Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Egy gyors szerelvény ellenőrzés után el is indultunk hétfő reggel. Úticélunk, Róma tengerparti üdülővárosa, a Tirrén-tenger partján fekvő Lido di Ostia.

Az utazásunk vasárnap a kötelező Pcr teszttel kezdődött. Egy gyors szerelvény ellenőrzés után el is indultunk hétfő reggel. Úticélunk, Róma tengerparti üdülővárosa, a Tirrén-tenger partján fekvő Lido di Ostia.

 A nagyjából 1300 km-es út viszonylag gyorsan eltelt, és mire észbe kaptunk, már a sós levegő illata csapta meg az arcunkat. A verseny helyszínéül szolgáló Porto Turistico di Roma-ba este 11-kor érkeztünk, ahol vártak minket, és készségesen segítettek az utánfutónk elhelyezésében. Ezek után már csak a szállásunk átvétele maradt hátra, és egy kiadós alvás.

Edzésnapok

Kedden a kikötőben találkoztunk szlovén csapat 3 hajójával, akikkel korábban is edzettünk többször. Együtt gyorsan ment a pakolás, és a hajók felszerelése, már csak a két motorcsónak vízretétele volt hátra, ami igazán olaszosan, hosszas harc után, és a sokadik „főnök főnökének” megkérdezése után egy közeli, a Tevere folyó partján fekvő hajójavítóban meg is történt. Aznap csak mi szálltunk vízre, a szlovénok nem csatlakoztak. „Hozzászokó” edzésünk 7 csomóról leálló nyugatias szélben zajlott 1 méter körüli hullámzással. Szomorúan láttuk milyen szennyezett itt a tenger. Alig 1 óra után a szél teljesen meghalt, a hullámzás viszont megmaradt, így, egy rövid edzés után, elégedetten mentünk partra.

Szerdán, amikor leértünk a kikötőbe, konstatáltuk, hogy a hullámok nőttek, a szél viszont csak 6-7 csomós volt. Úgy döntöttünk, hogy aznap csak a hajó fejlesztésével foglalkozunk.

Csütörtökön a hullámok még nagyobbak lettek; 1,6 méteresek, kellemes 12-15 csomós széllel, a mezőny szinte teljes egésze megérkezett addigra, nagyjából 70 hajó. Mi nagyon szerettünk volna vitorlázni, furcsa volt, hogy senki nem megy ki, mert az edzők túl veszélyesnek tartották a kijutást a kikötő szájában megtörő hullámok miatt. A helyi edzők azt tanácsolták egy dologra figyeljünk, ha befordul a szél délire, azonnal jöjjünk partra, mert ha nem tesszük meg időben, lehetetlen lesz a kikötőbe bejutás a megnövekedett hullámzás miatt. A kijutást motorcsónakra felkötve, vontával oldottuk meg, egész simán ment, és már kint is voltunk a nyílt tengeren. Hihetetlen élmény volt, látni el-eltűnni Dávidot a motorcsónakkal egy-egy hullám mögött. Egy nagyszerű másfél órás edzést követően elkezdett befordulni a szél, így gyorsan a partnak vettük az irányt, hátszélben csúszkálva lefelé az óriás hullámokon. A bejutásnál kivártuk a megfelelő hullámot, és becsúsztunk rajta a kikötőbe.

Amikor kiszedtük a partra a hajót már jöttek is oda az versenytársak, kérdezgetni milyen volt kint, páran gratuláltak is nekünk, hogy bevállaltuk a kimenetelt. Gyorsan leszereltünk, beneveztünk, ahol ismét találkoztunk az olasz bürokrácia rejtelmeivel (fénymásolgatás, papírtologatás, jó lesz, nem lesz jó). Majd hazamentünk és egy jó pizza után pihentünk, megnéztük, az addigra 2 méter fölé növekedett hullámzást, és felkészültünk a másnapi, első versenynapra.

