Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Svédországtól az Adriáig egy Hallberg - Rassy - val IV.rész

Ujabb bejegyzések kerültek a Hallberg - Rassy hajónaplójába.

A hajó utját az alábbi linken tudjátok nyomonkövetni:

http://share.findmespot.com/shared/faces/viewspots.jsp?glId=0fJ4VWFfTQN0On2EyBj12VD2McqdIDVhd

A online hajónaplót az alábbi linken tudjátok elérni ahonnan részleteket már lentebb olvashattok:

 http://balajaazoperencian.blog.hu/

2017.04.09  Vasárnap

9. nap, 158 tmf (Log 1329 nm)

Megérkeztünk Camarinas-ba

6.00-9.00-ig Gyurival vagyunk ügyeletben. A felhős égbolton fél 8-ig még teljes a sötétség - ez nekem még a tegnapi naphoz tartozik - semmi nyoma a napfelkeltének. A telihold fényben hajózunk – sikerült is egy jó képet csinálnom a hajó végéből. Sötétedés után ketten vagyunk mindig egyszerre a fedélzeten mentőmellényben. Ha valamiért elhagyjuk a cockpit-et, a Lifebelt-tel is biztosítjuk magunkat.   

8-kor kezdett derengeni, mire Gyuri frankó bundás kenyeret sütött. Az illatra lassan kezdtek előszállingózni a tengerészek, én lefekvés előtt bekaptam vagy 4 szeletet és elmentem aludni, mert már majd leragadt a szemem. Most jöttek elő a naplóírás okozta nélkülözések.

10.45-re húztam fel a telefonom, mert 11.15-re volt várható az érkezésünk Camarinas-ba és mindenképp szerettem volna az érkezésben és a kikötésben részt venni.

A telefon ébresztett volna időben, de kinyomtam, és csak arra volt erőm, hogy elhúzzam az ágy fölötti tetőablakon a sötétítő rollót, hátha az segít az ébredésben. Annyi történt mindenképp, hogy a szempilláimon keresztül valahogy megéreztem, hogy az ellenkező irányból süt a nap, kvázi befordulhattunk az öbölbe. Jól sejtettem, most már muszáj volt kimásznom.

A Club Nautico Camarinas mólóján kötünk ki 11.40-kor egy norvég Lagoon 400-as katamarán mellett. Ők a Baleári szigetekről jöttek és Skóciába tartanak. Nagyon szerették volna, ha van köztünk búvár is, mert a kormányukkal összeszedtek valahol egy madzagot.

Az egy napi tartózkodásunkért 20 eurót kellett fizetnünk, ami teljesen arányban állt kikötői létesítmények 60-as évekbeli állapotával. Az uniós támogatások vagy nem értek még ide, vagy itt is ellopták őket. A kétállásos zuhanyzóban az öreg marinéró gyorsan felszerelte a második zuhanyrózsát is az érkeztünkkor, ami cseppet sem javított a 10 wattos égő fényerején. Ez minimális előnyt jelentett a tükör nélküli borotválkozással szemben, mert a párás tükörbe nézve, a fehér foltok felé történő kaparászással próbálkozhatott az ember használható eredményt elérni.

Ráadásul az épületek alapjaival is valami, gond lehetett, mert amíg a zuhanyzó még csak picit mozgott, imbolygott, addig a WC-ről majdnem leestem…

Nem kell annyit inni, mondanák egyesek, és igazuk van, mert a fél liter teám végét már alig bírtam lenyomni.

Emígyen megtisztulva ültem ki a Club Nautico teraszára, hogy feltöltsem az internetre az addig elkészült anyagokat. Nagy élet volt a kerthelyiségben, a helyiek családostól múlatták itt az időt. A gyerekek a sólyán szaladgáltak bele a 16 fokos vízbe, vidáman hancúroztak. Két sör után felállt és elment a wifi, pedig még a felénél sem jártam a feltöltésnek. Átköltöztem egy szomszédos kávézó teraszára, ahol már minden klappolt.  Ez alatt a hajónk végéről indulva Zoli is úszott egy kicsit a kikötő olajtól csillogó kristálytiszta vizében, de ott a hajónapló szerint csak 15 fokos volt a tenger. Vagy 14.

17 órára pontban visszaértem a hajóra, nem maradt le senki, semmiről. Viszont ezzel a tonic elfogyott, és itt ma minden zárva van. Holnap majd improvizálnom kell.  

18 óra fele elindultunk vacsorázni.

Két dolog derült ki lassan: Rosszkor vagyunk, rossz helyen.

Az éttermek csak 21 óra fele nyitnak majd, a várost, Camarinas-t meg, így tudnám a legjobban leírni:

Ha egyszer, egy hangulatos spanyol kikötő városkát szeretnétek látni, történelmi óvárossal, gyönyörű főteret árnyas fákkal, meghitt utcácskákkal, ízléses egymáshoz illeszkedő házakkal, akkor véletlen se ide gyertek.

