Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Sok szempontból is rendkívüli látványos küzdelemre, különleges eredményekre, de akár óriási bukásokra, illetve borulásokra is számíthatunk az idei Kékszalag vitorlásversenyen.

A nagy száguldók partközelbe hozott rajtja igazán csak a nézőknek ad pluszt a korábbiakhoz képet. De a várható hatalmas szél a versenyzőknek is hosszú időre emlékezetessé teheti a 48. Balaton-kerülést. Abban csak reménykedhetünk, hogy mindenkinek a szép emlékei közé fog tartozni.

Az Országos Meteorológiai Intézet keddi előrejelzése szerint a Kékszalag július 14-én 9 órára tervezett rajtja előtt néhány órával egy zivatarzóna áthaladása miatt 75-90 kilométeres kifutószél várható. A verseny kezdetére megérkező hidegfront mögött 45-55  kilométeresre erősödik az északi, északnyugati szél, amelyet többfelé kísérnek 60-65 kilométeres széllökések.

A Kékszalag hagyományos előversenye a keleti medencében megrendezett Fehérszalag, afféle csata előtti bemutatkozó vívás. A szombaton megrendezett versenyben az abszolút sorrendben három katamarán szerezte meg a dobogós helyeket. Az első 1 óra 24 perces idővel az Extreme Sailing Team lett dr. Kaiser Kristóf kormányossal és csapatával. A második helyre két és fél perccel később a Festipay – korábbi Cellum – futott be Litkey Farkas kormányossal és társaival. A harmadik pedig az újabb két perccel később érkező RSM DTM lett Vándor Róbert kormányos irányításával és társaival.

A három leggyorsabb csapat egy-egy tagját hétfőn arról kérdeztem, kinek lesz jó, kinek kedvez, jó lesz-e egyáltalán valakinek az akkor még egy kicsit nagyobbra, 40-70 kilométer közötti sebességűre  jósolt szél.

– Nekünk jó lesz – mondja Kaiser Kristóf – Ha beválnak az előrejelzések, a kisebb szélre optimalizált vitorlások nem lesznek igazán meghatározóak. Persze ott is van néhány hajó, ami meglepetést tud okozni, de elsősorban az erős szélre optimalizált hajók fognak labdába rúgni.

– Mondana néhány példát, akikre ellenfélként számít az “erős-szeles” hajók közül?

– Például Litkey Farkas a most Festipay néven futó hajójával. Ők jók, de az ilyen nagyon erős szél már nem annyira előnyös nekik, a hajó közepes szélben teljesít legjobban. Ugyanezt mondhatom a Fifty-Fiftyre is Józsa Mártonnal. Közepes szélben ők is elképesztő sebességre képesek.

Kaiser Kristóf szerint a Kékszalag verseny hosszúsága miatt az fog dönteni a hajók között, hogy melyik csapat mennyire bírja végig feszítetten ezt a teljesítmény-vitorlázást.

– A Fehérszalag alig másfél órás szoros versenye alatt is bebizonyosodott, hogy mindenki kockázatot vállal, mindenki próbálja a lehető legnagyobb sebességet kicsikarni a hajóból. Hat-hét óra vitorlázás nyilván teljesen más lesz. Az a koncentráció mennyiség, ami a Fehérszalagon majdnem kimerített szinte mindenkit, nem tudom, mennyire lesz fenntartható az egyes csapatoknál a Kékszalagon. Tehát elsősorban nem a technika fog dönteni, hanem az, hogy ki lesz képes egyben maradni fejben, miközben folyamatosan célozza a hajóval a maximumot. Vannak olyan hajók, amik gyorsabbak, mint a Litkey Farkasé, vagy a mi hajónk. Gondolok például az RSM DTM-re, ami repül. De kétszer nagyobb koncentrációt is igényel, hogy ők azt repülve tartsák. Ha meg nem repülnek, akkor lassabbak nálunk.

Kaiser úgy véli, hogy a verseny változatos lesz, sok helycserével. Lesz egy kiemelkedő öt-hat hajós mag, amiben ők is benne lesznek.

– Ha változik az előrejelzés, és a front elkerül minket, akkor ehhez az öt-hat nyerőesélyes erős-szeles hajóhoz másik öt darab is oda fog kerülni. De az tisztán látszik, hogy ehhez vállalni kell a kockázatot. Mert ha az ember azt akarja, hogy gyorsabban menjen, akkor bármikor ott van az esélye egy borulásnak. Ebben a szélben már egy-egy személy nem tudja korrigálni az esetleges hibákat. Önmagában se a kormánnyal, se a vitorlázattal nem lehet megmenteni egy helyzetet, csak komplexen, együtt. Ha egy csapat szétesik, akkor ott elképesztő nagy borulási esély alakulhat ki.

– Ha ilyen szél lesz, akkor valami szuper rekord is összejöhet?

– A jósolt széllel valóban nagy rekord várható, de szerintem pillanatnyilag senki sem ezen gondolkozik, hanem azon, hogy a többiekhez képest hogyan tud jobban teljesíteni. Hogy ez elég lesz-e a rekordra, az mindenkinél másodlagos.

Litkey Farkas az idén is a tavaly használt katamaránnal versenyez, amit most Cellumról Festipay-re kereszteltek. Tőle is azt kérdeztem, kinek ad több esélyt a jósolt erős szél.