A verseny

Pénteken 11-re írták ki az első rajt időpontját, kis halasztás után ki is tették a pályát, meglepetésünkre együtt rajtolt mind a 70 hajó, olyan lee rajttal, hogy nem lehetett jobbcsapáson elrajtolni. Egy beszorult rajtot követően nehezen tudtunk feljönni, mert a pálya rövid volt, mindössze 17 perc alatt értünk körbe. Így 33. helyen futottunk be, a második futamban maradt a csapnivaló rajtvonal, de kicsit hosszabb pályával. A rajtunk jobb volt, és egy jó oldalválasztással bejöttünk a 10. helyre, amit meg is tartottunk a futam végéig. A szél leállt, még egy pár próbát megejtett a rendezőség, de sikertelenül.

Szombaton 4 futamot rendeztek változó körülmények között. Hullámzás, az előző napokhoz képest nem volt számottevő, de itthoni körülményekhez képest nagyok voltak. Az első futamban kis szél volt, 7-8 kts. A rajtunk nagyon jól sikerült, utána egy kicsit beragadtunk középre, és mind a két oldal elment, ahonnan a 19. helyre futottunk be a 70 hajóból. A második futamra már jobban befújt a szél, hamar észrevettük, hogy erősödni fog és átállítottuk a hajót. A luv rajtból jól eljöttünk, majd egyből fordultunk, és mentünk a partnak. A kreuz bóját elsőnek vettük, nagy csata alakult ki az élbolyban. Szoros küzdelmek jellemezték a futamot, végül az előkelő hetedik helyen zártunk.

A harmadik futam kisebb szélben zajlott, minden szakaszban fel-felcserélődött a mezőny eleje, és hátulja, 16.-nak futottunk be.A 4. futamon jó taktikával szakaszról-szakaszra lépdeltünk előrébb majd a 3. helyet szereztük meg, amit a futam végéig megtartottunk. Az utolsó napot a 11. helyről vártuk.

A verseny utolsó napján nagy hullámok és 15-18 csomós szél fogadott bennünket.

Tudtuk, hogy fárasztó pár nap van a hátunk mögött, és az előttünk álló 4 futam is kemény lesz, de így is nagy kedvvel mentünk ki a vízre.

Az első futamon nagyon rövid pályát tűztek. A rajt nem volt tökéletes, de jó sebeségünknek köszönhetően a hatodik helyen végeztünk. A következő futamra már áttették a pályát, és a vonalat is, még maradtunk luvban, ahol egy szabálytalan hajó miatt középre kényszerültünk, futam közben folyamatosan jöttünk fel, így meg tudtuk szerezni a 10. helyet.

A harmadik futamon már látszódott a mezőnyön, hogy mindenki fárad, a rajtot az első naphoz hasonlóan leesre tették, így megint hatalmas harc alakult ki a pozíciókért, jó helyen rajtoltunk és 6. helyen futottunk be, utólag kiderült, hogy kint voltunk, így bfd-t kaptunk.

Az utolsó futamon változó körülmények között egy jó vitorlázással az ötödik helyen végeztünk, amivel elégedetten zártuk a versenyt, az összetett 9. helyen a 70 indulóból.

A versenyt a szlovén Rok Verderber - Daniel Cante páros nyerte, akiket két olasz páros követett. A díjkiosztón az abszolút mellett különdíjban részesült még a legjobb U19 és a legjobb lány páros.

Külön öröm volt, hogy a verseny után, még a hosszú utunk előtt alkalmunk nyílt megtekinteni a Szent Péter székesegyházat.

Jó volt újra nagy mezőnyben versenyezni, sok hónapos kihagyás után, ráadásul ilyen változékony körülmények között. Fontos felkészülési lépcsőfok volt ez, az augusztus elején tartandó világbajnokság felé vezető úton. Látjuk, hogy hol tudunk a legtöbbet fejlődni. A következő versenyek, még kérdésesek a lezárások miatt, de megpróbálunk minél többre eljutni, fejlesztve a versenyrutinunk.

Szöveg: Csébfalvi András