Nem hagytuk a kedvünket elrontani, és a negyedik étteremkereső kör után beültünk az egyik  öbölre néző kávézó teraszára és spanyolosra vettük a tempót. Nézelődtünk, beszélgettünk, ittunk is tán valamit, de arra már nem emlékszem pontosan.

Vártuk a 21 órát, hogy felébredjen a szakács, de végül megérte, mert nagyon jó halakat ettünk, legalább 4 félét és a végén polippal és tintahallal zártuk a lakomát.

Az igazi meglepetés a fizetéskor ért minket, mert csak 10 eurót fizettünk fejenként az ételekért. A horvátok tanulhatnának ezektől egy kis vendégbarát árképzést….

A hajóra visszatérve zárásként, felbontódott még egy üveg vörösbor, és utána nyugovóra tértünk.

2017.04.10 Hétfő

10. nap, 45 tmf délig (Log 1374 nm)

Spanyol és portugál partok mentén

Sanyi és Tibi vállalta, hogy hajnalban majd elkötik a hajót, és elindulnak velünk, hogy estére Portóba érhessünk.

5.05 perckor arra riadtam fel, hogy egy éktelen hangos hajókürt bődül el alattam. A füleimet bedugtam az ujjaimmal és lassan rájöttem, hogy csak az ágyam alatt lévő orrsugár motort kapcsolták be párszor, hogy a kiálláskor azzal segítsék a hajóorr elfordulását.

Már korábban észrevettük, hogy igen hangosan vonyít fel a nagyteljesítményű orrsugár motorja, de egész más ezt nappal 8 méter távolságból észlelni, mint 20 centire tőle arra felriadni, hogy leordítják a hajadat.

Sikerült mégis visszaaludnom és csak 10-kor keltem fel. Addig motorral haladtunk, mert gyenge volt a szél, de éppen akkora megerősödött 10 csomó körülire, aminél már meg lehet próbálkozni a nagy genakker felhúzásával. Fel is húztuk, de szinte azonnal lecsökkent a szél a felére, szedhettük le melegében. Motorozunk ismét tovább, mert szeretnének időben odaérni Lisszabon-ba, hogy lehetőleg késedelem nélkül megtörténhessen a váltás.  Négyen megyünk haza, sajnos én is, helyet kell adnunk a többi sok derék jelentkező közül a négy szerencsésnek.

Az ebéd portugál pásztortarhonya volt. Mitöl portugieser, ha még a spanyol partoknál járunk? kérdezték.

Majd a blogomban elolvashatjátok, nem fedek fel minden titkot azonnal.

Hát azért portugál, mert azt hittem, hogy már a portugál partoknál járunk plusz tévedésből fordított sorrendben raktam bele a krumplit és a kolbászt. Az eredmény ettől függetlenül jó lett, a maradék nem került a tengerbe (és ez Gyurinál nagy szó), hanem el lett rakva a hűtőbe, holnap estére.

Délután már rövid nadrágosra, 28 fokra emelkedett a hőmérséklet, a tengervíz pedig 17-re melegedett, szemben az Északi tenger 8 fokos vizével.

Ellenőriztük ismét a motorban az olajszintet, szabályos kis gépház van a cockpit alatt. A hajófenékben megint összegyűlt egy kis víz, még nem derítettük ki, honnan szivároghat oda.

16.50-kor Zoltán kerek perec rákérdezett, hogy mi van a gin-tonikkal. Valamit tennem, különben lázadás fog kitörni, így a mai gin-tonicunk Fantából és harmadára racionalizált ginnel készült. Nem vertek meg, látták az igyekezetet rajtam.

Kb. 6 mérföld távolságra hajózunk – a most már – portugál partoktól, de innen csak egy félig párába burkolózó sziluett látszik belőle.

„Mit szólnátok, ha közelebb mennénk - úgy 2 mérföldnyire – akkor láthatnánk is belőle valamit, ha már erre járunk?” kérdeztem. 

A többiek egyetértettek, a kapitány engedélyezte, úgyhogy el is tértünk a part irányába.

Látni, láttunk is többen partból, viszont el kezdhettük kerülgetni a halászok bójáit. Itt már csak 30-40 méter mély a víz, és szinte percenként kerül egy a közelünkbe. Most kezd érdekessé válni a dolog, hogy beesteledett, de a telihold segít valamit.

Közben elvesztettem egy fogadást, azt kellet megsaccolni, mennyi idő múlva érünk, a láthatáron éppen felbukkant toronyházhoz. Zoli egy, én két órát saccoltam és egy óra és 15 perc múlva haladtunk el mellette, pedig küzdöttem az utolsó percig.

Éjfél körül érünk Portó-ba, most haladunk el a repülőtere mellett.