Svédországtól az Adriáig egy Hallberg - Rassy val III. rész | Nemzetközi

Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Svédországtól az Adriáig egy Hallberg - Rassy val III. rész

Ujabb hajónaplórészletek a hajó útjáról.

A hajó utját az alábbi linken tudjátok nyomonkövetni:

http://share.findmespot.com/shared/faces/viewspots.jsp?glId=0fJ4VWFfTQN0On2EyBj12VD2McqdIDVhd

A online hajónaplót az alábbi linken tudjátok elérni ahonnan részleteket már lentebb olvashattok:

http://balajaazoperencian.blog.hu/

2017.04.06 Csütörtök

6. nap, 98 tmf Roscoff-ig (Log 891 nm)

Pálmafás Bretagne

Gyuri ügyesen benavigálta a hajót a sötétben és hajnali 2.20-kor kikötünk Roscoffban. Már kezdtük volna szőni a pókhálót, és további kötelekkel rögzíteni a hajót, amikor valaki észrevette közülünk, hogy az üzemanyagtöltő helyre sikerült kikötnünk. Ez nem lesz az igazi - gondoltuk - úgyhogy átálltunk a szemközt oldalra egy szabad boxba.

A La Mache csatorna abszolválásának tiszteletére felbontottunk egy üveg pezsgőt, aztán még egyet. És persze meg is ittuk. Aztán egy kis pálinkát – tudjátok, hogy van az - ha beszélget az ember, gyorsan elrepül az idő…

4.15-kor végül elcsendesedett a szalon, ki-ki nyugovóra tért.

Délig aludtam jó tengerész módjára, majd ismét teszteltem a helyi, kikötői zuhanyzót. Itt nem gondoltak a pelenkázós apukákra, de volt viszont hajszárító, így nem kell a kézszárító alá térdelni, ami lássuk be félreértésekre adhatna okot.

A kikötő másik felében van az Angliába vivő kompok modern terminálja. A yachtkikötő is nagyon szép, nem régen építhették. Az apály és a dagály közt akár 6 méter szintkülönbség is van, ezért a mozgáskorlátozottak részére építettek egy panorámás liftet, ami az apálykor 7-8 méter mélyen lévő úszómólókra vezet. Dagálykor szerintem lemegy a lift a víz alá, ahonnan az üvegfalain keresztül kikötő víz alatti világát lehet megcsodálni. Ne vegyetek rá mérget, ha még sem így lenne, akkor tévedtem.

Délben fantasztikus kolbászos rántottával indítottuk a napot – Sanyi varázsolta elénk - ami aztán erre ki is sütött.

Mielőtt városnéző sétára indultunk volna, rendeltünk egy kávét a parti kávézó teraszán.

A többiek a miniszoknyás pincérnő bakancsát elemezgették - pedig még csak egy hete vagyunk úton – én meg közben kávét ittam.

A szomszédos dombtető kilátójára fel szerettünk volna menni, de nem jutottunk el odáig,

mert az egy kerítéssel elzárt botanikus kertben emelkedett, aminek a bejárata a domb másik oldalán volt. Így maradtunk a tengerszinten és besétáltunk Roscoff központjába. Nagyon hangulatos, kis, öreg bretagnei- házacskák és a régi kikötő mentén vezettet az utunk.

Ti mit tanultatok földrajzból a Bretagne félsziget növényzetéről? Bennem valami zöldség maradt meg, és ha ti sem tudnátok helyesen, jegyezzétek meg, hogy itt nőnek a pálmafák! Bizony. Fotóm van róla, minden más marhaságot felejtsetek el!

Visszafele beültünk egy hangulatos kis parti sörözőbe. Összetoltuk a kis asztalokat hatunk számára, a bőrkanapés ovális törzsasztal mellet, mert ott egy fiatal bennszülött bűvölte a laptopját egy régóta üres kávéscsésze mellett. A kedves pincérkisasszony, felállította onnan Jean-t :„neked elég egy kisasztal is” mondván, és átültetett a helyére minket. A mennyezetre a környező tengerpart térképe volt felfestve, és kis vitorlások modelljei fejjel lefelé odaragasztva. A férfi és a női toalett ajtaja egymás mellett nyílt, az egyiken WO a másikon MAN felirattal.

