Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

A Principessa Kékszalagja!

A Kékszalag nem csak a többtestűek küzdelméről szól, hanem évről – évre nagy csata folyik az egytestű győzelemért is, mindamellett hogy abszolútban is minél előkelőbb helyen szeretnének végezni ezek a csapatok. Ez a csata az elmúlt években két libera a Principessa és a Raffica párharcára korlátozódott, ahol szinte minden évben másik hajó hódítja el a trófeát. A Principessa idei szezonjáról, és Kékszalag felkészüléséről Oroszlán Péterrel a Principessa kormányosával beszélgettünk.

CM: Mesélj az idei Évetekről, hogy alakult a felkészülés a kékszalagra?

OP: Az idei évünk rendhagyó módon indult, ugyanis kaptunk egy megkeresést egy külföldi csapattól, hogy szeretnék kibérelni a Hercegnőt az idei Bol d’Ore-ra. Több e-mail váltás után sikerült megállapodnunk és végül május végén a hajó már a genfi tavon tette meg az első métereket a 2019-es szezonban, ugyanis tartottunk a verseny előtt egy 3 napos edzőtábort a nemzetközi csapattal.

CM: Kikből állt a csapat?

OP: A csapat magja olasz exliberázókból állt, akik már több tókerülőn is indultak ilyen-olyan liberával, tehát elég jól képben voltak. A másik fele a csapatnak pedig orosz finnesek, akik korábban még nem álltak trapézon. A csapat vezetője és taktikusa a profi, többszörös olimpikon vitorlázó, Dede Di Luca volt. A kormánynál tulajdonképpen a „főbérlő” állt, szintén egy olasz  vitorlázó, aki semmilyen „billegő” illetve „nagycsapatos” tapasztalattal nem rendelkezett. Őszintén szólva ez picit nyugtalanított.. És persze 3 fővel mi is képviseltük a Principessa Sailing Team-et, Vincze Gabi, aki a vízen is velünk volt illetve, Németh Peti tulajdonos a partról segítette a logisztikát.

CM: Nektek mi volt a feladatotok a hajón?

OP: Gabi a vordecket erősítette, engem pedig amolyan tanácsadói szerepkörbe helyeztek. Főleg a vitorlaválasztásokban és hajó terhelhetőségében kérdezgettek. Több felelősséget nem is szerettem volna vállalni, mert nem a mi „bulink” volt a verseny, mi csak amolyan segítők voltunk.

CM: A történtek tükrében, hogyan emlékszel vissza a versenyre?

OP: Felemás érzéseim vannak…Egyfelöl nagyon jó volt részt venni egy ilyen profi rendezvényen és egészen a viharig a verseny is izgalmasan alakult, mert ugyan tisztes távolsággal de tartottuk a lépést a Rafficával. Természetesen a vihar miatt kialakult havária (felborult a Principessa – a szerk.)  már nem tartozik a kedvenc élményeim közé. :) De utólag visszagondolva szerencsésnek érzem magunkat, hogy nem történt tragédia és a hajó sem a tó fenekén végezte. Nagyon sokat tanultunk az esetből, hiszen még sosem voltunk olyan helyzetben ahol egy libera teljesen lecápácik..

Szóval összességében elég sok tapasztalattal és komoly ránk maradó hajószerelési munkamennyiséggel tértünk haza azzal a hiányérzettel, hogy a célvonalat nem szelhettük át.

CM: És csak ezután kezdtétek meg a Kékszalag felkészülést?

OP: Igen. Ennek a „kalandnak” komoly ára volt. Rendkívül keveset tudtunk készülni a Kékszalagra és ezt még nehezítette az a tényező is, hogy ami be volt tervezve edzésnek annak a nagy részét szereléssel töltöttük. 4 óra edzés és a Fehérszalag volt mindössze az idei Kékszalag felkészülésünk.

CM: Ez nem hangzik túl soknak.

OP: Mert nem is az! Egy évünk sem volt, ahol ilyen kevés vitorlázással a hátunk mögött álltunk ki a csütörtöki rajthoz. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy nincs problémánk a hajó kezelésével, az elmúlt 3 év alatt sikerült jól összeszoknunk a Hercegnővel. Természetesen gyorsítani még bőven lett volna mit, de tényleg rendben volt az összhang.

