Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Tokióban a Magyar vitorlázók minden idők legjobb eredményét fogják produkálni

A Magyar Vitorlás Szövetség elnöke négy éve már megtapasztalta, mekkora kihívás a szövetségnek egy olimpiai felkészülés, a kvótaszerzéstől a megfelelő infrastruktúra biztosításán, a logisztikán át a helyszíni szakmai feltételek biztosításáig. Dr. Kollár Lajos, vagy, ahogy a vitorlázók családjában mindenki ismeri, Totya, Tokió előtt egyszerre érezheti magát kellemes helyzetben, mert két versenyző is éremesélyesként készül a júliusban kezdődő csúcstalálkozóra, de sportvezetőként ez a szokásosnál is nagyobb felelősség, nem lehet hibázni.  

– Azzal a biztos tudattal, hogy három kvótája már van a Magyar Vitorlás Szövetségnek, illetve a szörfösökkel együtt négy, ez egyik oldalról nagyon kellemes, felemelő állapot. Ráadásul nem csak matematikai esélyünk van még további kvótára – kezdte a beszélgetést az elnök. – A Gyapjas testvérek nagyon szépen fejlődtek az elmúlt években és ez az eredményeikben is meglátszik. Látom bennük azt a képességet, hogy robbantsanak és összehozzák az olimpiai kvótát. A másik oldalon az olimpiai szerepléssel kapcsolatban óriási mértékben megnőnek a feladatok szövetségi szinten. Tokió sincs közelebb, mint Rió, a logisztikai feladatok sok kihívással, munkával járnak. Az eddigi információink alapján Tokió rettenetesen drága. Nagyon körültekintően, megfontoltan kell mindent intéznünk, a szállásokat, a konténereket, a szállításokat, a hajókat. Ezzel együtt van bennünk egy örömteli várakozás, reméljük, hogy Tokióban a magyar vitorlázók minden idők legjobb eredményét fogják produkálni.

Elnökként mi a meghatározóbb érzés a szövetség elnökében hét hónappal az olimpia rajtja előtt: a felelősség, vagy a lehetőség? Arra gondolok, hogy a versenyzőink úgy készülhetnek Tokióra, hogy akár két érmet is nyerhetnek és az aranynak is van realitása.

Ez elsősorban óriási felelősség. Sok éve foglalkozom sportorvoslással. Azt látom, hogy egy-egy sportágban az első 10-15 sportoló azonos képességű. Az, hogy ott és akkor ki állhat fel a dobogóra az eredményhirdetéskor, ki végez pontszerző helyen, ki lesz a sok jó között a legjobb, az nagyon sok összetevőből áll. Ezek a sportolók elképesztő energiát fektetnek abba, hogy fizikailag és technikailag is a topon legyenek az olimpiára. Az, hogy ott ki lesz a legjobb, függ az akkori mentális állapottól. Rendkívül fontos és egyre nagyobb a szerepe a sportpszichológiának. Nagyon fontos a sportdietetika. Fontos az időzítés, ami nyílván összefügg a sportpszichológiával. Szinte megismételhetetlenül produkálni az utolsó futamokon valami extrát, nagyon sok különböző tényező függvénye. Nem szabad elfelejtkezni a meteorológiáról, ami mindig okozhat meglepetéseket. Minden versenyzőnek megvannak a kedvenc szelei. Tehát nagyon sok a változó, nehezen tervezhető faktor, de nagyon reméljük, hogy a sportolónknak sikerülni fog elérni a céljukat. Az elmúlt évek eredményei azt bizonyítják, hogy Mári és Zsombi is a világ legjobbjai között van. Most már csak arra kell koncentrálni, hogy ott és akkor ezt hozni tudják.

Legyünk optimisták, Tokióban úgy szerepelnek a magyarok, ahogy azt tervezzük, álmodjuk, szeretnénk. Infrastrukturálisan felkészült-e a hazai vitorlássport, a szövetség, a klubok, hogy tudja fogadni a sok fiatalt, ha Zsombi és Mári sikere után megnő a sportág népszerűsége, mindenki a vitorlázást választja.

