Virág Flóra, Molnár Dávid

Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Még tavaly készült a Magyar Vitorlás Szövetség ötkarikás összeállításának néhány interjúja, de a legfrissebb beszélgetésekre már január közepén került sor. Egy biztos: a rövid karácsonyi-szilveszteri itthonlét csak megszakította a kőkemény külföldi vizeken folyó edzésmunkát.  

Berecz Zsombor – Finn dingi

Világbajnok finnesünk a Kanári szigeteken, Lanzarote-on vette fel a telefont. Az olimpiai részvételi jog már biztos, de például a végleges felszerelés körül még sok a kérdőjel…

„Ez lesz a február-március legfontosabb kérdése. A vitorla kiválasztása a legkönnyebb: ha érzésre jól húz, szépen áll, jól harmonizál az árbóccal, akkor könnyű a döntés. A svert és a kormány kiválasztása sokkal nehezebb, itt is szeretnék újítani, de itt tényleg csak a hatodik érzékére számíthat az ember, rengeteget kell vitorlázni és próbálgatni a technikát. A vízen most inkább csak ez a fajta finomcsiszolás folyik, tesztelés, a hajóvezetés gyakorlása különféle körülmények között, meg persze erő és állóképességi edzés. Az edzőm, Mateusz Kusznierewicz tökéletes partner, pontosan tudja, mik a céljaim, jó a szeme a részletekhez, rengeteget segít. A tartalék árbócom kiválasztása még egy régóta húzódó ügy, ez sokkal bonyolultabb annál, mint hogy egy X testmagasságú, Y súlyú versenyzőhöz veszünk egy rudat a polcról. Az egyéni vitorlázási stílushoz, a különféle szakaszokon a mozgás dinamikájához kell megtalálnunk a számomra legmegfelelőbb eszközt. Most öten vitorlázunk együtt, rajtam kívül két spanyol, a horvát és egy cseh srác, mindenki a saját edzőjével, de sokszor csoportban a vízen. Azt látom, mindenki keres valamit, azt az összhangot a felszerelésén belül, amit hajszálpontosan meg lehet érezni, ha megtaláltad. Kreuzban például nem volt elég sebességem, hátszélben meg túl gyors voltam. Minden mindennel összefügg, ezért most feláldoztam a hátszeles sebességemből a cirkálószakaszon elérhető plusz érdekében, sikerült ez az állítás, ez volt az utóbbi napok egyik legfontosabb sikere.”

Az olimpia különleges verseny, sokan mondják, rengeteget számít az ötkarikás tapasztalat a következő játékokon…

„Ez így van. Kicsi a mezőny, de nagy a tét, hiszen csak négy évente van olimpia. Mindenki felfokozott hangulatban van. Én azt tanultam meg, hogy nem szabad, hogy az érzelmek eluralkodjanak az emberen, végig kell csinálni a melót az első futamtól az utolsóig. Nem lehet kilazítani kicsit sem, ha jól állsz – de feladni sem, ha nem mennek olyan jól a dolgok. Nagyon motivált vagyok, az utóbbi évek eredményei megmutatták, jó úton járunk. Pontosan, tervszerűen dolgozunk Tokióig.”

Sikerült-e hazautaznod Karácsonyra?

„Igen, két hetet voltam otthon. A befagyott Balaton és a hó idén kimaradt nekem, de jó volt a családdal, a gyerekekkel lenni. Lelkileg és fizikailag is feltöltődtem.”

  
Érdi Mári – Laser Radial 

Ugyancsak Lanzarote-on csörgött a már biztos olimpiai résztvevő Mári telefonja…

„Ez egy nagyon kellemes üdülőhely, a szállodák persze csukva vannak, csak vitorlázók vannak itt a világ minden tájáról. Most épp szigorítottak a járvány miatt sajnos, a konditermek bezártak. Biciklizni, futni persze lehet, és hát maga a vitorlázás a legjobb speciális edzés. Jó volt Karácsony táján otthon lenni, a családdal, de most meg jó újra itt lenni és edzeni a kis csoportunkkal. Elég kemény a csapat: rajtam kívül a német lány Európa bajnok, az angol világbajnok, a svéd meg világbajnoki dobogós. Tudjuk egymást húzni, mindannyian motiváltak vagyunk, ha megbeszéljük, hogy tízkor kinn vagyunk a vízen, akkor mindenki pontosan ott is van.”

Ők az ellenfeleid lesznek az olimpián. Nem gond, hogy a sok közös edzés miatt túl jól ismeritek egymást? Egymás taktikai trükkjeit, gyengéit, erősségeit?