Miután végeztünk, átmentünk az utcácska másik oldalán lévő Crepes-esbe, ahol megkóstoltuk ezt a franszia specialitást. Finom volt.

Én előre mentem, hogy a kikötői kávézóban feltöltsem az addig elkészült fotókat és naplórészeket, de nemsoká csörögtek, hogy igyekezzek, mert ha gyors vagyok, a móló végén még be tudok ugrani az induló hajónkba.

Képfeltöltés, fizetés, megint egy kép, egy merci, na még az utolsó nap szövege, aztán uzsgyi, mert ezek a végén még tényleg itt hagynak….

18.30-kor elkötöttünk, és irány a Biscaya túloldala, a spanyolországi Camarinas.

Roscoff fényeit elhagytuk, és abban bíztunk, hogy igaza lesz az előrejelzésnek, és végig kedvező időjárási viszonyok közt szelhetjük át a viharairól hírhedt Biscaya öblöt.

2017.04.07 Péntek

7. nap, 108 tmf délig (Log 999 nm)

Lőgyakorlaton vettünk részt

Hajnali 3-kor a kapitányunk rázott fel, hogy „Ébredj kisöcsém, mert kezdődik a szolgálatunk!” Nem így mondta, de én így éreztem, mert már megint elaludtam. Hiába állítottam be a telefonom vekkerét este, az szépen lemerült, és meg se nyikkant. Pedig van már quarzórám is, ami ébresztéskor azt mondja hogy pity-pity, de azt meg túl halkan, és amúgy sem volt a kezemen. Legközelebb valami villanypásztort kell a nagylábam ujja köré tekerni…

Az éjszaka folyamán keletiesre fordult a szél. Utunk során eddig mindig jobbról kaptuk a szelet, ami azt jelentette, hogy aki a duplaágy jobboldalán aludt – vagy próbált aludni – az hiába tett volna kardot maga és a hálótársa közé az menthetetlenül rágurult volna, hacsak nem kapaszkodik álmában is. A Trockíj kabin utasait - így hívja Zoli a jobboldalon lévő emeleteságyas fülkéjüket – eddig se fenyegette az összeborulás veszélye, ők szimplán az életükért küzdöttek, hogy le ne guruljanak az ágyról. Otthon ti is kipróbálhatjátok a szitut, tegyetek 4-4 lexikont az ágy fal felöli lábai alá, és élvezzétek a jó pihenést 4 óra hosszán át. Ha a hullámzást is imitálni szeretnétek meg kell inni egy fél liter rumot, és még forogni is fog az ágy… A leesést, átgurulást megakadályozó lee-zsákok megrendelése anno elfelejtődött, de Zoli megtalálta a biztosítás autodidakta módját és három vágódeszkát ékelt be a felsőágya matraca és az ágy fakerete közé: egyet a könyökéhez, egyet a térdéhez és egyet az ülőgumói mögé. Mindenki azon töri most a fejét, hogy a későbbiekben, a vágódeszkák rendeltetésszerű, használata során, hogy fogja tudni majd elkerülni ezt az utóbbi darabot.

Tehát a széllel együtt fordult a kocka is, minket álomba ringatnak a hullámok, a többiek meg kezdik tanulgatni a kapaszkodós kutyafittyet.

Fél 11-kor már megint ébreszt a kapitány, bocsi, de gyengül a szél, genakkert kell húznunk, hogy jobban haladjunk, az meg a te ágyad alatt van… Meg már úgyis sokat aludtál…

A kék-fehér-narancssárga sávos könnyűszeles vitorlát kifeszítettük, és máris másfél csomóval gyorsabban haladtunk.

Délben magyaros chilis-babot csináltunk Sanyival, hogy apasszuk a sonka és kolbászkészleteinket is.

