Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Hét éve csináljuk, ez a nyolcadik szezonunk. Egy éve vannak Nacra 15 párosaink.

Idén végképp berobbant a Pöff SE a hazai vitorláséletbe. A fövenyesi fiatalok a Kékpántlikáról egy arany és egy bronzérmet vihettek haza: Illinger Petra és Illinger Péter Nacra 15 katamaránnal abszolút elsők lettek, Balogh Levente és Kovács Áron pedig egy genakker nélkül szerelt Hobie 16 katamaránnal harmadikok. Az eddigi legnagyobb siker a Garda-tavi Nacra 15 világbajnokságon született: a mindössze tíz esztendős Litkey Sámson versenyzőtársával Egervári Marcell-lel U16-ban bronzérmes lett, és a magyar csapat – a négy „pöffös” Nacra 15 páros - a Nemzetek Kupájában is a harmadik helyen végzett. Litkey Árpád szakedző, egykori szövetségi kapitány irányításával egészen egyedi módszerrel készülnek a fiatalok. Kíváncsiak voltunk a részletekre.

„Hét éve csináljuk, ez a nyolcadik szezonunk. Egy éve vannak Nacra 15 párosaink. Rengeteg munka van az eredményekben, és nagy öröm, hogy idénre beérett az az elképzelésem, ami szerint dolgozunk. A gyerekek, akikkel foglalkozunk, játszanak a vízen. A mi klubunk egyfajta vízi játszótér, ahol mindenki jól érzi magát. Például reggel, vízremenés előtt, mindenki eldöntheti, milyen hajóval szeretne kimenni, és kivel. Van választék, mert tizenöt fajta hajónk van, összesen hatvan darab. Persze van, mikor az időjárási viszonyok és a gyerekek képzettsége, adottságai miatt felülbírálom ezt az elképzelést, de alapvetően a szabadságról, az ebből következő örömről és a hajóérzet megszerzéséről szól ez az egész.”

Optimistetek van?

„Egyetlen darab, mutatóba. A személyes véleményem – és ezzel bizonyára sokan vitatkoznak – hogy az Optimist nem ideális kezdő hajó. A gyerek egyedül van benne, nem érzi jól magát. Ezeknek a 12 év alatti gyerekeknek a társaság nagyon fontos. Érdemes megnézni: a játszótéren is a legritkább esetben játszanak egyedül. A vitorlázás oktatásában az öröm, a felszabadultság érzése nagyon fontos. Ilyenkor a gyerek úgy tanul meg vitorlázni, hogy észre sem veszi. Kitaláltam egy kétárbocos kis oktatóhajót, nagyon szeretik a gyerekek, pillanatnyilag kettő van belőle nálunk. Két nagyvitorlája és egy orrvitorlája van. Kimehetnek vele ketten-hárman, de erősebb szélben akár hatan-heten is. Viszik a nagyok a kicsiket, élményt kapnak nagyon hamar.”

Egy időben csillaghajóztál, egy mezőnyben vitorláztunk. Iszonyú gyors voltál egy nem is túl új hajóval. Egy este megkérdeztük, hogyan csinálod? Ma is emlékszem a válaszodra: „beszélgetek a széllel”. De emlékszem, édesapád, Litkey Balázs, a kiváló repülőhollandis egy előadására, ahol a végén valami olyasmit kérdeztek tőle, hogy hogyan állítja gyengeszeles raumban a nagyvitorlát. Balázs némi gondolkodás után annyit mondott: „hát úgy, hogy jól menjen a hajó…”A fiadnak, a 10 éves, most már világbajnoki bronzérmes Sámsonnak is ilyesmiket mondasz?

„Nem mondom, hanem hagytam és hagyom, hogy magától rájöjjön. Amit itt a srácoknak először próbálunk megtanítani, az ez a bizonyos hajóérzet. Ezért van a rengetegféle hajó, próbálják ki mindegyiket, érezzék meg ösztönösen, hogyan ülnek benne, hogyan mozog alattuk a hajó a vízen, mikor jó a sebessége. Amíg a hajóérzet nincs meg, addig hiába tanítanék nekik versenytaktikát. Hiába tudod, mit kellene a pályán csinálni, ha nincs meg a sebességed, és nem érzed a hajót minden pillanatban.”

Milyen módszerekkel hoztad fel a négy Nacra 15 párost egy év alatt a nemzetközi szintre?

„A Nacra 15 egy gyors, nagyon érzékeny katamarán, az olimpiai Nacra 17 előszobája. Itt is hasonló volt a módszer, mint a legkisebbeknél. Sokat vitorláztak úgy például a párosok, hogy a kormányos szeme be volt kötve. Érezze a fenekével, hogy jól megy-e a hajó! Találja meg vakon is az állításokat, a köteleket – ezzel válik ez a mozdulat automatikussá, verseny közben nem kell majd odanézni, keresni. Így fejlesztjük a verbális kommunikációt is: a versenyzőtárs folyamatosan tájékoztatja a bekötött szemű társát arról, mi történik a vízen, és ezzel a módszerrel pillanatok alatt kiderül, hogy azonos szavak, kifejezések ugyanazt jelentik-e mindkettőjüknek. Innen lehet aztán továbblépni, és a hajón belüli kommunikációt tökéletesíteni. Ami még fontos: mindenki minden szerepben gyakorol.”

Hol van pontosan a Pöff SE telepe, hogyan sikerült rá szert tenni?

„Az elképzeléseinkkel megkerestük a polgármestert, és tetszett neki az ötletünk. Ajánlott Fövenyesen a vízparton egy kikötőnek, sólyatérnek megfelelő területet, amit bérlünk. A klubházunk pedig a volt Colosseum diszkó, amit két szülő megvett a számunkra.”

Van-e a világban hasonló vitorlás oktatási modell, mint a tiéd?

„Nincs, nem tudok róla. Én az aktív vitorlásversenyző pályafutásom alatt összesen tizenöt hajóosztályban versenyeztem a Cadettól a Csillaghajóig. Mindegyiket öröm volt megtapasztalni, és felfedezni a különbségekben a hasonlót, azt a bizonyos hajóérzetet. Itt a Pöffben a tizenöt hajótípus ugyanezt a célt szolgálja. Nagy öröm az egész klub számára, hogy ezt a szokatlan, új elképzelést az idén a versenyeredményeink is visszaigazolták.”

Visy László Oszi

Kép: Pöff SE