– Azt senki nem tudja, hogy ez kinek ad esélyt. Azt gondoljuk, hogy egy izgalmas, gyors menet lesz férfias küzdelemmel. Azt várom, hogy a hajónk stabil legyen. Bízom benne nagyon, hogy így is lesz, mert egy jól megépített, nagyon masszív hajó. Tudjuk kezelni, és harminc csomóig tudunk vele vitorlázni, amit most az előrejelzések ígérnek – mondta a tizenegyszeres Kékszalag nyertes kormányos.

Ha valakik régóta várják a nagy szelet, akkor az RSM legénysége mindenképpen az, gondtoltam eddig, de Kalocsai Zsolt az RSM tulajdonosa és egyben a legénység fővitorlát kezelő tagja azt mondja, ennél bonyolultabb az ügy.

– Ekkora szélre mi se vártunk. Ha beválik, amit hétfőn jósoltak, akkor az senkinek sem lesz jó. Mi egyszer már mentünk Genfben 35 csomó, 65 kilométer feletti szélben. Azt már nagyon veszélyesnek tartom, akárki, akármilyen módon is vitorlázzon. A mezőnyben jellemzően túlvitorlázott hajókról van szó – ha van is néhány kivétel. Amennyiben 40 csomó feletti szél lesz, akkor mindenki fel fog borulni, vagy legalábbis nagyon közel lesz hozzá. A mi hajónk egy nagyon munkás hajó, különösen a repülő tulajdonsága miatt, tehát a többieknél is nagyobb koncentrációra van szükség, ha jól akarunk teljesíteni. De a csapat rendben van. Biztos vagyok benne, hogy bárhogy is fog fújni, végigbírja mindenki fizikálisan.

Kalocsai Zsolt úgy véli, ezen a Kékszalagon a csapatok felkészültsége, erőnléte mellette legalább annyira lényegesek lesznek a technikai, műszaki kérdések.

– Ilyen szélben a vitorlázat, kötélzet állapota, teherbírása alapvető kérdés. De gondoljunk arra, milyen károkat okozhat egy száguldó katamaránnál, ha egy nagyobb hallal találkozik. Velünk ilyen már többször előfordult. Akár svert, akár kormányszerkezet letörhet egy ilyen ütközésnél. És akkor nem beszéltünk még a fedélzetet érő erőhatásokról, amik óriásiak ilyen szélben. Mi mentünk már 35,9 csomós sebességgel itt a Balaton nyugati medencéjében, de az egy délies, kifújtabb szélben volt. A csütörtökre előrejelzett szél igazi veszélye nem igazán az erejében lehet – hisz egy erős szelet meg lehet jó lovagolni -, hanem abban, hogy borzasztó erős ráfújások lehetnek. Ezeket egy gyors katamaránnal nagyon nehéz lekezelni, rendkívül könnyen orra lehet állni. Ezért ha ilyen helyzet áll elő, meg kell hozni a döntést. Nem a technika, hanem az emberéletek védelmében. Ha 40 csomó feletti szél lesz, mi biztosan ki fogunk állni.

Király Zsolt, a Raffica kormányosa abban bízik, hogy nem lesz akkora szél, mint amit hétfőn jósoltak. Ha mégis, akkor szerinte nem az a kérdés, hogy az kinek lesz jó, hanem hogy jó-e egyáltalán. Szerinte ha a jósolt erősségű szél lesz, akkor a zsűrinek meg kell fontolni, hogy akár egy nappal elhalasztja a rajtot.

– Ez egy szuperjó verseny, de nem akarunk bármi áron nyerni. Ha ilyen nagy szélben el kell rajtolni, akkor nekünk magunknak kell dönteni, hogy elindulunk-e, hogy tudunk-e menni, van-e rá vitorlánk és van-e valódi tétje számunkra a versenynek. Bármi áron nem szabad elindulni. Ahhoz nagyon drágák ezek a hajók, nagyon sok munka, energia van bennük, nem szabad értelmetlenül tönkre tenni. Huszonöt csomó körül lehet a pöffök teteje, amiben még elkalézolunk valahogy, de itt az a gond, a Balaton nincs lerajzolva, hogy na, megjött a szél, aztán fúj mindenhol. Lokálisan vannak erősebb szakaszok és olyanok is ahol csak 18 csomó lesz. Ezzel számolni kell mindenkinek.

Végül nem hagyhattam ki azt a kérdést sem, hogy a mai gyors katamaránok idején, ráadásul egy nekik talán optimálisabb szélben egy egytestű hajóval érdemes-e elindulni a Kékszalagért. Milyen szél kell ahhoz, hogy a Rafficával nyerni lehessen – kérdeztem a kormányost.

– Maximum öt csomó. Ha ennél már egy kicsivel is több, a nagyhajók lehagynak bennünket, nem tudjuk felvenni velük a lépést. De ez nem jelent problémát nekünk, hisz nem vagyunk egy kategóriában. Mi nem velük versenyzünk, ahogy a nálunk sokkal lassabb hajók sem. Ha megértjük, hogy nem lehet mindenki a leggyorsabb, akkor a 182. helyen lévőknek is ugyanolyan jó lehet a verseny, mint a hatvanhetediken lévőnek, hisz egy-egy szakaszon mindeni megtalálhatja a versenytársait.

Kép és szöveg Győrffy Árpád