„Nem az a célunk, hogy egymást megverjük, hanem az, hogy a legjobbak legyünk a világon. A legszebb lenne, ha az első négy helyen végeznénk… És hogy ki lesz a bajnok? Ez sok apróságtól, pillanatnyi képességtől, szerencsétől függ.  Egy biztos: ha jó passzban vagyok és ha kijön a lépés, bármelyiküket képes vagyok megverni. Elvileg a következő nagy versenyünk a Világ kupa lesz Mallorcán, március végén. Ott azért már sok minden kiderül. Addig versenyszituációkat gyakorlunk, a rajtolás technikáján és taktikáján dolgozunk, sorra vesszük a fontos dolgokat, a következő két hónapban mindenre fogunk időt szánni az edzőnk, a londoni olimpikon, új-zélandi Sarah Winther segítségével.”

Virág Flóra, Molnár Dávid – Nacra 17 Foiling

 „Szardíniára utazunk január közepe után, ott folytatjuk a küzdelmet az olimpiai kvalifikációért”– mondta a katamarános páros kormányosa, Virág Flóra – „egy osztrák és egy horvát párossal edzünk együtt, az olasz edzőnk irányításával. Egyetlen, saját hajónk van, így sajnos tengerentúlra nem tudtunk utazni. Tavaly a vírus a mi edzésmunkánkat is felborította, sokáig külföldön ragadt a hajónk, mire haza tudtuk hozni, nyár lett. Októberig itthon tudtunk vitorlázni. Most Cagliariban béreltünk egy lakást (köszönet klubunknak, a BYC 1912-nek és az Evotech Kft-nek), a helyi szörfklubban áll a hajó, és klasszikus módon, lapos, homokos tengerparton tudunk vízre menni. Ugyancsak Cagliariban edz az olasz katamarános csapat is, de féltik őket tőlünk, szó sem lehetett arról, hogy abba a klubba menjünk. Ezt kicsit furcsállottuk, de inkább tartsanak tőlünk, nem? Itt fogunk edzeni egészen márciusig, aztán áttelepülünk Palma de Mallorcába, ott kezdődik március 29-én a kvótaosztó versenyünk. Nem lesz könnyű dolgunk. Összesen húsz Nacra indulhat az olimpián, 18 hely már elkelt. A két kiadó kvóta közül egyet biztosan afrikai páros kap majd, tehát a többiek - körülbelül velünk együtt heten vagyunk potenciális olimpikonok - egyetlen helyre pályáznak. A helyzet azonban nem reménytelen, a finn kettős igazán erős ebből a csapatból, ám ha kijön a lépés, meg tudjuk őket verni. Ezért dolgozunk, ezért vállaltuk ezt a szigorú edzésprogramot. Dáviddal mindketten egyetemisták vagyunk, az intézmények áttértek az online oktatásra, így a távolból is tudjuk folytatni a tanulmányainkat.” 

Vadnai Benjamin, Vadnai Jonatán - Laser

Laser hajóosztályban van olimpiai kvótája Magyarországnak, de hogy a Vadnai testvérek közül ki utazik a tokiói olimpiára, még nyitott kérdés. Kőkeményen edz a két fiú, a kettejük közti csata várhatóan a májusi hyeres-i versenyen dől majd el.

Tavaly december 21-én repültek haza Máltáról egy két hetes edzőtábor után, és ugyanitt folytatják a felkészülést horvát edzőjükkel január első hetétől. A most következő beszélgetés még tavaly, Karácsony előtt készült.

Vadnai Benjamin: Nagyon intenzív két héten vagyunk túl. Végig erős szél fújt, hatalmas hullámokkal. Nyolcadmagunkkal edzettünk, olimpiai érmesekkel, Európa-bajnoki helyezettekkel együtt. A heti egy pihenőnap általában a vasárnap, a többi nap menetrendje nagyon hasonló: ébredés után egy jó kávé, aztán az első könnyű reggeli: ez általában valami mézes müzliféleség, tejjel. Bemelegítés otthon, majd fél tizenegy körül a második reggeli: ez a máltai brit hagyományoknak megfelelően bab, tojás, sült kolbász – ezzel megalapozzuk a vízen töltött órákat. Felváltva főzünk még délelőtt, általában valami paradicsomos, tonhalas vagy pestós tésztafélét, ezt egy műanyag dobozban a vitorlásruháink mellett elvisszük magunkkal, és majd amikor kijövünk a vízről, azonnal megesszük, kell a kalória és szénhidrát utánpótlás. Tizenegykor már megbeszélés a klubban, majd irány a víz.