CM: És elérkezett a Kékszalag rajtja.

OP: Igen. Abszolút higgadtan és azzal a céllal érkeztünk, hogy szeretnénk egy élvezetes és izgalmas csatát vívni az egytestű kupáért, ahogy ezt az elmúlt években mindig is tettük. Láttuk, hogy nagyon trükkös és hosszú versenynek nézünk elébe, picit reménykedtünk abban, hogy esetleg a legjobb tízbe is becsúszhatunk ha a körülmények kedvezően alakulnak.

Ehhez képest már a rajt előtt a 10 percesben elszállt minden reményünk a jó szereplésre. Az első kitekerésnél a varrás/ragasztás mentén elvált a reacherünk és nem tudtuk tartósan megjavítani, így a rajt után egyből megadta magát. Parton volt ugyan egy tartalék vitorla de a rajtig nem fordult volna meg a motorosunk így maradt a remény, hogy kevés olyan helyzet lesz ahol ezt kell használni. Persze az előrejelzések tükrében tudtuk, hogy erre kevés az esély.

Ennek megfelelően szinte végig az ellenfelünk fartükrét néztük és vártuk, hogy esetleg eljön egy olyan szakasz ahol nem ez a vitorla fizet. 3-4 km-es lemaradásunk volt, amikor már a nyugati medencében kedvezően alakult a széljárás és a déli parton kellett takkolgatni. Nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy a nagy hátrány ellenére több órás üldözés után sikerült még egyszer befogni a Rafficát, Fonyód magasságában kb.  a verseny 2/3-ánál. Komoly lelki erő kellett, hogy ne adják fel az addig csak apró hajóként, távcsővel észlelhető ellenfelünkkel szemben a csatát. Ott még egyszer sikerült lekeresztezni a Srácokat de aztán begyújtották a rakétát. Gyengült a szél, felhúzták az általuk becézett „Szélhámos” reachert és mi nem tudtunk erre reagálni. Ezzel komoly előnyt szereztek a Keszthelyi öbölben ahol mi jócskán beragadtunk  megfelelő vitrolafelület híján és teljesen kiestek a látókörünkből. Nem maradt más mint a dobókocka, Ők inkább a déli parthoz közel vitorláztak mi rápróbáltunk az északira, aminek egy darabig reális esélye is lehetett volna. Persze Badacsony után helyre állt a Balatoni rendszer és legyengült a szél. Itt már látszott, hogy nem az a kérdés be tudjuk-e fogni Őket, hanem az, hogy ne töltsük a hajnalt is a vízen, ezért visszasoroltunk a déli oldalra, amivel aztán beálltunk a többiek mögé de jócskán lemaradva. Innentől már nem volt túl sok izgalom számunkra. A befutónál még csatáztunk egy rövidet a Red-del amiből mi jöttünk ki jobban de ez egyáltalán nem vígasztalt minket, hiszen nem azért vágtunk neki a versenynek, hogy pár perc „liberaversenyt” leszámítva teljesen egyedül vitorlázzunk.

Gratulálunk a Rafficának és nagyon örülünk, hogy sikerült besurranniuk a katamaránok közé. Kár, hogy a dobogó nem jött össze nekik, talán akkor megint nagyobb figyelem fordulna az egytestű hajók irányába.

CM: Terveztek még idén versenyezni?

OP: Ami azt illeti igen, terveink között szerepel, hogy kimegyünk a Garda tóra és elindulunk a Centomiglián. Sok magyar tervezi a részvételt, remélem egy jó hangulatú és izgalmasabb versenyt tartogat számunkra ez a regatta.

Az említett események fényében pedig már most nagyon várjuk a jövő évi Kékszalagot, ami biztos, hogy nem jöhet össze, ha olyan kiváló támogatók, mint a Heavytools, Hufbau Téglacentrum, Nestro, W5, Presting nem áll mellettünk.

És hatalmas köszönet állandó motoros kísérőknek, edzőnknek Baráth Lacinak és az újonnan csatlakozott Böröcz Bertának, hogy végigküzdötték velünk az extrémhosszú Kékszalagot.

Találkozunk jövőre!

A csapat Facebook oldala:

https://www.facebook.com/PrincipessaSailingTeam/

Fotó:

Szabó Leonard #LeoPix

Török Brigi #brigipix