Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Az agresszív „kapitány” nem csak a versenyszabályok ellen vétett, hanem – enyhén szólva - a jó modor alapvető szabályai ellen is. A versenyszabályok megsértését büntetik. Az illemszabályokét nem. Mi szükség van akkor rájuk?

„Nem azért fizettem harminchat misit ezért a hajóért, hogy itt most téged kerülgesselek!” Ez a mondat állítólag egy gyenge szeles Kékszalagon a kenesei bójánál hangzott el. A kisebb hajónak útjoga volt, ám a kormányosa az idézett mondatot hallva, arról lemondott. Féltette a hajóját… és magát.

Az agresszív „kapitány” nem csak a versenyszabályok ellen vétett, hanem – enyhén szólva - a jó modor alapvető szabályai ellen is. A versenyszabályok megsértését büntetik. Az illemszabályokét nem. Mi szükség van akkor rájuk?

Az íratlan jó modor szabályai első pillantásra korlátozások, kötelezettségek. Ám ha alaposan átgondoljuk, ezek éppen hogy egyszerűsítik, boldogabbá és biztonságosabbá teszik az életünket a vízen és a szárazföldön. Bizonyos helyzetekben például nem kell gondolkodnunk, illik-e  a zugevészet vagy zugivászat a hajón, mikor kell bevenni a puffereket, éjszakára fenn maradhat-e a nemzeti lobogó. A hajózásban az illemszabályok egy része a tengerész hagyományokon alapul, mások kifejezetten praktikusak, egy nagyobb csomag pedig az általános jó ízlés és jó modor előírásaival azonos, ezeket a szárazföldön és a vízen is érdemes betartanunk. Stílust, magabiztosságot ad az íratlan szabályok betartása, nem utolsósorban pedig nem súgnak össze a hátunk mögött: ki ez a …..? ( A mondat befejezését illendőségből mellőzöm.)

Jó tudni, ha saját vitorlásod van 
A hajóvezető gyakorlatilag mindenért felel a hajón. Elsőnek lép a fedélzetre, és utolsónak is távozik onnan. (Ellenőrzi, minden rendben maradt-e, például nem maradtak-e nyitva a kajütablakok…). A szabályok által meghatározott kötelezettségei mellé íratlan előjogok is megilletik: étkezésnél először őt illik megkínálni étellel-itallal. 

Kihajózáskor rendben legyen a hajó. A puffereket vegyük be, kötél ne lógjon a vízbe. Tuss Miklós legendás, legutóbb 2011-ben publikált vitorlás etikettje (érdemes ráguglizni, sok helyen fenn van a neten) a brit szokásoknak megfelelően javasolja a kihajózáskor a fehér inget és a sötétkék sortot. Ez a ruházat valóban hagyományosan jól mutat, de jó látni manapság versenyhajókon a legénység egységes technikai sportruházatát is. Ami fontos: szedett-vedett ruházatban, fürdőruhában nem illendő se kifutni a kikötőből, se befutni oda. A vízen, mindentől távol persze lazábbak a szabályok, „úgy, mint otthon”. 

Nemrég egy ifiverseny fotóit nézegették többen, valaki megjegyezte a győztes párosról: „Azért egy pólót felvehettek volna…”. Nem illik félmeztelenül versenyezni. (Amúgy az UV sugárzás miatt egészségtelen is, és ha meleg van, egy páraáteresztő technikai pólóban még kellemesebben is érezzük magunkat, mint anélkül.)

Mondanom sem kell talán, hogy díjkiosztón sem illik fürdőruhában, rendezetlenül megjelenni, különösen dobogóra állni. A dobogón igen jól mutat egy páros, vagy egy legénység egységes ruházatban!

Egy szónak is száz a vége: olyan kevés az időnk, amit a vízen töltünk, becsüljük meg, legyen ünnep a vitorlázás! 

Horgonyzó hajó mellett, különösen ha pihennek, napoznak (vagy horgásznak) a fedélzeten, nem illik túl közel elvitorlázni. 

Hulladékot a vízbe dobni tilos. Narancshéjat, mogyoróhéjat is! Ha úszó szemetet, például műanyag palackot látunk, vegyük ki és kikötés után vigyük a parti szemetesbe!

Ha nagyobb hajó előz egy kisebbet, haladjon el annak szél alatti oldalán!

Ha vendégként érkezünk egy kikötőbe, ne álljunk más helyére. Vagy ha csak rövid időre állunk meg, maradjon valaki a hajónál, hogy ha kell, odébb tudjon állni. Kikötés után azonnal jelentkezni kell a kikötőmesternél vagy kikötőkapitánynál.

Lehorgonyzott hajó horgonykötelén sose dobjuk keresztbe a miénket.

Illik felajánlani másoknak a segítségünket a kikötésnél.

Bár sokan szeretnek elaludni a felhúzók csörömpölése mellett (én is), nem mindenki van ezzel így, ezért mindig húzzuk feszesre, kössük a vantnihoz oldalra a felhúzókat. (Bizonyos szélerő felett persze így is csörömpölnek majd, de mi legalább mindent megtettünk…)

Éjszakai érkezés után azonnal kapcsoljuk le a pozíciófényeket, ne hangoskodjunk megünnepelve a sikeres befutást. Más korábban beért és esetleg aludni szeretne. Általában este tíz és reggel nyolc óra között kerüljük a kikötőben a zajongást, fúrás-faragást. 

Szerszámot kölcsönkérni illik. A munka elvégzése után viszont adjuk vissza azonnal. Ha hosszabb időre lenne valamire szükségünk, ezt külön jelezzük és beszéljük meg. Nem illik visszaadáskor a szerszám, felszerelés minőségét kifogásolni („nekem ennél százszor jobb van otthon…”)

Ha gyerekekkel vitorlázunk, vegyük figyelembe, hogy rosszabb a monotóniatűrő képességük, és nagyobb a mozgásigényük, mint a miénk. Gyenge szeles, számukra unalmas menetben gondoskodjon valaki a szórakoztatásukról, ideális ilyen helyzetben csomókat, kötéldobást vagy zászlójeleket tanítani. Kikötés után (Gáll Éva mocónevelésről szóló évtizedekkel ezelőtti írását idézve) „futtassuk meg a mocót. Cél lehet a közelben lévő templomtorony vagy jóvizű kút.”

Bizonyára vannak olyan fontos illemszabályok, amelyek összeállításunkból kimaradtak. De az is előfordulhat, hogy egy-egy előírást feleslegesnek, vagy idejétmúltnak tart valaki. Egy azonban biztos: ha átgondoljuk, hogy viselkedésünkkel ne sértsünk meg, ne zavarjunk vagy netán ne korlátozzunk másokat, nagyobb hibát nem követhetünk el.

Vitorlás illemtanunk következő, második részében a lobogóviselés szabályairól lesz szó. 

Visy László Oszi