Siófok -1.2 • 9.3 kn
Legénységbörze, a csapatépítés kulisszatitkai
Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.
Az interneten bolyongva, egyre több olyan felhívásba botlok, ami arról szól, hogy kormányos, hajótulajdonos vagy részben összeállt vitorlás csapat legénységet keres.

Valóban ilyen nehéz egy közepes vagy nagy létszámú csapatot összeállítani? Nyílt felhívás útján kell kutatni a versenyezni kész mancsaftot vagy csupán a képzett legénységből van hiány? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgatva beszélgettünk Sleepwalker kormányosával, a NAU370 osztálykapitányával Temesfői Zénóval, akik a mindennapokban átéli a csapatépítés nehézségeit.
Mi hiányzik? A vitorlázó kedv, a szakértelem vagy a szabadidő?
Egy olyan dinamikusan fejlődő osztály, mint a NAU370, természetes problémaként éli meg a csapatépítés kisebb-nagyobb nehézségeit. Alapvető gondoknak az elkötelezettség és a vitorlázó tudás hiányát érzem. A fiatalok számára (is) az élet más területein is hatalmas kihívások és lehetőségek kínálkoznak, kevesen akarnak „minden” hétvégét a Balatonon tölteni – ehhez már egyfajta fanatizmus szükséges. Véleményem szerint az is probléma, hogy a vitorlázásra a fiatalok nem mint csapatsportra tekintenek, hanem egyéni kihívásnak…esetleg nemzetközi versenyzői karrier lehetőségének – így a későbbiekben legénységként nagyhajózni nekik nem feltétlenül nagy kihívás.
Csak a nagy létszámú csapatok problémája a legénységhiány vagy általános közügyről van szó?
A legénységhiány általános probléma, de nyilván a kisebb létszámot igénylő hajótípusok esetében valamivel könnyebb a helyzet. Ideális esetben a nagyobb létszámú csapatok már egy komolyabb közösséget, baráti társaságot alkotnak, ahova büszkeség lehet tartozni minden csapattag számára. Közügyről is beszélhetünk, ugyanis a nagyhajós társadalom az MVSZ legnagyobb bázisa. Ezért fontos a versenyzési kedv szervezeti szintű támogatása és a versenyzési feltételek optimalizálása, gondolok itt a sportorvosi, nevezési díjak és akár a tömegsportot érintő előnyszám rendszer megfelelő üzemeltetésére is.
Hol van a hiba? Nem működnek a kereslet és a kínálat általános törvényei?
Több a hajó, mint a vitorlázó! Ennek okai szerintem már az (nagyhajós) utánpótlás nevelés területén kezdődnek. A klubok igyekeznek a fiatalokból olimpiai várományosokat kinevelni, de ez csak néhányuknak sikerül – utána gyakran elkallódnak és/vagy a motivációjukat veszítik. Régebben a családi hagyomány-őrzés is meghatározóbb volt a magyar vitorlázásban – manapság a fiatalok saját útjaikon járnak, és nem feltétlenül követik a szülők által ápolt hagyományokat. Tudomásom szerint az MVSZ is évek óta foglalkozik a nagyhajós versenyzés visszaesésének kérdésével és próbálja eszközeivel támogatni a „tömegsport” ezen ágazatát.
A pénznek illetve a pénzügyi lehetőségeknek van szerepe ezen a téren? Akár egyik akár másik oldalon?
A pénz szerepe nem egyértelmű ebben a kérdéskörben. A csapattagok költségei egy verseny alkalmával jellemzően nem magasabbak, mintha az illető egyéb szabadidős tevékenységet folytatna, mindamellett, hogy velünk a nagyhajós vitorlázás legszínvonalasabb osztályához tartozhat. A „másik oldalon” inkább a tulajdonosi felfogás különbözősége a jellemző. A legfontosabb versenyekre mindegyik csapatvezető igyekszik erősíteni a legénységet, ezzel versenyképesebbé tenni a csapatát – egyidejűleg a magasabb tudású vitorlázók időszakos megjelenése a „saját nevelésű” mancsaftok számára is tanulási lehetőséget biztosítanak. Másrészt jelentősége van a pénznek, hiszen technikai sportágról beszélünk és a hajó karbantartása illetve új vitorlák vásárlása folyamatos invesztíciót jelent a tulajdonosok számára. Ez az a pont, amit a legénységnek tisztelnie kell és saját hozzáállásával kompenzálnia a tulajdonosok teljesítményét.
Ki az ideális mancsaft?
Az ideális mancsaft első sorban a versenyzésre szánt szabadidejével és pozitív hozzáállásával bizonyítja „alkalmasságát”. Természetesen vannak a meghatározó tudással rendelkező csapattagok és a kiegészítő emberek, akik könnyebben cserélhetők/pótolhatók. Egy erős csapatban már mindenkinek egyértelmű feladata van a hajón, így lesz a mancsaftok teljesítménye egyenértékű. Ezeknél a komoly vitorlafelülettel rendelkező vitorlásoknál, mint a NAU370RUN, fontos a csapat egysége és a legénysége feltétlen alázata a feladatához a csapat érdekében. Csak így vitorlázható ki a maximum a hajóból.
Átlagosan hány versenyre kell egy szezonban csapatot építeni?
A balatoni vitorlás szezonban nagyságrendileg 10 versenyre koncentrál a NAU370 osztály, ezek alapján értékeljük az éves ranglistát. A versenyek egy része hagyományosan egy vagy két napos túra verseny, ezen kívül komolyabb csapatszervezést igényel a 4-5 napos Országos Bajnokság. Célszerű egy 4-5 főből álló alap-csapatot létrehozni és versenyenként hozzájuk csatlakozhatnak a többiek, feladatkörük alapján beosztva.
Hányan jelentkeznek a nyílt internetes felhívásokra? Lehet válogatni, és ha igen, akkor az hogy történik?
Vannak jelentkezések, de sokkal inkább jellemző a saját kapcsolatrendszer illetve az ajánlás útján létrejövő csapatbővítés. A válogatás egyéni módszerek alapján történik, de szerintem az elsődleges szempont az emberi tényező. A jelöltnek illeszkednie kell a csapat magjához, ami legtöbbször egy már kialakult baráti társaságot jelent. Ha mindezek stimmelnek, csak ez után jöhet a jelölt alkalmasságának és várható lojalitásának kérdése…
Nehéz ma egy 8-10 fős csapatot összeállítani?
A fentiekből kiderülnek a csapatépítés nehézségei. Kiemelném a hajótulajdonosok elkötelezettségét, amely a NAU370 csapatok többségében komoly fejlődéshez vezetett. Egységeink versenyképessége folyamatosan fejlődik, ez szembetűnik az egyre kiegyenlítettebb egymás elleni küzdelmekben és a hajóink abszolút versenyeredményeiben is.