Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Az idei Kékszalag egyik legszorosabb befutójában alig 15 másodperccel csúszott le a győzelemről a Principessa a Raffica ellenében. Az alábbiakban a csapat beszámolója olvasható.

ÉLETÜNK EGYIK LEGIZGALMASABB VERSENYE: BESZÁMOLÓNK A 47. KÉKSZALAGRÓL

Tizenöt másodperc. Mindösszesen ennyi volt a Raffica és köztünk a befutóban, 18.5 óra versenyzés után. Elképesztő csata volt, ezt a versenyt sohasem felejtjük el, az biztos. Íme a beszámolónk, mi hogy éltük meg a 2015-ös Kékszalagot.

Nagyon régóta várt mindenki arra, hogy ez a két hajó végre rendesen megmérkőzzön. Ez most eljött, és nem aprózták el a csapatok, az utolsó méterekig zajlott a kiélezett harc. Természetesen a katamaránokat sem hagytuk nyugodni, a nyakukban loholt a két libera a versenytáv legnagyobb részén. A felkészülésünk közel sem volt zökkenőmentes, még az utolsó napokban is a hajó felkészítésével foglalkozott a csapat, így a legújabb orrvitorlánkat és hátszél vitorlánkat csak előzőnap tudtuk kipróbálni először, a “bevitorlázásukra” élesben került sor. A match race-nek is beillő verseny már a rajtnál elkezdődött, a szekcionált rajt miatt nagy taktikázásra nem volt lehetősége a gyorsabb hajóknak, mindenki a déli parthoz közel rajtolt. Legtöbbekkel együtt az északi part felé vettük az irányt, páran választották csak a déli partot. Már Kenese előtt leállt teljesen a szél, próbára téve ezzel a teljes mezőny mellett a rohanógépeket is. Az első bójánál 9.-nek fordultunk, 10 perccel a Raffica mögött, ekkor még a Lisa is előttünk volt, kihasználva az osztott rajtvonal adta előnyöket. Siófok felé vettük az irányt, rövid cirkálás után azonban kezdett elfogyni a szél, ezért igyekeztünk a déli parthoz közelebb lenni, ezzel sikerült is az élmezőny egy részét alulról megkerülni, így a következő pályajelet már 4.-nek vettük, nem sokkal a Fifty-fifty és a Raffica előtt. A Safram, Litkey Farkas csapata (a Cellum) és a Black Jack kissé megléptek, de látótávolságon belül voltak. Folytattuk utunkat Tihany felé, hátulról jöttek a frissülések, így egyre közelebb kerültek hozzánk a mögöttünk lévők. A csőhöz közeledve igyekeztünk kellő távolságra elhaladni az iránybója mellett, mert az edzéseinken itt többször is felültünk.

A katamaránok mellett a Raffica is kisebb ívben tudott fordulni, ezt kihasználva elénk is került, de a tihanyi szorosban nem volt több néhányméternél a két hajó között. A csövön átérve aztán kezdetét vette a gigászi csata. Szinte végig együtt haladt az élmezőny, a Safram, a Cellum, a Black Jack, a Fifty fifty és a két libera mellé felzárkózott a Friss víz is, így haladtunk Keszthely felé. A katamaránok néha meg-megléptek előlünk, de valahol mindig bevártak minket a változó, folyton leálló-megélénkülő szélben. A Rafficával szinte végig fej-fej mellett haladtunk, felváltva kereszteztük le egymást, hol ők mentek el előttünk néhány méterre, hol mi tudtunk egy kis előnyre szert tenni. Badacsony utánig mindenki a déli part közelében haladt, gyakran néhány száz méteren belül voltunk mind, és láttuk, ahogy hátulról közeledik a Naturaqua, az RSM DTM, és a Rapidophen. Badacsony után aztán az élmezőny nagy része az északi part felé húzott a felzárkózókat és Litkeyéket kivéve, ők a déli part mellett tették le a voksukat, emiatt egy kicsit késve érkeztek Balatongyörökhöz. Szigligetnél volt, hogy még vezettünk is. A keszthelyi öböl felé közelítve a parttól kis távolságot tartottunk, ezzel a Raffica előtt sikerült megpillantanunk a következő pályajelet. Az örömünk nem sokáig tartott, hiszen a hátulról érkező friss szél teljesen összefújta a mezőnyt, így ránk is ránkfújta a mögöttünk lévőket a bójavétel előtt.