Vadnai Jonatán: A kikötőből viszonylag hosszú idő alatt lehet kivitorlázni a nyílt tengerre. Ez a 15-20 perc általában egy kis verseny. Ha kiértünk, ketrecezés a program, up and down pályán. Ezután sebességteszt, összemérés következik, ez számunkra nagyon fontos, hiszen elsősorban gyorsulni szeretnénk. Ehhez ennél a társaságnál jobbat nem is találhattunk volna. Majd rajtgyakorlatokkal és futamokkal zárul a körülbelül három órás edzés. Délután még egy konditerem befér, majd vacsorára vagy főzünk valamit, vagy rendelünk: szusit, kínait, esetleg ha bűnözni akarunk, akkor hamburgert vagy pizzát. Nagyon sokat fejlődtünk ezalatt az idő alatt, ilyen nagy hullámokban csak sok gyakorlással lehet a hajóvezetési rutint megszerezni. Erősödtünk is, hiszen a lógáshoz a fizikai képességeket csak lógással lehet megszerezni… Itt pedig most végig fújt a szél. Idehaza most pihenünk, de az edzéssel sem szabad leállni: nyújtunk sokat (a nagy szél próbára teszi az ember hátát…), van itthon szobabicikli, lógópad, TRX. Nagyon intenzív vízen töltött órák vannak mögöttünk, januárban ugyanilyen keményen folytatjuk, az edzőnk és az edzőpartnereink szintén mindent beleadnak. Most erről szól az életünk.

Gyapjas Balázs, Gyapjas Zsombor - 470-es

Portugáliából december 20-án gond nélkül hazarepült az ünnepekre a Gyapjas testvérpár, a COVID helyzet jónak mondható arrafelé, még a hazainál is kevésbé szigorúak az előírások. A konditermek, éttermek nyitva vannak, de például a vitorlástelepen kötelező a maszk. A Portugáliában, Vilamourában töltött két hét nagyon intenzív és nagyon hasznos volt. Különösen annak a fényében, hogy itt rendezik majd március elején a 470-es osztály világbajnokságát, amely az utolsó lehetősége lesz Balázsnak és Zsombornak, hogy kivívja az olimpiai részvétel jogát. Számukra különösen fontos lenne ez a siker, hiszen a tokiói lesz az utolsó olimpia, ahol testvérpárként indulhatnak 470-esben. Mivel immár biztossá vált: 2024-től vegyes hajóosztály lesz a „négyhetvenes”. A most következő beszélgetés még tavaly, Karácsony előtt készült.

Gyapjas Balázs: Velünk együtt hat olyan európai nemzet indul majd a vébén, amelyek közül egy szerezhet majd kvótát. Nincs tehát kiemelt, legyőzendő ellenfelünk ebben a harcban, egyszerűen jól kell majd vitorláznunk. Ennek a szituációnak lehet előnye is: minket sem néz majd ki magának senki, nekik is a minél jobb helyezés lesz majd a fontos. A vírus helyzet változását még nem lehet előre látni, de elképzelhető, hogy az ausztrálok, japánok, új-zélandiak nem jönnek át Európába. Úgy számolunk, hogy ha a tizenkettedik hely környékén végzünk, megvan a kvóta. Vilamoura nagyon jó hely, jó hogy megismertük. Szép a klub, jókat lehet bringázni, futni, a szélviszonyok nekünk kedvezőek. Az a tapasztalatom, hogyha egy helyet ismer az ember, szeret ott lenni, akkor ott általában jól is megy. Ha bezuhan valaki egy ismeretlen helyre, ott általában nem megy jól, sok energiát elvesz az alkalmazkodás. Februárban megjön Új-Zélandról az új Mackay hajónk. Pontosan ugyanolyan lesz, mint a mostani – csak vadonatúj. A jelenlegi 2018-as: rengeteg konténerezés, utánfutózás, megstreckelt erősszeles menet van már benne, puhább lett az optimálisnál. Az ellenfeleink évente kapnak új hajót, nekünk kimaradt egy év, de most ez a váltás mentálisan is óriási plusz lesz, ugyanolyan felszereléssel állunk majd oda a rajthoz, mint ők.

Gyapjas Zsombor: A december elejére meghirdetett verseny végül is érdeklődés hiányában elmaradt, gyakorlatilag a mi kis nyolc hajóból álló, hetek óta együtt edző nemzetközi csapatunk volt jelen, megbeszéltük, hogy értelmesebb, hogyha ugyanúgy folytatjuk az edzéseket, mint addig. Sebességtesztek, manőverek, versenyszituációk… úgy érzem, minden manőverünk, mozgásunk javult, visszajöttek a kényszerpihenő alatt megkopott reflexek. Mi január nyolcadikán repülünk vissza, Olcsi (Majthényi Szabolcs) január vége felé jön utánunk, utána vele folytatjuk az edzéseket. Addig a német edző figyel ránk, négy-öt éve ismerjük, baráti a kapcsolatunk, ő szólt, hogy szívesen foglalkozik velünk is. Összefoglalva: optimális a helyszín, meglesz a világszínvonalú felszerelésünk, gyorsultunk, erősödtünk. Mindketten kifejezetten optimisták vagyunk az olimpiai részvételt illetően.

Szöveg: Visy László Oszi