Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Ez is csak egy késő őszi napnak indult, akár csak a többi. Reggel még sötétben ébredtünk és kicsit már nehezebben váltunk meg a takaró melegétől, mint nyáron, de mégis egy kis izgalom is volt a szívünkben. Ma van a Dér Kupa!

Sok verseny van egy évben és persze mindegyikben van valami rendkívüli és magával ragadó, de ez a verseny mégis más. Ma nem csak versenyzünk, hanem méltón, barátainkkal és sporttársainkkal együtt elbúcsúztatjuk az idei balatoni vitorlásszezont.

Már az ablakból jól kivehető volt a hatalmas köd, ami úgy terült a Balaton vízére, mint egy hófehér takaró, hogy békés, hideg magányába zárja a tavat.

Köd is van, hideg is van! Mégis több százan felkerekedünk és nekivágunk a versenynek, hogy a 2014 november első napját a vitorlázással ünnepeljük.

A kikötő ilyenkor egészen más, mint nyáron, minden csendes és végtelenül nyugodt. A víz felett gomolygó ködben álló hajók oldala már deres a mólószár is alig kivehető és mögötte már végtelen a Balaton.

Vannak aki már előző nap áthozták a hajóikat a versenynek helyet biztosító balatonakarattyai BFYC kikötőbe, de a legtöbben ezen a reggelen érkeztek és az addig csendes kikötő lassan megtelik élettel. Mindenki nekilát a saját feladatának és a hajók legénységének rutinos mozdulatai lassan startra késszé varázsolják az egész flottát.

A verseny ideje alatt a szervezők egy különleges tárlatnak is helyet biztosítottak Gyöngyösi Cecília művésznő munkáival, aki balatoni és orfűi vitorlázók portréit tárta a nagyközönség elé.

A képek közt sok az ismerős megörökített arc és elképzeltem, hogy mennyire más lesz ezekre a rajzokra rápillantani néhány év múlva.  A tárlatot végigsétálva jó volt látni, ahogy ki-ki felismeri önmagát vagy épp egy sporttársát és szinte mindenkiből előcsalt egy-egy humoros megjegyzést, vagy egy jó történetet.

Ezen momentumok teszik élővé a rajzokat és adják ennek a kiállításnak a valódi értékét. 

Kint álltam egy darabig a parton és néztem, a köd fátyola mögül kísértetiesen előbukkanó vitorlákat, és megpillantottam Fantomas „jachtját”, ami a reggel köd rejtekében épp elhagyta a kikötőt fedélzetén a vakmerő kapitánnyal, aki a „szédítő” sebesség ellenére még mentőmellényt sem viselt. 

Felocsúdva a látottak hatása alól nekiláttam a készülődésnek. A rendezői stáb tagjaként most nem egy vitorlással, hanem az El Yacht charter hajójával egy Wia 345 elektromos yacht kapitányaként volt szerencsém kifutni, mint média hajó. A fedélzeten kedves barátommal a Compass Magazin fotósával, Wéber Viktorral és az MTV1 Híradó stábjával, akik még indulás előtt elsőként a verseny szervezőit tették a kamera áldozatává.

Engem is invitáltak egy rövid nyilatkozatra az öltözködési tanácsok terén, de nem akartam kiteregetni a szennyest amúgy is, miként hangzott volna a híradóban, hogy „Annyi ruha van rajtunk, hogy ha valamelyikünk vízbe esne 2 hétig csak a ruhánkat zabálnák a cápák”? 

Na, igen rajtunk annyi is volt, ám a stábon nem, így aztán ahogy kihajóztunk a jó sűrű csípős ködbe hamar a visszaút pontos időpontjáról érdeklődtek a stáb tagjai.

A Balaton ködös vízfelületére kiáramló 82 induló hajó maga volt a csoda. Nem tudtam betelni a ködből hol átsejlő, hol kibukkanó, vagy csak szinte magát sejtető vitorlások látványával.

