Tizenkét éve jártam először a Rogoznica Regattán, még szinte "kezdőként". Akkor azt gondoltam sokat tudok a modellvitorlázásról (jelenleg persze már tudom, hogy még most is keveset tudok róla nem ám még akkor). Talán ezért is koppantam nagyot 2008-ban, mikor csak a mezőny végén végeztem a túra és a pálya versenyen is. Évről évre sokat próbálkoztam ezen a versenyen egészen 2017-ig, de egy olyanra sem emlékszem amivel maradéktalanul elégedett lettem volna. Két év kihagyás után a hétvégén végre visszatértem a modellvitorlázás eme horvát paradicsomába és mindez megváltozott. Az első két napon a gyenge szél nekünk magyaroknak kedvezett, nagyon hasonló versenyt futhattunk, mint amikkel itthon találkozunk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a túraversenyt megnyertem, amin Kiss Miki és Forrai Csabi is igen előkelő helyeken végzett. Ezután a pályaversenyen képesek voltunk tartani a tempót a horvátokkal, ami nagyon jó érzéssel töltött el, jó pozíciókban vártuk a harmadik, egyben utolsó versenynapot. Este igazából már úgy mentem aludni, hogy bármi lesz is másnap ez a verseny már mindenképpen megérte.

Utolsó nap, erős "A" teteje szél, pont azok a körülmények amiben úgy gondoltam a leginkább gyenge vagyok. Úgy éreztem ez már megtörtént egyszer, 2016-ban egy jól kinéző eredményt sikerült pont ugyanilyen erős szeles körülmények között csúnyán elbukni. Most nem volt rossz érzés bennem, csak egyszerűen élvezni akartam az erősszeles futamokat. Ami ez után következett arra viszont nem számítottam. A körülmények ellenére tartani tudtam a lépést a horvátokkal és egy arany csoportos futamot is nyertem. Végül 5. lettem, ami életem legjobb eredménye itt Rogoznicában. Erre igazán büszke vagyok most.

A többiről meséljenek a képek és az eredménylista.