A verseny körülményeit jellemezte, hogy a keszthelyi bóját már majdnem teljesen sötétben vettük, negyedikként a Safram, a Fifty-fifty és a Frissvíz mögött, nem sokkal a Raffica és a Black Jack előtt. Időközben a déli part felől jövők is megérkeztek, még az öbölben szembetalálkoztunk velük. Az öbölben még harmadikok is voltunk a Safram és a Fifty-fifty mögött, onnan kiérve azonban teljesen ránk sötétedett, ez egy kicsit megzavart minket, ahogy az is, hogy az előrejelzések hol északkeleti, hol délkeleti szelet ígértek, így egy néhány percre teljesen elvesztettük a fonalat. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a Raffica némi előnyre tehessen szert, emellett a kicsit frissebb szélnek köszönhetően a komolyabb sebességpotenciállal rendelkező katamaránok is elmentek mellettünk szépen lassan. Kreuzolva indultunk el Tihany felé, hol kicsit az északi, hol kicsit a déli parthoz közelebb, de közben egy percre sem vettük le a szemünket a többiekről. Badacsony után aztán megélénkült a szél, mi is megtaláltuk a ritmust, és üldözőbe vettük ellenfeleinket. Szépen lassan  közeledtünk, melynek eredményeként Földvár és a tihanyi szoros között beértük a Rafficát. A csapat egy percig sem adta fel, de az, hogy már látó távolságon belülre került a legnagyobb riválisunk, felrázott minket, és belekezdtünk egy fordulócsatába. Ha 15-öt nem fordultunk egy kilométeren belül, akkor egyet sem, a csőben percenként “takkolva” haladtunk át. Fordulóról fordulóra közeledtünk ellenfelünkhöz, így a szorosból kiérve néhány hajóhossz volt csak a két hajó között. Megpillantottuk előttünk a befutót, és egyértelművé vált, hogy valószínűleg nem kell már többet fordulnunk a célvonalig, így az egyetlen esélyünk az, ha gyorsabbak leszünk a Rafficánál. A csapatunk egy emberként lélegzett, küzdött és harcolt, percről percre közeledtünk, végül már csak néhány méter választott el tőlük. Sajnos azonban a befutószakasz túl rövidnek bizonyult, és nem tudtunk már előzési manőverbe kezdeni, így néhány másodperccel futottunk be Király Zsolt és csapata mögött hajnali 3 óra 33 perckor az abszolút 9. helyen.

Habár nem sikerült a bravúr, hogy megverjük a Rafficát, de egyikünk szívében sem volt elégedetlenség, vagy csalódottság a befutóban. Nagyon kemény, kiélezett, az utolsó percekig tartó csata volt ez, melyben tisztességesen helyt álltunk. Nagyon nehéz felkészülési szezon áll mögöttünk, a folyamatos fejlesztések és technikai gondok mellett nem sok időnk volt rendesen “bevitorlázni” a Hercegnőt, így azt is óriási sikernek könyveljük el, hogy az Oroszlán Péter, Oroszlán Gábor és dr. Kaiser Kristóf kormányos irányításával Németh Péter tulajdonos egy ennyire ütőképes csapatot tudott összeállítani, amely társaság valójában idén ismerkedett meg a Libera osztállyal.

Köszönettel tartozunk szurkolóinknak, hogy végig biztattak bennünket, drukkoltak nekünk, és átsegítettek minket a mélypontokon. Végül, és legfőképp nem győzünk hálásak lenni szponzorainknak a Heavy Toolsnak, a Camp Davidnek, a Tag Heuernek, a Komprádornak, a Markompnak, és a Red Bullnak, akik végig kitartottak mellettünk, támogattak minket a legnehezebb, legkilátástalanabb pillanatokban is, és hittek bennünk, a közös sikerben. Köszönjük, hogy részese lehettünk ennek a nagyszerű élménynek. Gratulálunk a győzteseknek, a Rafficának, és mindenkinek, aki végigcsinálta ezt a nehéz versenyt. Folytatás következik… :)

Név szerint a csapat:
dr. Kaiser Kristóf kormányos
Báthory Zsigmond
Berzi László
Doubravszky Bálint
Földesi Gergely
Hercsel Máté
Lillik Ákos
Makádi Dániel
Németh Péter
Oroszlán Gábor
Oroszlán Péter
Őri Bence
Pajor Szabolcs Levente
Szigeti Maxim
Tenke Martin
Vargha István

Akik a felkészülésben részt vettek még:
Balogh Attila Zsombor
Frast Ákos
Gyenis Bálint
Milbich András
Skandera Gábor
Takácsy Levente
Vincze Gábor
Wéber László