Siófok  -1.7  •  4.4 kn       

Keszthely  -2  •  4 kn       

Balatonfüred  -1.7  •  4.4 kn       

Balatonboglár  -1.8  •  4 kn       

Orfű  -2.2  •  4.9 kn       

Velencei-tó  -2.8  •  4.4 kn       

Tiszafüred  -6.4  •  6 kn       

Mályi-tó  -6.7  •  1.8 kn       

2021. január 18., hétfő

Finnben sikerült

Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Ilyen nehéz, szigorú olimpiai kvalifikációs rendszer – legalábbis Finnben – még sosem volt! Ebben a hajóosztályban az egyszemélyes, nehézsúlyú kategóriában mindössze 24 ország versenyez majd a riói olimpián.

Finnben sikerült

Santanderben az ISAF-világbajnokságon 33 nemzet legjobbjai 78-an versenyeztek Finnben az itt megszerezhető első tizenkét indulási jogért, de a maradék kvalifikációnak már csak egy része lesz elérhető tudás alapján, mert 2015-ben a maradék 12 helyből többet fejlődő területeknek, különböző kontinensek legjobbjainak tartanak fenn. Berecz Zsombornak ebben a rendszerben kellett helytállnia. Óriási volt a tét.

Ő viszont végre úgy érkezhetett a világbajnokságra, a kvalifikáció elérésére, hogy eredményei alapján már beletartozik a világ élvonalába. Számolnak vele, a santanderi verseny előtt az esélylatolgatásokkor a nevét már a kvalifikációt elérők közé várták a szakemberek. Amióta a NOB és a nemzetközi sportszövetség határozza meg az olimpiai létszámot és az indulás feltételeit, a magyar versenyzők inkább csak a második-harmadik lehetőséget tudták megragadni. Az esélyesség másféle, lelkileg talán még nagyobb terhet ró a versenyzőre. Aggódtunk is Zsombiért, de ő fényesen helytállt. Izgalmas volt a helyzete, mert kezdetben nem volt a határon belül, amely a verseny alakulásával láthatóan az abszolút 14–15. hely elérését jelentette. Az első futam után 25–26. volt, a selejtezőkört 19.-ként abszolválta. Az Arany csoportban pedig az első nap, két futam után még nem mozdult el erről a pozícióról. A hetedik és nyolcadik futamokban elért helyezéseivel jött föl a 15.-re, amely a nemzetek sorrendjében már a 11. volt, és olimpiai indulási jogot jelentett. Az utolsó napon még lehetett volna két futam. Azokon akár az éremfutamot jelentő első tíz hely valamelyikére is feljöhetett volna. Pontszámban ekkor már közelebb is volt ehhez, az üldözők messzebb voltak tőle. De a cél a kvalifikáció volt. Szerencsére nem kellett izgulnunk, azon a szombaton nem fújt Santanderben versenyzésre alkalmas szél.

Nyolc éve hajtasz irdatlan kemény és időigényes stílusban. Volt közben két olimpiád Laserben, és most Finnben már elérted a nemzetközi élmezőnyt. Közéjük tartozol, a krémben vagy, és ezt nem csak a tavalyi világbajnoki hetedik helyed igazolja. Ha a jelenlegi felkészülésedet hasonlítod a hét-nyolc évvel ezelőttihez, mekkora a különbség?
Ha a mostani munkát és a hozzá tartozó körülményeimet száz százaléknak veszem, akkor az akkori hatvanöt-hetven volt.

Az utóbbi időben jobban alakulnak a dolgaid, jobban állsz támogatókkal, akár az MVM SE-t, akár a Magyar Vitorlás Szövetség megerősödött támogatását nézem.
Ilyen biztos hátterem még nem volt, mint az elmúlt egy évben. Ki voltak fizetve a repülőjegyeim, megvolt a pénzem kajára, hozzájutottam az aktuálisan legjobb felszereléshez.

