Siófok 2.7 • 15.1 kn
Dr. Kollár Lajos: Sok embernek kell köszönetet mondanom!
Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.
Dr. Kollár Lajos: Sok embernek kell köszönetet mondanom!
Interjú Dr. Kollár Lajossal a Magyar Vitorlás Szövetség leköszönő elnökével. Az érsebész professzor 2013-2020-ig vezette a szövetséget és az ebben az időszakban megvalósított tervnek és befektetett munkának köszönhetően, rendkívül eredményes elnöki ciklus zárul most le a Magyar Vitorlás Szövetség életében.
Hosszú, de nagyon sikeres időszak végére kerül most pont. Biztos vagyok abban, hogy voltak nehéz és nagyon felemelő pillanatai a több mint hét éves elnöki időszaknak.
Ez pontosan így van. Vissza kell mennünk az időben, mert fontosnak tartom elmondani, hogy nem voltak az elnöki pozícióval kapcsolatos ambícióim. 2013-ban azonban a budapesti hajókiállításon odalépett hozzám Ruják István és azt mondta, hogy szüksége lenne egy olyan elnökre a Magyar Vitorlás Szövetségnek, aki ismeri a sportágat, a vitorlázók közül kerül ki, szót ért a klubokkal és vannak elképzelései az előrelépésekkel kapcsolatban. Hozzátette azt is, hogy Ő rám gondolt. Úgy emlékszem, hogy az első reakcióm az volt, hogy megkérdeztem tőle, hogy ivott-e valamit? Mosolyogtunk és tettük a dolgunkat tovább. Majd néhány hét múlva kaptam egy telefonhívást Rutai Stefitől, aki már konkrétumokról beszélt. Arról, hogy szeretnének engem felkérni, és jelölni. Onnantól fogva komolyan vettem az egészet. Leültem velük, majd egyeztettem a klubok képviselőivel és meggyőződtem arról, hogy tényleg szükségük van rám, ráadásul határozottan az a szándék, hogy mozdítsuk el a szövetséget és a sportágat az akkori szintről. Azzal érveltek, hogy a vitorlássportban nem vagyok ismeretlen, gyerekkorom óta vitorlázom, klasszikus hajó tulajdonosa vagyok, van egyfajta társadalmi pozícióm és ők mindenképpen vitorlázót szeretnének a szövetség élére.
Mi történt ezután?
Megírtam a programom és bár voltak jelöltek, végül engem választottak meg elnöknek, ami nagy megtiszteltetés volt számomra. Tudtam, hogy hatalmas feladat vár rám, de biztos voltam abban, hogy sikeres lehet a jövő, ha megvalósítjuk azt, amit elterveztünk.
Nehezen indult?
Voltak olyan területek, amelyek szempontjából igen. Ilyen volt például a pénzügyi helyzet, hiszen jelentős hiánnyal indultunk. Több tíz millió forintos volt a mínusz, így tudtuk, hogy az első és legfontosabb feladat az, hogy stabilizáljuk az MVSZ pénzügyi helyzetét. Mindezt úgy, hogy közben legyen jövőképünk és elindítsunk például egy olimpiai felkészülési programot. Merésznek tűnt, hogy fedezet nélkül kötöttem szerződést Berecz Zsomborral, de bíztam abban, hogy előbb utóbb jönnek majd a szponzorok, lesz bevétel és rendezni tudjuk azt, amit vállaltunk. Szerencsére sikerült, amiben nagy szerepe volt Holczhauser Andrásnak is, aki időközben elvállalta a főtitkári pozíciót és rengeteg munkát fektetett abba, hogy stabilizáljuk a helyzetet.
Nyilván ezek után sem lehetett hátradőlni?
Dehogy lehetett. Foglalkoznunk kellett az utánpótlásnevelés helyzetével, az edzőképzéssel, az oktatással, az eszközbeszerzésekkel és ami számomra különösen fontos volt, az egész vitorlás társadalommal. Tehát a versenysport mellett a csak túrázókkal, a hajótulajdonosokkal, mindenkivel, aki ehhez a közösséghez tartozik. Nagyon sok területen tudtunk előre lépni, amit az első elnöki ciklus számai is igazolnak. Egyre több utánpótláskorú versenyzőnk volt, növelni tudtuk az edzői létszámot, sikerült nemzetközi tapasztalatot is szereznie az edzőinknek, versenybíráinknak, több lett az igazolt versenyző, egyre többen jártak versenyezni és a hajótulajdonosok száma is növekedett.
