Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Novembertől áprilisig az Adriáé a főszerep! Részt vettünk minden megrendezett magyar versenyen és részt vettünk sok-sok horvát versenyen is, de főként csak közép Dalmáciában a kiváló adottságokkal rendelkező Kornati szigetvilágban.

Így kihívásnak éreztük, hogy egy offshore versenyen is részt vegyünk nemzetközi mezőnyben.

Egyetlen magyar indulóként beneveztünk a 3 ország regattára (Three Countries Regatta), mely One Design hajóosztályban Elan 350-es hajókkal egy igen különleges útvonalon Biograd-tól vezetett Velencébe, majd Portorož-ba.  13 egység indult a versenyen 7 különböző ország színeiben: Szlovénia, Svájc, Oroszország, Ukrajna, Ausztria, Belorusszia / Fehéroroszország és Magyarország. Az útvonal hossza körülbelül 250 tengeri mérföld, melyből 100 mérföld nyílt tengeren. 7 fős kis csapatunkból 5-en együtt vitorláztunk a tavalyi Magyar Tengeri Bajnokságon is és csatlakozott hozzánk Matjaz, akit horvát rendezésű versenyeken ismertünk meg tavaly Biogradban illetve Limoneti Benoist Tamás, alias „Böni”, aki egy héttel korábban ugyanezzel a hajóval (Papa) megnyerte az Aranysekli Adria Kupát.

Az első nap Biograd-ból Sali-ra vitorláztunk egy „edzőnap” keretében, majd másnap reggel Sali-ról indult az első futam rajtja. Yugo-ban a Pasman csatornában még nagyobb hullámokon, majd a Kornati felé esőben, hidegben genakkerrel vitorláztunk át Sali-ra. Majd innentől a verseny utolsó napjáig nem is láttuk kedvenc hátszélvitorlánkat, mivel a szélirány másnapra átfordult és csípős, hideg és erős északi (bora) szélben vitorláztunk északi irányba, majd a Kornati szigetek északi csücskétől nyugatias lett a szél Velence irányába. Sali-n első este egy „welcome party”-n megtörtént a csapatok bemutatása és persze kis csapatunkkal mi is nyílt érdeklődést mutattunk, hogy a korábbi versenyek alapján, mely csapatok lehetnek az esélyesek. Mint megtudtuk, a szlovén csapat Marjan Gorec kapitánnyal nyerte az eddigi 3 regattát, így mindenki őt tartja esélyesnek az idei évben is. Tekintettel arra, hogy külleme közeli hasonlóságot mutat Dolák-Saly Róbert Pandacsöki Boborján-jával, legnagyobb ellenfelünk beceneve is megszületett már az első este néhány Pelinkovac elfogyasztása után. Szlovén csapattársunk Matjaz is hasznos információval bővítette tudástárunkat, mivel elárulta mit tartalmaz a Pelinkovac – melyet előszeretettel fogyasztunk már évek óta Horvátországban, annak ellenére, hogy nem tudjuk, mit tartalmaz – szóval: a fehér üröm nevű gyógynövény az egyik összetevője (amely többek között az abszint egyik fő összetevője is).

A résztvevő csapatok közül már a biogradi check in során kitűnt 2 csapat. Az egyik azért, mert első ránézésre (lehet, hogy másodikra is..) kukásruhában indultak neki az offshore race-nek, melyhez egyikük félig punk frizurát hordott (azért félig, mert fejtetőn kopasz volt). A másik meg azért, mert a nyelvi különbségek ellenére is látható volt már a charter irodán, hogy nem szimpatizálunk egymással, miután mi 40 perces türelmes várakozást követően azt láttuk, hogy ők berontva az irodára, azonnali ügyintézést várnak el. A „kukásruhás” csapattal óriási barátságot kötöttünk, ők jöttek egyébként Ukrajnából és 36 órát utaztak egy kis buszban azért, hogy vitorlázhassanak ezen a versenyen a textil „kukásruhában”, de ennek ellenére ők voltak a legvidámabb, leginkább barátságos csapat. Míg orosz „honfitársaik” MPX-ben néha azt sem tudták merre van az előre a hajón (tisztelet a kivételnek!). A charter irodán türelmetlen orosz csapatra – a sors fintora – egész héten vártunk… Hét végére már a „hová tűnt Damon Hill” mondás átalakult: „where are you Oscar” mondásra. Nem volt egy olyan alkalom, amikor időben érkeztek volna rajtra, koordinátára, kikötőbe…