A Devoti Dingi Akadémia edzésein veszel részt Valenciában, átlagosan havonta három hetet. Ez mit jelent pontosan?
Azt mondanám, hogy ez az extra igazán. Vagyunk ott tíz-tizenketten srácok, és egymást hajtjuk előre havonta három héten át. Néha hozzánk csapódnak, jönnek újak, alkalmilag csatlakozók, de van egy mag.

Amikor ott vagytok Valenciában a Dingi Akadémián, szóba kerül, beszél veled valaki olyan sportpszichológiai kérdésekről, mint a lelkierő, vagy a nehéz kihívások kezelése?
Ilyen nincs. Az egy farkasfalka, és mindenki küzd a pozíciójáért. Ők adnak egy keretet az edzéshez, a felkészüléshez, és szabadon engedik a küzdelmet.

Akkor ez amolyan ketrecharc?
Nagyjából igen. Főleg három hét után.

Mi a rend? Mennyit vagytok vízen?
Nem töltünk sok órát a vízen. Egy napon két órát szoktunk vízen lenni, de az a két óra igen intenzív. Az bőven elég.

Valenciában tervezhetően, megbízhatóan fúj a szél?
Gyakorlatilag időre jön a sea breeze, és minél később megyünk ki, annál erősebb. Ez elég megbízható, viszont van egy hátránya is, az, hogy csak ebben vitorlázunk.

Akkor ott nincs is gyengeszeles felkészülés?
A gyenge széllel nekem hál’ istennek nincs bajom. A többieknek van. Nekem gyenge szélben, amit itthon Optimisttől kezdve bármiben felszedtem, az Finnben is működik. Nekem az erősségem még mindig a forgolódó, csapkodó, gyenge szél. Velencei-tó, Balaton…

Valenciában ugye Luca Devoti vezeti az edzéseidet, és az ő cége által gyártott felszereléssel is versenyzel. Az új árbocod viszont másnak a gyártmánya. Ő erősen befolyásolja, hogy mivel menjél?
Korábban az általa gyártott árboccal versenyeztem, és ő javasolta, hogy honnan vegyük az újat, pedig az konkurens termék.

A hajód, az már kvázi neked épült, figyelembe véve azt, hogy mi passzol hozzád?
Elvileg igen. Úgy csinálták a rétegtervet, hogy egy kilencvenegy-két kilós versenyzőnek legyen jó.

Törekszel arra, hogy még pár kilóval nehezebb légy. A világbajnokságig mit sikerült elérned ebben?
Santanderbe sikerült 95 kilósan érkeznem, és 91-gyel fejeztem be a versenyt.

Ez mind a közepes széltől Finnben megengedett szabad pumpálásnak köszönhető?
A napi nyolc óra vízen töltött idő, meg a 25 csomós szélben lenyomott futamok eléggé kiveszik az ember erejét. Nem tudsz annyit enni, amennyit elégetsz. De ez általános. Az ellenfelek is fogynak a verseny végére.

A valenciai farkasfalkádból volt olyan Santanderben, akinek nem sikerült megszerezni az olimpiai indulási jogot?
Igen, sőt végül csak kettőnknek sikerült, Vasilij Zbogarnak (SLO) és nekem. A görögnek, aki jó volt Londonban az olimpián, a portugál srácnak, aki nagyon jól kezdte a versenyt az első napon és a két spanyolnak sem sikerült elérni a kvalifikációt.

Ez, csúnyán mondva, egy mediterrán lazasággal rendezett világbajnokság volt!
A szél és a rendezőség miatt sokat bosszankodtunk. Mellbevágó volt, nagyon töményen látszott, hogy mit művelünk a természettel! A szélcsendben várakozás után, amikor az egész tömeg egyszerre vontában megindult a partra… Amilyen mennyiségű motoros ilyenkor elindult a vízről a kikötőbe, én ennél nagyobb szennyezést soha életemben nem láttam! Kajakra rosszul voltam. Három pályáról jött be egyszerre a tömeg. Nagyon nem volt szép látvány. Ráadásul ennek a sok motorosnak nem volt megoldva a kikötése. Mindennap összetört néhány. Egy bójára voltak kötve, de valaki mindig bekötött a helyhiány miatt közéjük, aztán ezek összeütődtek, szétverte egyik a másik motorfedelét vagy kilyukadtak a gumitestek. A mienk is megsérült.