Azért ez megnyugtató lehetett.
Jó érzés volt nem tagadom, de rájöttem közben valamire.
Mire?
Arra, hogy egy ciklus alatt nem lehet megvalósítani a teljes tervet. Miután egyeztettünk a folytatásról, egy percet sem gondolkoztam. Tudtam, hogy folytatnom kell a munkát. Rögös volt az út, de sikereket értünk el és ez megerősített a hitemben. A második ciklusban már az eredmények is nagyon szépen jöttek. Rióban már három vitorlázónk volt ott, ami nagyon nagy siker volt. Az olimpiai kvóták mellett pedig nagyon nagy dolognak tartom, hogy számtalan világbajnoki és Európa-bajnoki címet szereztek a magyar vitorlázók ebben az időszakban, ami persze a mai napig tart. A felnőtt és az utánpótlás korosztály is eredményes volt. Berecz Zsombor például 2018-ban világbajnok lett, tavaly kvótát szerzett a Tokiói olimpiára, néhány napja pedig Európa-bajnok lett. Esélyesként utazhat majd az ötkarikás játékokra, ami elképesztően nagy dolog. Ne felejtsük el, hogy rajta kívül már most van még két kvótánk, és akár összejöhet a negyedik is, amire még nem volt példa.
Kijelenthetjük, hogy az első ciklusban megvalósított terv és elvégzett munka gyümölcse az, hogy a második ciklus ilyen sikeres az eredmények szempontjából?
Bátran merem mondani, hogy igen. Elterveztünk valamit és haladtunk a kijelölt úton. Persze voltak kisebb „gátak” is, de átugrottuk őket. Nem mindig értett velem egyet mindenki az elnökségben egy-egy döntésemmel, vagy előterjesztésemmel kapcsolatban. De a kritikák is fontosak. Amennyiben jogosak voltak, úgy megfogadtuk a tanácsokat, amennyiben pedig nekünk volt igazunk, akkor az elnökség mondta azt, hogy tegyük a dolgunkat. Öröm volt ebben a csapatban dolgozni.
Igazi csapatmunka volt?
Teljes mértékben. Fel sem tudom sorolni azt a sok embert, akinek most köszönetet kell mondanom. Holczi a jövőben is a szövetséget erősíti és ennek nagyon örülök. Szakmaisága és elhivatottsága nélkülözhetetlen. De az elnökség valamennyi tagja, az irodai munkatársak, a barátok mind-mind nagy segítségemre voltak. Egy ilyen pozícióban csak és kizárólag csapatban szabad gondolkozni. Büszkeséggel tölt el, hogy sikerült és eredményesek lehettünk.
Milyen szövetséget vehet át az új elnök?
Abban bízom, hogy egy stabil háttérrel rendelkező, gazdaságilag és szakmailag is rendben lévő szövetség elnöke lesz az egyetlen jelölt Gerendy Zoli. Ismerjük egymást és magabiztosan állíthatom, hogy nagyon jó kezekbe kerül a vitorlázás. Remélem, hogy meg tudja valósítani a terveit. Mindig van a jónál jobb, így biztos, hogy van előrelépési lehetőség is. Szeretném, ha folytatódna és befejeződne a „Balatonfüredi Megállópont” projekt. Fontos lenne, hogy legyen olyan otthona a magyar vitorlázásnak, mint régen volt a „szövi”. Erre most itt a lehetőség. Jó lenne megint bekötni az MVSZ kikötőjébe egy-egy verseny előtt, mint ahogy megtehettük ezt néhány évtizeddel ezelőtt.
És mi lesz most Dr. Kollár Lajossal? Gondolom, több idő jut majd a vitorlázásra.
Ez biztosan így lesz. Amúgy, eddig sem az elnöki pozíció miatt nem tudtam többet vitorlázni, versenyezni. Az ok inkább a csípő problémám volt, no és a munkám. Előbbi területen remélem hamarosan kijelenthetem, hogy minden rendben, a munkában pedig továbbra is vannak terveim és van feladat is bőven az EMMI-nél. Egy biztos, több időm lesz vitorlázni és ez csodás, hiszen a vízen töltött időnél nincs fontosabb. Találkozunk a vízen….