Persze amilyen szép és titokzatos a köd épp annyira zavaró, hiszen 100 méterre már csak körvonalak azon túl, meg már csak a végtelen fehérség látszik, így az irányt és a parttól lévő távolságot szinte lehetetlen meghatározni. Ez bizony még a legtapasztaltabb hajósokon is kifog00.

A 11:00 órás rajt szinte szél nélkül dörrent el és a hajók ólmosan siklottak előre a 7,5 fokos vízen, hogy a rajtvonalon áthaladva Balatonvilágos felé vegyék az irányt, majd vissza Balatonakarattyán át Balatonkenesére, hogy onnan már a balatonakarattyai befutót vehessék célba. Az M1 operatőre rápillantott egy a rajton átvánszorgó hajóra, majd meg is jegyezte „Még jó, hogy a rajt előtt elkészített néhány felvételt, mert itt senki nem száguldozik.” és ahogy ezt félig megfagyva közölte láttam a szemében, hogy gyanítja, talán mi mind őrültek vagyunk!

De ahogy ez lenni szokott csak ránk mosolygott a szerencse és bár nem nagy szelet, de szelet hozott magával és végre dagadni kezdtek a vitorlák. Kisvártatva elkészültek a híradóhoz a felvételek, így a kikötő felé vettük az irányt, hogy partra tegyem a stábot kiovadni, majd Viktorral újra visszatértünk a verseny forgatagába, hogy tovább gyarapítsa a Tőle már megszokott remek versenyfotókat. 

Szinte hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra mennyire meg tud változni a Balaton arca, mert az addig zord és télies időben egyszerre előbukkanó nap szinte azonnal elkergette a deres hideget. Talán a Balaton még egy pillanatra fel akarta idézni bennünk a nyár emlékeit és hangulatát hogy még utolsó meleg leheletével Ő is elköszönjön tőlünk. A táj egyszeriben megtelt fénnyel és az addig szűrkés sejtelmességet felváltotta a vitorlák színes kavalkádja.

„Eddig megfagytunk, most megsülünk!” - kiáltott fel egyik vitorlástársunk az épp mellettünk elhaladó hajóról és Viktor kémlelő objektívét megpillantva integetett.

Viktor még meg is jegyezte, hogy ő biztos nagyon jó ember lehet, mert neki mindenki integet és mosolyog, ha meglátják, persze ebben tévedett, mert ez miattam van! :)

A szél a verseny utolsó szakaszaira már csak alig fújdogált, de ez kiváló alkalmat adott nekünk a még jobb, még közelibb felvételek elkészítésére és már-már majdnem nyári hangulattal árasztott el bennünket, de ezzel nem voltunk egymagunk, mert a kikötő felé nézve megpillantottunk két fürdőzőt is akik egy szákot a kezükben tartva időnként alámerülve pancsoltak a jéghideg vízben. 

A verseny 15:00 órakor zárult a balatonakarattyai kikötő előtt elhelyezett befutónál, ahol 59 hajónak sikerült időben abszolválnia a távot, de akiknek nem, azok se bánták, mert a vitorlástársak is érezték, hogy az év egyik legszebb versenyén vettek részt.

A kikötőbe visszaindulva már mindenkit két dolog foglalkoztat: az elért helyezése és a vacsora. Persze egyikre sem kellet sokat várni, mert a forró paprikás krumpli már ott gőzölgött a csévingekben és a szervezők a tőlük már megszokott precizitással és gyorsasággal pillanatok alatt összeállították a helyezési listákat, díjakat, érmeket és már készen is álltunk a díjkiosztóra. Bár a balatoni vitorlás versenysorozatok lezárultak azért bízom benne, hogy a tél még tartogat számunkra lehetőségeket és néhányan találkozhatunk a Balaton jegén.

Jó szelet!   

A verseny végeredményei az alábbi linken érhetőek el.
http://www.compassmagazin.hu/esemenynaptar/verseny/viii-der-kupa-445/