Úgy hallottam, a javításban sem voltak túl segítőkészek.
Levették a lóvét mindenkiről! Az ő hibájukból sérültek a hajók, de a daruzást, javítást aranyárban mérték. Volt fejetlenség a versenyrendezésben is bőven, ment az egymásra mutogatás. Az Ezüst csoportba kerültekkel meg már nem sokat foglalkoztak, nem küzdöttek, hogy nekik is minél több futamuk legyen. Viszont Santander gyönyörű hely, és abszolút alkalmas arra, hogy ott vb-t rendezzenek. Tehát volt elég hely, elég pálya. Csak egy kicsit lazán, nemtörődöm módra foglalkoztak a dologgal.

A világbajnokságra egy vadonatúj árbocot tűztél be a hajóba. Ez kockázatos döntés volt, nem?
Az elmúlt másfél évet egyetlen árboccal vitorláztam végig, nagyon szép eredményeket hozva vele kis szélben. Viszont tudtuk a hátrányát nagy szélben. Ami az előnye gyenge szélben, az a hátránya erősben, és az utóbbi, az új komolyabbnak látszott. Ráadásul már úgy éreztem, hogy egy erősszeles árboccal is jól mennék gyenge szélben. A világbajnokság előtt két nappal raktam be először a hajóba az új árbocot.

Azért az elég nagy kockázat! Sokan buknak bele ilyesmibe.
Abszolút! Viszont, amit a vízen éreztem, és az edzőpartnereimhez képest a sebességemen tapasztaltam… A különbség annyira látványos volt, hogy ezt a lehetőséget nem lehetett elszalasztani.

Kelemen Tamás volt kinn veled kísérőként Santanderben. Ő az edződ?
Kelóval csak versenyeken dolgozom együtt. Idén Palma de Mallorcán, a Világkupa-versenyen volt ott velem, meg most. És persze korábban sokat nyomultunk Laserben, sokat dolgoztunk együtt. Megbízom benne, ő nagyon nagy segítség. Kiválóan kiméri a pályát, vagyis adja az áramlási infókat. Óriási támogatást nyújt nekem, olyan hátteret biztosít, amilyet Luca oldaláról nem kapok meg soha.

Vagyis Keló egy lelki kiegészítés is, nem csak a farkasfalka egy felügyelője.
Így van.

Hogyan tudtad lelkileg kezelni a kihívást? Sokakat a tét, az esélyesség tudata megbénít. Az biztos, hogy a körülmények csak nehezítettek ezen. Ugye az első napon nem volt futam, aztán a másodikon nagy nehezen egyet sikerült összehozni, de azon is csak 13. lettél. Ez, lévén két csoport volt, az összetettben csak a 25–26. helyet jelentette.
Én rajta voltam, csak tudatosítani kellett magamban, hogy ezekkel a 12–13. helyekkel nem fogok sehova menni. Az első futamban megint nem mentem jól. Igazából akkor jöttem rá, hogy ha most nem történik valami gyökeres változás a vitorlázásomban, akkor ez a kvóta elég messze fog kerülni. A 25-30 csomós szél nem igazán az én szelem, mert ilyenkor nagyon számít a testsúly, márpedig én nem tartozom a nehezek közé az élmezőnyben. Mégis jól mentem azokon a futamokon. Ehhez kellett az új árboc is.

