagyon messze volt, de a lee bójáig fel tudtunk zárkózni az őket követő csoporthoz és jól kaptuk el a bójavételt is, így egyből élesen tudtunk kezdeni. Ez kulcsfontosságúnak bizonyult, mert fentről jöttek az emelő csíkok, amikkel a 4. helyig tudtuk feltornászni magunkat. Aki futtatni próbált a hosszú balcsapáson, az mind veszített. A hátszélben mi rendesen előre döntöttünk, amivel egészen rácsúsztunk a 113-as németekre és meg is csináltunk egy jó ritmusú együtt halzolást, de nem élesedtem eleget utána és nem tudtunk átcsúszni felettük. Innen már le tudták védeni a belső helyes pozíciót és maradt a 4. hely. De legalább vertük a dánokat és az osztrákokat.

A következő futamra maradt a szélerő és a kettes ringli. Az ellenfeleink balra nyitottak középtájon, mi felettük kicsit jobban álltunk, de nem mertünk áthúzni jobbra, hogy megmaradjon a kontrol. Látszott, hogy inkább a jobb fog bejönni, de a sziklánál mindig jöhet egy extra csík ezért lekövettük a németeket, akik elég reménytelen helyzetből fordultak ki oda másodszor is. Ezzel vissza is tudtak kapaszkodni néhány hajót, de még így is tízen kívül voltak. Jobbról 2 olasz és Süliék fértek be elénk, de a raum bójánál az egyik olaszt elcsíptük és halzolás után Süliék felett is átrobogtunk, amihez persze kellett, hogy Andrisék nem léptek fel velünk szemben túl agresszívan. Innen már végig megtartottuk a helyünket, Vespasianiékat nem volt esély utolérni. Sajnos a németek is nagyon feljöttek, először a lee bójavételhez érkeztek pont időben, hogy egy tutajt kikerüljenek belső íven, majd, akik még előttük maradtak, azok inkább futtatni kezdtek, teret engedve nekik az éles, de szabad vitorlázáshoz. Ezzel bejöttek 3-nak, de a dánok csak az osztrákok mögött hetediknek érkeztek.

A napi 3. futamra már egyes ringlibe raktuk át a génuát, kb. 12-14 csomóra gyengült és már 10 óra után jártunk. Lee rajt volt, annyira, hogy akár keresztezni is lehetett volna a mezőnyt egy kis rizikóval, de mi inkább közelebb helyezkedtünk az ellenfeleinkhez, azért a vonal jó végéhez közelebb. A rajtunk tiszta volt és elkezdtük felszúrni a dánokat. A GER 87 bevállalta az egyből kifordulós rajtot lee-ben és lekeresztezte a mezőnyt. Mi csak később tudtunk fordulni, amikor Bojsenéket már kiforgattuk, de nem tudtunk sokáig szabadon vitorlázni, mert DJ-ék is jól rajtoltak és kicsit futtatva ránk csúsztak, így még egyet balra kellett igazítani. Sajnos a jobb oldal volt a nyerő és a 88-as ellenfelünk is arra volt, úgyhogy jó néhány hajót buktunk a bójáig. Nyolc körül értünk fel és a terelő után hamarabb húztunk golyót, mint a luvcsatázók. Ezzel egy kis mélységet szereztünk és próbáltunk ebből előnyt faragni. Viszont hiába kerestük a raum bóját, nem volt az eredeti helyén. Nagy nehezen megtaláltuk a fehér matricás robot bóját a halványszürke szikla tövében, mert közben teljesen átpozícionálták. Süliék ezt végig látták és magasan maradva megelőztek pár hajót. Mi is időben eszméltünk, így felzárkóztunk az élmezőnyhöz, de a dánok még pont befértek belsőhelyre. A raum legvége behátszelesedett és két jó halzzal még feljöttünk Bojsiék elé. Ekkor már 8 csomó körül fújdogált csak, figyelni kellett, hol tudunk áttörni a spinnakerező falon. Ez jól sikerült és elég jól álltunk, de jobb oldalon, amerre nyitottunk egyre jobban elállt a szél és ráadásul a bal oldalon megindultak a szikla alattiak. Visszafordultunk arra, de már késő volt, a dánok ránk vertek 100 métert és már majdnem vezettek. Innen még tovább pörgött balra, így az addig vezető 87-es német hajó, csak 4-nek ért a bójához. Süliék egy olasszal a dánok mögött vették a bóját, mi pedig 7. helyen kezdtük a hátszelet. A 88-as németek voltak a legjobboldali hajó, így ők csak 14-nek értek vissza a 4-5. helyről. A hátszél elég egy takkos lett, így a sorrend maradt, amivel összetettben átvettük a vezetést.