Utólag tudtam meg, hogy reggel, amíg aludtam, a NATO kihasználta ébertelenségemet, és erődemonstrációt tartott a közelünkben. Csak az ügyeleteseink elmondásából tudom, hogy mielőtt a nap felkelt volna, a sötétben egy hajó fényei közeledtek sebesen, pont felénk. Se AIS, se radar jel nem volt látható a monitoron, mégis csak jött és jött valami felénk. Végül, ahogy világosodott, egy szürke, felségjelzés nélküli hadihajó állta el szabályosan az utunkat kb. 800 méterre. Mikor látta, hogy nem fosunk be az árnyékától, és elszántan tartunk továbbra is a döfő kos szerű horgonyunkkal a hajótestük közepe felé, először jobb belátásra, aztán pedig kitértek. Pár percig még párhuzamosan haladtak velünk – közben folyamatosan lehetett benn a kabinban hallani a tengeralattjáró kereső szonárjuk ping-jeit - aztán angolosan távoztak, pedig franciák lehettek.

Már a Csatornán is észrevettük, hogy a hadihajóknak nincs AIS jele. Van is némi logika abban, hogy nem kürtölik világgá a pozíciójukat, méreteiket, meg hogy 14 ballisztikus rakéta, 20 torpedó és 4 légvédelmi gépágyú a rakományuk.

Eszembe jutott édesanyám, aki kulcstartónak nézett egy jópofa bőrönd címkét, amit ajándékba kapott. Megjegyezte, hogy milyen hasznos, mert ha ráírjuk a címünket és elhagynánk a lakáskulcsunkat, vissza tudják hozni… Elég bután nézhettünk rá, mert ő is rájött nevetve a bukfencre.

Délután amikor Gyuri kapcsolgatta a Navtext-et, akkor vett észre egy korábbi üzenetet. Gyerekek, tüzérségi lőgyakorlatot tartanak a térségünkben, kiáltott fel. Utólag ellenőrizve a koordinátákat kiderült, hogy reggel kicsit bemehettünk a lezárt terület szélébe, és annak volt köszönhető a hadihajó látogatása. Veszélyes helyen nem lehettünk, mert egy mukkot se vakkantottak felénk.

Vagy csak rossz volt a rádiójuk?

Aztán Tibit felhúztuk az árbocra. Előbb nyilatkozott, hogy minden felelősséget átvállal és önszántából vágyik a magaslati levegőre és ha már ott járt pazar felvételeket készített a Gopro-jával a hajónkról.

https://www.dropbox.com/s/emq6ug67r6zqmzs/%C3%A1rb%C3%B3c_nagy.mp4?dl=0

17.00 órakor pontban megtörtént ugyan az, ami az előző napokon, ha vízen voltunk. Lapozzatok csak nyugodtan vissza, ha nem emlékeznétek rá.

Valamelyik este megkérdeztük Gyurit, hogy leszállította volna-e a Hallberg-Rassy gyár a hajót az Adriára. Persze, hogyne, ott is át tudta volna adni, tisztességes felárért. Fejben mindenki gyorsan elosztotta a megnevezett szerénytelen összeget 6-tal (ennyien vagyunk a hajón), és kapásból megjegyeztem, hogy mi tulajdonképpen a felével is megelégednénk…. Gyuri válasza is frappáns volt: Gyerekek, más jelentkezők fizettek is volna, csak azért, hogy eljöhessenek helyettetek erre az útra…

Sötétedés előtt visszacseréltük a genakkert a génuára, mert a szél is erősödött kicsit - 16 csomó körülire - és nem akartunk feltétlen a sötétben a gyakorolni a leszedését.

A többiek nem hallották még a berlini barátom aranyszabályát, hogy „Mikor kell reffelni a vitorlát? Amikor először gondolsz rá!”, de most majdnem így történt.

Nem sokkal naplemente előtt vettem észre, hogy kifogyott a rumkészletünk. „Mi lesz a sundowner-ral, hogy megy le így a nap?” aggodalmaskodtam. Hát pálinkával, jött rá a megoldásra valaki gyorsan, és tényleg, működött is… Lement.