Az is hozzátartozik a képhez, hogy a selejtezőcsoportok elosztása nem egyforma erejű csoportokat eredményezett, és te az erősebbikbe kerültél.
A selejtezőcsoportokat a világranglista alapján állították össze, ott több jó versenyző nincs a reális helyén, mert nem indult ehhez elegendő versenyen, nem gyűjtött elég világranglistapontot. Ráadásul az is piszkálta egy kicsit a bajszomat, hogy a srácok között, akikkel edzem Valenciában, vannak olyanok, akik gyakorlatilag egy éve még edzőfutamban sem vertek meg, most meg sorra gyűjtötték a jó helyeket.

Kire gondolsz konkrétan?
Például a portugál fiú ilyen. Ezek után bekezdett itt a vébén negyedik, majd egy első hellyel! Ezt igaz-ságtalannak tartottam, nem akartam elhinni, hogy itt fog megverni. Nem is vert, végül 27. lett.

Nem nyomasztott az első gyengébb futamod, vagy az, hogy az Arany csoportban egy ideig nem sikerült elmozdulnod az összetett 19. helyről? Fogy az idő, és még nincs meg a cél…
Úgy vagyok vele, hogy ha hátul vagyok, akkor nyugodtabb vagyok, mint elöl. Ott ugyanis tisztában vagyok azzal, hogy előrébb tudok jönni.

Az elmúlt két évben rendre az történt, hogy az első nap után álltál a legrosszabbul, és aztán folyamatosan javítottál!
A kezdésen mindenképpen javítanom kell. Visszagondolva, Laserben is ugyanez volt a jellemző. A londoni olimpia is az első két futammal ment el.

Viszont sokkal egyenletesebben teljesítesz, mint Laserben. Két-három éve nagyobb volt a szórás a futameredményeid között. Bekerültél az élcsoportba, aztán jött egy-egy gyenge futam. Most viszont fixen a mezőny elejében mész.
Valóban egyenletesebben megyek. Most is talán nekem volt az első húszból vagy harmincból a harmadik legjobb kiesőm, a két első, Scott és Bambi (Kljakovic Gaspic) után, akik mindig az első tízben végeztek. Az biztos, hogy sokkal stabilabb vagyok, mint régebben.

Na és milyen volt a fogadtatás, amikor hazaértetek 30 órányi vezetés után az MVM-kikötőbe? Meglepődtél? A barátok és családtagok a bejáratnál rejtőzve, zenével, pezsgővel, konfettiesővel vártak, de előbb elbújtak, és a sorompónál a portás eljátszotta, hogy nem engedhet be…
Fapofával azt mondta, hogy a kocsink rendszáma nincs benn a rendszerben. A saját klubunkban… Sikerült odáig elhúznia, hogy már majdnem elgurult a gyógyszerem. Nagyon jó volt, gyönyörű meglepetés, fantasztikus érzés.

Most száz százalékig a vitorlázást tolod, hajtasz az olimpiai célokért. Később milyen irányba tudsz ebből továbblépni? Látsz-e arra reális esélyt, hogy bekerülj a profik közé? Hiszen annyi melót, energiát beleteszel, hogy ebből jó lenne valamikor pénzt kivenni, ezt a tudást kamatoztatni…
Azon túl, hogy most elsősorban jól akarok menni az olimpián, szeretnék majd ebből megélni, és a jövőbeli családomat ebből eltartani. Azt gondolom, hogy amikor majd már nem ezzel foglalkozom, de erre építve a vitorlázás bármelyik területébe ugyanennyi munkát beleteszek, akkor ott megtalálom majd az utam.

Vagyis nem kell a jövőt veszettül megtervezni, azon spekulálni, hanem megtanultál hinni magadban, és tudod, hogy majd amikor odaérsz, felismered és megvalósítod a lehetőségeidet?
Igen. Én ismerem magam, és ebben biztos vagyok.

Félszáz hajó indult a PRAESTA Őszi Regattán Előző

Félszáz hajó indult a PRAESTA Őszi Regattán

XXV. Trafik Kupa meghívó Következő

XXV. Trafik Kupa meghívó