A harmadik napon ismét reggeli futammal kezdtünk és mivel több szelet ígértek és csak 2 futamot, ezért erős szeles génuával vágtunk neki. Ez jó döntésnek bizonyult, mert 20 csomó felett is fújdogált a rajt előtti bevitorlázásnál. Nem sokan próbálgatták a spinnakeres meneteket, mi pedig dörzsöltük a tenyerünket. Kicsi halasztás után 8.10-kor rajtoltunk a lee csoport felett. A taktika az volt, hogy a lee rajt miatt itt indulunk, de nem legalul, hogy könnyebben át tudjunk fordulni a pálya jobb oldalára. Volt egy kis szél felőli áramlás is, ezt is figyelembe kellett venni, kicsit bátrabban lehetett indítani. Jól kijöttünk a rajtból és hamarosan felszúrtuk a felettünk lévőket. A dánok voltak kettővel felettünk, ők fordultak először, majd egy német hajó, akit már zavartunk. A 2 erősszeles német alattunk pár hajóval és kicsit előttünk kezdett kicsúszni. Annyira a hajóvezetésre koncentráltam, hogy elfelejtettem az eredeti tervet, hogy jobbra kellene húzni. Csak akkor eszméltem, amikor a két német is átfordult és már késő volt, hogy alájuk tegyük. Pont elcsúsztak keresztbe, nekünk tovább kellett menni pár hajóhosszt, hogy tisztán legyünk, de a fordulónk nem sikerült jól és egy másik jobbcsapásos német mögé kellett ejtenünk. Ezzel vesztettünk a biztonságos magasságunkból és lassan kezdtünk beesni az ellenfeleink vonalába, mert előrébb élesebb volt a szél. Emiatt még egyet feljebb akartunk állni és megfordultunk, de közben annyira felpörgött a jobbcsapás, hogy azt kellett húzni, ha nem akartunk visszamenni az élmezőny mögé. Pedig inkább azt kellett volna, mert az 50 m hátrányból 500 lett a bójáig, annyival jobb volt a másik oldal. Ráadásul a dánok vezettek és a 113-as némettel szorongatták egymást, amig a 88-as ellenfelünk pedig kirohant alóluk és elsőnek kezdte a raumot. Mi 7. helyen nyargaltunk utánuk, de nagyon messze voltak. Az első raumban megvertünk egy hajót, majd a másodikban is. Szerencsére a németek nagy része nem dönti előrébb az árbocát ilyen erős bőszélben, mert az macerás, így ezeknél gyorsabbak vagyunk, amit ki is használtunk. A holland világbajnokok pár hajóhosszal előttünk vették a lee bóját, de kreuzban tudtuk tartani a magasságot és annak ellenére, hogy folyamatosan pörgött le a bal csapás, épphogy csak elmentek előttünk, amikor a layline-ra fordultak. Nekünk kicsit feljebb kellett állni, de ezt visszanyertük sebességgel és épphogy csak mögöttük húztunk golyót. Ekkor már csak 17-18 csomó fújt, fontos volt, hogy siklásban tartsuk a hajót és abból építsünk mélységet. Inkább raumosabban mentünk, mint a hollandok és ezzel kb. 80 métert vertünk rájuk. De az élbolyra is feljöttünk, ha van még egy kreuz, akkor már csatázhattunk volna a 2-3. helyért. Közben még a bójavétel előtt megfütyülték a 113-ast szabálytalan pumpálásért, így ő kiesett a dánok elől, de még előttünk maradt a befutó szakaszra. Az egyébként félszeles befutó kicsit tompább lett, mert a rajthajó, ami egyben a cél is, lejjebb csúszott. A szél is egy kissé tompább szögben fújt, így bevállaltuk a spinyót. Elkezdtünk rárohanni az előző hajókra, ezért a németek is gyorsan visszahúzták. Persze pont ekkor fújt rá egy erősödés, mi pedig előrébb voltunk döntve a hátszélhez, ezért nem bírtuk a szöget, le kellett húznunk. A németek fent hagyták, de már nem tudták megverni a dánokat és még a spibumm veretük is megsérült. Nagyon sajnáltam, hogy nem a megfelelő taktikai feladatra fókuszáltam a döntő pillanatban, hiszen csak együtt kellett volna haladni az ellenfelekkel, ami minimum egy 2. helyet jelentett volna.
A következő futamban már nem követtem el ezt a hibát, és a hasonló rajtszituációból azonnal kifordultunk és egyből jó pozícióból indítottuk jobbra. A német ellenfeleink ugyanúgy lee-ben rajtoltak, de nem tudtak kifordulni, mert satuban voltak. Mégis bevállalták és gyakorlatilag nem adták meg az útjogot egy érkező hajónak, aki nagy ordibálás mellett mögéjük ejtett. Így tudtak csak versenyben maradni. A hosszú balcsapásos menetben ki tudtak csúszni a mezőnyből és felzárkóztak mögénk. Mi vezettünk és a hollandok is jól álltak egy másik német hajóval együtt, de a bóját a 88-as csapat vette másodiknak. Innen megtartottuk a magabiztos előnyünket, ami a következő körre már 100 méter is volt. Lassan csökkent a szél, és mivel a versenyen először hosszú pálya volt, átringliztünk egyesbe a harmadik kreuzra. Egy pillanatra sem engedtük ki őket a felügyeletünk alól, de ők is ezt tették a 3. helyen haladókkal. A mezőnytől nagyon elléptünk, végre hosszabb volt a futam, mint 60 perc, bár a leálló szélben ez pont nem lett volna indokolt.