Örök optimista vagyok. Rióban is az voltam, de úgy érzem, most eljött az idő és jönni fognak az eredmények. Egyértelműen látszik az adatokból, hogy a vitorlássport népszerűsége az elmúlt években nagyon sokat nőtt. Ebben természetesen nagyon komoly szerepe van a sajtónak is, mert a visszajelzésekből is kitűnik, hogy sokkal több hír jelenik meg a vitorlázásról. Ez jól látszik a Balatonon folyamatosan szaporodó hajók számában, rendkívül sok ember fordul meg a vízen. Természetesen van lemorzsolódás, de egyre nagyobb a merítés és egyre többen ismerkednek meg ezzel a csodálatos sportággal, egyre többen versenyeznek, túráznak. Az élsport és a szabadidősport számai is ezt mutatják.

Azt gondolom, fel vagyunk készülve egy olimpia utáni nagy rohamra. Az elmúlt években több pályázaton is sikerrel szerepelt a szövetség és ezeknek köszönhetően sporteszközökhöz, hajókhoz, szállítóeszközökhöz jutottunk hozzá, amik ahhoz is kellenek, hogy emelni tudjuk a vitorlázóiskolákban nevelkedő gyerekek számát. Remélem, hogy ez a folyamat nem áll meg. A klasszikus, nagy klubjainkban ez a folyamat már évek óta kiválóan működik, de egyre több kisebb klubnál is látom az igényt, a hajlandóságot arra, hogy iskolákat szervezzenek, jobban bekapcsolódjanak az utánpótlás-nevelésbe. Igyekszünk ehhez megfelelő szakembergárdát biztosítani. Általános probléma a sportban, és a vitorlázás sem kivétel, a jól képzett, felkészült edzők hiánya. Időnként rendkívül tehetséges versenyzőkből lesznek edzők, de az edzői munka ennél összetettebb. Dolgozunk azon, hogy nagyon jól képzett edzők foglalkozzanak a sportolókkal, mert a világversenyeken való eredményes szereplésnek ez az egyik záloga.

Berecz Zsombor nagyon bátran ki meri jelenteni, hogy ő aranyat szeretne nyerni Tokióban, ezért dolgozik, edz hihetetlen elszántsággal, profin. Az eredményei is igazolják, hogy nem önjelölt, valódi esélyes: megnyerte az előolimpiát, második lett az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon is dobogóra állhatott decemberben. A kiegyensúlyozottsága több mint bíztató. A szövetség elnökének milyen gondolatai vannak ezzel a témával kapcsolatban? Óriási lökést adhat a sportágnak, a hazai vitorlázásnak, ha Zsombor olimpiai bajnok lesz Tokióban.

Nagyon kedvelem Zsombit, elég jól ismerem az életútját. Elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. Magánvélemény, de úgy gondolom, hogy a riói szereplése, amit nagyon csúnya dolog kudarcnak nevezni, mert egy világversenyen a 11. hely nagyszerű eredmény, nagy lökést adott neki. Onnan láttam Zsombi szemében egy elképesztő akaraterőt, konokságot. Az még több erőt adott neki, ahhoz, hogy jobban teljesítsen. Amikor 2018-ban világbajnok lett, és ott vártuk több százan az alsóörsi kikötőben, akkor láttam rajta azt a kiteljesedést, végtelen boldogságot, diadalittas örömérzést, amit ő nem akar elengedni. Ezt újra és újra át akarja élni, velünk együtt. Torokszorító volt az érzés, amikor több száz kisgyerek és vitorlázó-szurkoló társaságában megölelhettük, ünnepelhettük őt. Ez egy hihetetlen nagy örömforrás, és azt gondolom, hogy ő ezt még sokáig nem akarja elengedni.

A másik éremesélyes versenyző Tokióban Érdi Mári. Az ő olimpiai sikere talán azt is segítené, hogy néhány év múlva már ne ő legyen az egyetlen jelölt az Év vitorlázója szavazáson a nőknél. Tudom, hogy ez neki is fontos.