2017.04.08 Szombat

8. nap, 172 tmf délig (Log 1171 nm)

Úton a Biscaya békés vizein

A hajnali őrségben elmesélgettük egymásnak Gyurival a drezdai egyetemi élményeinket, hisz mind a ketten ott voltunk 5 évig ösztöndíjasok, ott végeztünk. Annak idején elkerültük egymást, mert ő nyolc évvel előbb kezdett, mint én, de a kolik, és más drezdai nevezetességek ugyan azok voltak akkoriban. Egész este teljes vitorlázattal haladtunk.

Reggel a francia haditengerészet rádióforgalmazását hallgattuk figyelemmel. Jóval mögöttünk teherhajókat szólítottak fel angol nyelven irányváltoztatásra, egy hadihajó konvoj haladása miatt. Kivonatosan így szólt:

16-os csatorna:

FN: This is the Franch Navy, hívja az Emden (teher)hajót.

EM: Itt az Emden.

FN: váltson a 10-es rádió csatornára.

Mi is átváltunk, és fülelünk tovább.

FN: Itt a Franch Navy, haditengerészeti konvoj haladása miatt térjen át az eddigi útirányáról 205 fokra, és tartsa azt egy órán keresztül (aztán visszatérhet az eredeti célja felé) Megértette?

Hosszabb csend, azt bárki mondhatja, hogy ő a Franch Navy…

EM: Kérem igazolja magát, adja meg a hajója nevét pozícióját.

Most a francia csuklik, hallgat egy kicsit. Szerintem régen szólították fel a francia haditengerészetet, hogy igazolja magát…

FN: Security okokból nem adhatom meg, 15 mérföldre van Önöktől a konvoj észak-nyugati irányban, és 18 csomóval halad.

Most megint az Emden hallgat, gondolom ellenőrzi a radaron, majd:

EM: Irányt változtatok 205 fokra és azt tartom egy órán keresztül.

FN: Köszönöm az együtt működést, és további jó utat!

A franciák eltérítettek még vagy három hajót, aztán egy időre elcsendesedtek. A tegnapi lőgyakorlatozók lehettek azok.

Délre a szél legyengült, ezért a genua helyett a genekkerrel próbálkoztunk egy darabig, de mivel 15 fokkel el kellett térni a tervezett irányunktól, és felhők érkeztek délről vagy csak mi mentünk bele, inkább leszedtük ganakkert és motorral haladtunk tovább. Ezen a tájékon jobb az óvatosság.

A mai ebédet a két Zoli készítette. Biscayai tyúkhúsleves és paradicsomos húsgombóc főtt burgonyával volt a menü. Gyurival csak gyerek adag főtt krumplit kértünk, mi már megettünk két életre való mennyiséget az NDK-ban.

A délután folyamán egyre többet rádióznak spanyol nyelven. A Finisterre foki Traffic központ diszpécser hölgye a Sonja nevő vitorlást kéri fel egy helikopteres mentés gyakorlására. Hogy a figura miből fog állni, az már nem derült ki, mert a részleteket már spanyolul beszélték meg…

16.00-tól én vagyok egyedül a fedélzeten. A kicsi szél miatt motorozunk, viszont megint kisütött a nap, ringatóak a hullámok. Így azért egész más… A többiek kihasználják a nyugodt menetet, és szundítanak egyet, ráalszanak az esti zötyögős forgolódásra. Gyuri lent olvas, én meg kint pótolom a lemaradásom a naplóírásban. 10 percenként körülnézek, sehol egy hajó a láthatáron, ellenőrzöm a navit, 15 mérföldre van a legközelebbi teherhajó - Antwerpenbe tart - és majd mögöttünk megy el valahol.

Azt hiszem, egyikőnk se bánkódik a gyengeszeles idő miatt, tegnap jót vitorláztunk, hagyjuk békében magunk mögött ezt a vidéket. Várhatóan holnap délelőtt érkezünk Camarinas-ba.