Másnap csak 13.00-ra tervezték a rajtot, így lett volna esélyünk délelőtt gyakorolni, de az időjárás közbeszólt. Egész délelőtt zivatarok jöttek mentek, így nem volt kialakult szél s veszélyes lett volna vízre szállni. Domi telefonos instrukciói mellett csak annyi lehetőségünk maradt, hogy a délutáni futamok előtt néhány kör alatt végig gyakoroljuk az alap manővereket. Mire a 8. futam rajtjához értünk meglepetésünkre visszaerősödött az északi szél, ami nem túl előnyös egy 0 km-es manschafttal.

Az alaptaktika az volt, hogy nem bonyolódunk semmilyen szoros szituációba, ezért középen rajtoltunk s az első adandó alkalommal átfordultunk bal csapásra. Természetesen a manőverünk nem volt tökéletes, ráadásul már 18 csomóra erősödött a szél, de tisztára tudtuk vitorlázni magunkat s a tempónkkal már nem volt baj. Végig jól tartottuk az ellenfeleket, de ebben a kreuzban nem a mi oldalunk jött be, így hiába voltunk közvetlen a németek és a dánok előtt, a szikla felől bejött több mint 10 hajó.
Tamás nagyon gyorsan adaptálódott az erősödő szélviszonyokhoz, de a fordulóink még hátrányt jelentettek, így nem tudtuk megtartani a közvetlen ellenfeleinket. Az első raumban még szoktuk egymást és az első spinnakeres menetünket, de a másodikban már egy lee taktikával behoztunk pár hajót. Annyira felbátorodtam, hogy a lee bójánál be akartam tenni a hajót lendületből a lecsúszó Vespasianék fölé, de ők észbe kaptak s annyira felluvoltak, hogy a legénység beleért a genuánkba. Végül is a 360-at még nem gyakoroltuk, úgyhogy ha nem is gyorsan, de ezen is túlestünk. A második cirkáló szakaszban a mezőnnyel ellentétes takkokat húztunk és a kreuz bójánál már két hajóra megközelítettük a 88-as németeket a dánokat pedig vertük. Az olaszok, akikkel együtt vettük a lee bóját közben már 3-ok voltak. Kár volt azért a pörgésért! Sajnos a hátszélben a németek még két hajót megelőztek, mi pedig csak felzárkózni tudtunk az előttünk lévőkre. Így is nagyon büszke voltam a Tamásra, aki egyből a mély vízbe kerülve hozzá segítette az egységet, hogy a holland és a dán világbajnokok előtt fussunk be. Azt hiszem erre más nem lett volna képes!

