Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Egy legenda megint itthagyott minket

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Balatonföldvár város első díszpolgára Holovits György 2018. május 3-án életének 72. évében váratlanul jött súlyos betegség után elhunyt. Halálával a magyar vitorlázó társadalom egy legendával lett szegényebb. 20 éves volt, amikor versenyszerűen vitorlázni kezdett. Első bajnoki címét 1967-ben nyerte. Aztán sorra jöttek a versenyek és a sikerek. Kétszeres olimpikon, háromszoros Közép-Európa Bajnok és 31-szeres Magyar Bajnok Holovits György „Gyúró” minden idők egyik legeredményesebb magyar vitorlázója volt, aki ezáltal Balatonföldvár városának is hírnevet szerzett és a vitorlás sport egyik bázisává emelte a települést. A Magyar Vitorlás Szövetség így összegezte pályafutását korábbi írásukban:
„2010-ben Hetvenes Cirkálóval a harmincadik magyar bajnoki címét szerezte. Ő még akkor gyűjtögette bajnoki címeinek javát, amikor még nem volt szokás – sőt, egy időszakban nem is volt szabad – több hajóosztályban rajthoz állni. Tízéves korában kezdett vitorlázni egy üdülőhajón. Délelőtt-délután egy tőkesúlyos alu 25-össel vitték az utasokat. Egyetemi évei alatt kézilabdázott, és amikor tehette, vitorlázott. 1965-ben Sztárban kezdett versenyezni. Molnár Albin, az akkori szövetségi kapitány hívta mancsaftnak Gosztonyi András mellé. 1968-ban őket javasolta a Vitorlás Szövetség a mexikói olimpiára, de végül – a lefektetett válogatási elvek ellenére – nem ők utaztak. Akkoriban erős volt a politikai vonal… 1972-ben viszont kijutottak a müncheni olimpiára. Vitathatatlanul ők voltak akkoriban itthon a legjobbak. (Igaz, korábban is… – a szerk.) Az olimpián az igazán jónak számító nyolcadik helyen végeztek.
Az olimpia után megnősült, gyerekei születtek, építkezett, a vitorlázásra kevés ideje maradt, ezért kiszállt Gosztonyi mellől, és két évig időnként Finn-nel versenyzett. 1975-ben Telegdy vette rá, hogy ismét Sztárba üljön. Másfél évet versenyeztek együtt. Itthon minden sikerült nekik abban az évben. Nyertek Kékszalagot, Districtet és magyar bajnokságot,1976-ban – úgy gondolta, hogy eleget tanult ettől a két nagytól – kormányt kért. Összeült Tamással, az öccsével egy hajóba. 1977-ben ők nyerték a magyar bajnokságot, majd utána még háromszor zsinórban. Nem volt kérdés, hogy ki utazzon a moszkvai olimpiára. Ott a tizedik helyen végeztek.
Holovits: – Lehetett volna jobb is, a fene egye meg! Az utolsó futamot nagyon sajnálom. Nyolcadik helyen álltunk összetettben, mentünk az élbollyal, és akiknek már nem volt esélyük, meghúzták koppra a másik oldalt, és bejött nekik. Ezzel visszacsúsztunk két helyet… Néha még ma is rágódom rajta.
Akkoriban mindketten munka mellett sportoltak. Az olimpia után Bujtor István hívására Füredre, az MTK-ba igazoltak. Ott ígértek nekik egy új hajót és sportállást, Gyuri 36 évesen újra olimpiára készült. A hajó 1983-ban jött meg. A következő évben szinte minden összejött nekik. Gyuri és Tamás a Districten az utolsó futamig vezettek, végül Hubert Raudaschl nagy mázlival verte meg őket. Sorra jól szerepeltek a nemzetközi versenyeken, győztek a Bodensee-n a jubileumi 75. Hammond Perkins Kupán, ősszel megnyerték a Chiemsee-n a Kornprinz Ruprecht Kupát. Kijuthattak volna a Los Angeles-i olimpiára. De senki sem utazhatott…
Szöul előtt 1987-ben Tamás kiszállt a hajóból, de 1988-ban még Tamással nyerte a bajnokságot.
Holovits: – Nem volt már bennem annyi erő és kedv, hogy végigcsináljam a válogatót. Pláne nem egy új mancsafttal. Nem is lett volna fair. Szöulba már Tenke Tibiéknek kellett menni…”
Holovits Györgyöt Balatonföldvár Város Képviselő-testülete saját halottjának tekinti, emlékét kegyelettel megőrizzük.