Biztos vagyok benne, hogy a jövőben egyre több eredményes versenyzőnk lesz a hölgyeknél, mert már most is számos tehetséges vitorlázónk van az ifjúsági korosztályban, akik hozzák szépen az eredményeket. Visszatérve Márira, akkor ismertem meg őt, amikor még kislány volt. A vitorlázók többsége 7-8 éves korban kezd ismerkedni a sportággal és tizenegynéhány éves korukban látszik, hogy lesz-e belőlük élversenyző. Mári relatíve későn kezdett el vitorlázni, de valami elképesztő fejlődésen ment keresztül. Szerencsés vagyok, elnökként is, hogy ez a szemem előtt történt. A kezdeti kisebb sikerekből 1-2 év alatt az európai élmezőnybe betört sportoló lett. Emlékszem a 18. születésnapjára, a Boat Show előtti napon találkoztunk, azóta gyönyörű fiatal hölgy lett belőle, aki rendkívüli adottságokkal rendelkezik. Míg Zsombinak elég rögös volt az útja, amíg eljutott a világ tetejére, addig Mári szinte megállíthatatlanul indult el ezen az úton, kisiklások nélkül. A mentális állapota, az elhivatottsága, a fizikai adottsága, a kommunikációs készsége, minden olyan tulajdonsága megvan, ami alkalmassá teszi arra, hogy a világ legjobbjai között szerepeljen. Reméljük, hogy ezt Tokióban éremre váltja, megérdemelné, rengeteget dolgozott, dolgozik ezért az eredményért, a sportért.

Létezik felmérés arról, hogy mennyi hajót bír még el a Balaton pluszban?

Friss felmérés nincsen. Ha jól emlékszem, 2014-ben valaki feltette nekem a kérdést, hogy mit akarunk még, minek ide több kikötő, már így is túl sok a hajó. Akkor végeztem egy felmérést. Négy tavat néztünk meg, elemeztünk. A Boden-tó, a Chiemsee, a Garda és a Starnbergi-tó volt benne. Megnéztem, milyen a vízfelület nagysága és a hajók aránya. Abból az jött ki, hogy Magyarországon a 30 százalékát sem éri el a telítettség a Nyugat-európai tavaknak. nem tudom, ma ez hogyan áll, valamennyire biztos változott, de azt gondolom, hogy a Balatonon még bőven van hely hajóknak. A nyári szezon csúcsán is nyugodtan lehet vitorlázni, nincs akkora forgalom. Óriási a különbség a keleti és a nyugati medence között. Kétségtelen, hogy a keleti medence jóval telítettebb. A jövő trendje az lesz, hogy a nyugati medence irányába terelődik a vitorlásélet, aminek alakulnak a bázisai. Keszthelyen nagy fejlesztés indult el, a keszthelyi kikötő alkalmas a kiemelt szerepre. Fenyvesen szintén felépült egy nagyon komoly kikötő. Úgy tudom, több új kikötő építése is tervben van. A nyugati medence kihasználtsága egyelőre lényegesen kisebb, bőven van benne tartalék és potenciál. Szerencsére a fejlődés és így a fejlesztés is folyamatos, ahogy megtelnek a kikötők, úgy épülnek újak. Sokkal boldogabb vagyok, ha vitorlást látok a Balatonon, mintha motorost. Bár, azt hozzá kell tegyem, hogy az elektromos hajók terjedésével a vitorlázóknak nincs nagy bajuk.

Ha 2019-ből három, vitorlázással kapcsolatos emléket kellene felidézni, akkor melyek lennének azok? Az egyik lehet személyes.

A magyar vitorlázók nemzetközi sikereire emlékszem szívesen, de az is pozitív, hogy 2019-ben is mennyire sok hajó sorakozott fel a Kékszalag rajtjánál, meg a sportág népszerűsége tovább nőtt. Ha egy szürke, sima hétköznap kimegyek a Balatonra és azt látom, hogy látványosan szaporodnak a hajók, egyre népszerűbb a vitorlássport, az mindig nagy öröm.

A személyes mindig az, amikor jó szél van. Az én hajóm, a Tabu egy kifejezetten nehéz hajó, kategóriájában talán a legnehezebb. Mi a gyengeszeles versenyeken rendszerint nagyon szenvedünk. Amikor elkezd fújni a szél, akkor eufóriás állapotba kerülünk, nagy élvezettel látjuk, hogy más hajók mennyire küzködnek, amikor mi még jól tudjuk uralni a szeleket. Például a TVSK keszthelyi versenyének az első napján kiváló szélben mentünk, az emlékezetes marad.