A 9. futamra a szél nem csökkent, de már volt időnk precízebben beállítani a hajót, így a rajt után simán tudtuk tartani a németeket. Sajnos mind a ketten rossz oldalra nyitottunk, így a bójánál már több, mint 15 hajó volt előttünk. Közben a manőverekkel a németek is kicsúsztak az ellenőrzésünk alól s folyamatosan lépkedtek előrébb. A következő körünk már jobban sikerült, mint a németeknek, főleg a gyengülő hátszélben, ahol jobb szögeket vitorláztunk. Néhány hajót megelőzve a lee bója után már csak luvcsatázva tudtak megtartani s közvetlenül utánuk a 13. helyen futottunk be. Sajnos közben a dánok nagyon elöl végeztek, így ledolgozták a ponthátrányukat. A napi 3. futamban ismét jól kijöttünk a rajtból s az élmezőnnyel a szikla felé nyitottunk, ami a nap folyamán általában bejött. A leeben rajtoló hajóknál viszont kezdett elfogyni a szél, ezért beigazítottunk középre. Itt közvetlenül a dánok alá tudtunk befordulni jobb csapásra, de a felpörgő szélben ők egyre jobb pozícióba kerültek. Közben a szikla melletti csapat, ahol a németek is voltak, teljesen behalt és csak tompán visszafelé tudtak jönni. Nekünk még néhány hajó bejött jobbról, de 6. helyen tudtuk venni a bóját.

A lee bójáig megelőztünk még egy hajót, miközben azt is realizáltuk, hogy a 88-as nincs benne az első 30-ban. A bójavétel után jobb hajóvezetéssel megvertünk egy spanyolt, majd egy német is rossz takkot húzott, így tovább zárkóztunk Bojsenékre a gyengülő szélben. A kreuz közepénél nekünk dekken ülős szél fújt, de a mezőny nagy részénél teljesen felszívódott, ezért a futamot lelőtték. A dánokkal konstatáltuk, hogy a németek ezt most megúszták.

Az utolsó napra megint 08.00-ra írták ki a rajtot, de az előrejelzés nagyon erős szelet írt. Ez be is jött, bár a rendezőség nem hitt neki s 07.00-kor felhúzták a D lobogót. Mi azért vártunk egy kicsit, mert láttuk a víz közepén a harsogó hullámokat s közben a rajt hajóról is érkezett szél adat, ami 28 csomós rúgásokat jelentett. Az igazi erősödést csak későbbre jelezték, amikor már a nap is előbukkan, ezért a rendezőségnek többen jelezték, közöttük az osztály főtitkára is, hogy ez már sok lesz a mezőnynek. A vízre rakás sem ment zökkenőmentesen, hiszen az erős hullámzásban hátszélben kellett lerakni a hajókat s a hullámokkal szemben kellett elindulni. Lassan a rendezőség számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a tovább erősödő szélben nem lehet értelmesen versenyt indítani és 07.30-kor felhúzták a halasztást. A magyar csapat ezt rutinosan a parton várta meg, de néhány vízre szálló a visszajövetelnél sérüléseket szenvedett. Volt, akinek a kormányverete tört szét vagy a svertje sérült meg, de egy hajót a víz a sólyára is kidobott. Mire az összes egység a parton volt, addigra kint már stabil 30 csomó fújt, de később 38-at is mértek.

Nehéz volt elhinni, hogy ez majd le fog állni és a helyiek egy része is azt jósolta, hogy egész nap az É-i fog fújni. Délben azonban már annyira lecsökkent, hogy újra vízre indult a mezőny s szinte mindenki gyenge szeles vitorlát húzott. Mire kiértünk a rajt területre, teljesen elállt. Majd fél 2 körül el kezdett fújdogálni a déli. Tamással újra tudtunk egy kicsit edzeni és a gyenge szeles manővereket gyakorolni. Már szépen leterjedt a déli, amikor a rendezőség kitalálta, hogy visszatelepíti a pályát észak felé, ahol viszont pont egy zivatar kezdett kipattanni. Ezzel gyakorlatilag kivitték a pályát a szeles zónából s egyre csökkent az esélye egy futam elindításának. A kiírás szerint 16.00-ig lehetett rajt, így már nem volt sok időnk. 15.00 körül újra lehetőség nyílt a futam elkezdésére, de mivel nem tudtak egy normális vonalat kirakni, 3x is bele kellett halasztani. A 3. kísérlet után, ami már fekete zászló volt, hosszabb szünet következett, mert a szél 4 csomó alá gyengült. Háromnegyed 4 körül már többen a kikötő felé kezdtek el helyezkedni, amikor felhúzták a narancs lobogót.