A Sali – Veli Rat közötti szakaszon erős bora-ban, gyakorlatilag egy takkon 30 mérföldet 2.5 – 3 óra alatt sikerült teljesíteni és a minket megelőző egyetlen hajó – Boborján – 40 méterrel előzött meg a célvonalon. A Veli Rat – Losinj közötti szintén kb. 30 mérföldes szakaszon fordult a kocka és mi előztük meg Boborjánt 40 méterrel, minket viszont a svájci csapat. 

Mali Losinj védett öblébe érve némi nyugalomra találtunk végre az éjszaka, hiszen az előző éjjeleken a hajók több méteres amplitúdót leírva dobálták magukat egymáshoz, mely mozgás kiegészítve a csapkodó kötelek zajával nem hagyott nyugodt éjszakákat. Losinj-ban a Bocca Vera nevű étterem felső emeletén kiváló vacsorával vártak minket. A hideg nap után a forró leves minden pénzt megért.. A desszertre már szinte senkinek nem maradt szabad kapacitása, kivéve Gyulát, aki viszont 10 tiramisut evett meg gyors egymásutánban.

Reggelre még erősebb borát ígért az előrejelzés, mely menetrendszerűen meg is érkezett. Az eredeti tervek szerint Mali Losinj-ban a kikötő kapitányságon megtörtént a hajók kijelentkezése Horvátországból (hiszen ez volt az utolsó horvát kikötő, innen már Velence az útirány). Azonban az erős bora miatt csak délután tudtunk elrajtolni – Losinj védett öblében „porzott” a víz és a hajók vitorla nélkül kreuz-olva közelítették meg a kapitányság mólóját, az öblön túl pedig 50 csomós szél fújt. A rendezőség úgy döntött, hogy a 100 mérföldes szakaszt Losinj-tól Velencéig megszakítják az Isztria déli csücskén és a Pulai kikötőben töltjük az éjszakát. Másnap reggel azonban 7 órakor kellett elhagynunk a kikötőt és úgy rajtoltunk el, hogy az útvonalon több ellenőrző pontot is kellett érintenünk. Az esti órákra leálló szél miatt végül is a 2. ellenőrző pontnál volt a futam befutója. Az első ellenőrző ponton elsőként haladtunk át, majd a forgó és csökkenő szélben szerencsésebb „oldalt” választó svájci hajó néhány hajóhosszal megelőzött minket a befutó előtt.

A befutót követően 6 órás motorozással értük el Velence bejáratát éjfél után valamivel. Csodálatos és eufórikus hangulatot teremtett útközben az Adria közepén a naplemente. Majd a csillagos ég alatt hullócsillagok kíséretében láttuk meg Velence fényeit a távolban. A csatorna bejáratánál egy épp kifelé tartó óriási személyszállító hajó haladt el mellettünk, mely olyan érzés volt, mintha bolhák lennénk a mamut mellett.

Másnap szabadprogram volt Velencében! Óriási szerencsénknek köszönhetően a szél teljes mértékben leállt és csodálatos napsütéses időben sétálgathattunk a lagúnák városában megcsodálva a cölöpökre épült város csodás építményeit.

Az utolsó versenynap holtversenyben a 2. helyen vártuk a rajt pillanatát. Versenytársunk sajnos a kaotikus rajtnál elhagyott minket és előnyét meg is tartotta a mi 7/8-ra húzott genakkerünk miatt is. Így az offshore versenyt 3. helyen fejeztük be a csodás portoroz-i öbölben. Itt az öbölben még a rend kedvéért egy pályafutamot is megcsináltunk, mivel erre már előzetesen készültek kupák.. 

A képen balról jobbra: Matjaž Korez, Radácsy Ivett, Dr. Farkas Gyula, Vörös Tamás, Sáfián László, Dr. Magyar Erika, Limoneti Benoist Tamás