Kb. 5-6 csomó fújt, és az indokolatlanul hosszú, több mint 700 máteres rajtvonalon nem lehetett 5 perc alatt végig vitorlázni. A hosszú ideig fújó É-i szél lenyomta a vizet D-re, s mostanra ez a víztömeg elindult visszafelé a felszínen, ami 12 m/perces áramlást okozott dél felől. Emiatt többen nem érték el a rajtvonalat, akik már a kikötő felé helyezkedtek és a mezőny nagy része nem ért oda a lee bójához, ahol elvileg jobb volt rajtolni. Leeben akartunk rajtolni s a legalsó hajók között helyezkedtünk. Az utolsó fél percen belül sajnos fölülről több hajó megindult, akik ellen csak úgy tudtunk védekezni, hogy feljebb kellett állni a vonalra, hogy megállítsuk őket, ezzel elvesztettük a biztonságos távolságunkat a vonaltól. Így az alattunk lévők is feljebb helyezkedtek, akik ráadásul rásodródtak a pályajelként szolgáló motorosra s teljesen szélbe álltak. Fölénk még beékelődött egy spanyol, aki miatt az alsó 5 hajó egy tutajjá állt össze és mindenki a vonalon kívülre került. A spanyolok ezt még azzal tetézték, hogy a felettük lévő olaszokat hátra lökték és csak így tudtak tovább haladni. Mi is csak nagy nehezen vergődtünk ki a csurmából, de nyilvánvaló volt számunkra, hogy fél hajó hosszal kint voltunk. Csak az volt a kérdés, hogy kit hogyan tudtak leolvasni. Mire végre átfordultunk a pozitív bal csapásra a tőlünk feljebb rajtoló mezőny már megtette ezt, sőt volt, aki eleve bal csapáson rajtolt. A rajtvonal közepén teljesen más irányú szél fújt, így onnan egyenesen a bójára tudtak menni bal csapáson. Akik a vonal alsó harmadában rajtoltak, azok 15 fokkal tompábban ezek mögé kezdtek besodródni. Ehhez hozzájárult az erős áramlás is, hiszen az élesebben vitorlázók az áramlással szemben haladtak, akinek tompább szele volt, az pedig azonnal lecsúszott. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy az, aki kicsit lekéste a rajtot és nem ért oda a jó pozícióba, azok jobban jártak, mint akik a jó helyen voltak. Sajnos a két ellenfelünk is ezen a középső szakaszon rajtolt. Folyamatosan távolodtak tőlünk, a németek az első, a dánok a negyedik helyen értek föl. Innentől kezdve elszálltak a győzelmi esélyeink, de mivel már több futamra nem volt idő, a 3. helyünk biztossá vált. Mivel sejtettük, hogy BFD-sek leszünk és amúgy is egy körön keresztül a 20. helyen kívül vitorláztunk, a hátszélből már kiálltunk és nem futottunk be. A németek megnyerték a futamot, a dánok másodikok lettek, ezzel a végső sorrend is így alakult. Kai-ék nem vitorláztak a legjobban a 10 futam felében és összességében sok pontot gyűjtöttek, de a két kiesővel ez is elég lett, hogy végre elnyerjék életük első világbajnoki címét. Már évek óta ott vannak a dobogón és folyamatosan jól vitorláznak, de világversenyen ez most sikerült nekik először.A dánok teljesítménye kiegyensúlyozottabb volt, ezért ők vihették haza az ezüst sombrerot, amit a kieső nélkül legkevesebb pontot gyűjtőknek adnak oda. Mi a 3. helyünket a verseny elején nyújtott jó teljesítményünknek és nem utolsósorban Tamás nagyszerű beugrásának köszönhettük, hiszen élete első hollandis futamán vele elért 8.hely jelentette végül a bronzérmet. 

A körülmények ellenére Domival együtt mindketten örülünk ennek a helyezésnek, hiszen ez a szín még hiányzott a VB-s palettánkról. Tamással már régóta terveztük, hogy egyszer kipróbálja majd velem, hogy milyen is a hollandiban trapézolni, de nem gondoltuk volna, hogy ez egy VB alatt éles helyzetben fog bekövetkezni.
Gratulálunk a magyar csapat többi tagjának is, akik nagyszerűen helyt álltak a változatos körülmények között!
Köszönjük a támogatást a szponzorunknak – F. W. Raiffeisen Private Banking – és a Sparinak!"

A képek forrás: Majthényi Szabolcs / spartacus.hu/ / www.campioneunivela.it/

Nem csak a húszéveseké a világ… Raffica 30 Előző

Nem csak a húszéveseké a világ… Raffica 30

High-performance olimpiai osztályok Európa-bajnoksága Balatonfüreden Következő

High-performance olimpiai osztályok Európa-bajnoksága Balatonfüreden