Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Az idei Kékszalag a rekordok jegyében telt, hiszen hihetetlen rekordot futott a Fifty-Fifty, és remekelt a Naturaqua és a Black Jack is. Egytestűek között új rekordot állított fel a Raffica, ami szintén remek eredmény, de most mégsem erről lesz szó.

A fenti remek eredményekről még rövidesen beszámolunk majd, illetve pár napig vélhetően a teljes szaksajtó ezeket az eredményeket fogja boncolgatni. Egy dolog lesz, ami felett mindenki elsiklik majd és az a közvetítés minősége. Előrebocsátom, hogy nem a közvetítésben résztvevő kollégák munkáját kívánom véleményezni, hiszen az ő szakmai hozzáértésükhöz és alázatukhoz kétség sem férhet. Ők az idei évben is mindent megtettek (és megtesznek a verseny végéig), amit az adott lehetőségek megengedtek, csak itt éppen a lehetőségekkel van a baj.

Az idei a 46. Kékszalag, 80 éves jubileumát ünnepli a verseny. Mivel az idei évtől nyílt a verseny, óriási médiafigyelem irányult rá. Az előzetes kommunikációra nem lehetett kifogás, rég nem látott érdeklődés övezte például a versenyt megelőző sajtótájékoztatót, még a füredi helyszín ellenére is.

Aztán eljött a verseny napja és jött a felismerés, hogy Európa legnagyobb tókerülő versenyének a közvetítése még mindig megoldhatatlan feladatnak tűnik. Némi képzavarral élve a Kékszalag ugye a hazai vitorlás sport zászlóshajója, így nem hogy elvárt, de kötelező lenne ennek a versenynek a nemzetközi színvonalú közvetítése. A szövetség, a szakmai sajtó folyamatosan azon dolgozik, hogy a sportágat közelebb is hozza az emberekhez, eloszlasson sztereotípiákat, minél több embert csaljon a vizekhez, hogy ismerkedjen meg a vitorlázással. Erre is remekül használható lenne a Kékszalag, hiszen gondoljunk csak bele, hogy az induló 522 hajó hány ember (családtagok, barátok, kollégák) figyelmét irányítja a sport felé ebben a pár napban. Akik kíváncsiak a szomszéd, a munkatárs, a barát teljesítményére, mert bár tudják, hogy amúgy rendszeresen hajózik, de ez a Kékszalag mégis olyan nagyszabású dolog, itt érdemes odafigyelni az eredményekre. És mit kap az érdeklődő? Semmit.

Pedig idén volt online tv, Digi TV, és GPS tracking is, valamint a közösségi média fontos terepe volt a közvetítésnek. A GPS trackingről nem is érdemes talán hosszasan beszélni, hiszen nagyjából egy órával a rajt után összeomlott az oldal és ritka átmenettől eltekintve a verseny egész ideje alatt állt. Ez előfordul néha, de ha ez évről-évre megesik, akkor ez már olyan gond, amire talán illene odafigyelni. Ha ezt valaki lelkesedésből csinálja, még beleférnek ilyen malőrök, de üzleti vállalkozásként már elfogadhatatlan.  

A RollingNews online közvetítése ugyan zökkenőmentesen működött és még a riportok is érdekesek voltak, de az érthetetlen, hogy az élő közvetítést miért kellett olykor a Pünkösdi Regatta és a Fehér Szalagról készült beszámolókkal megtörni ahelyett, hogy mondjuk élőképet adtak volna a keszthelyi bójától, ne adj’ Isten a mezőny hátsó feléről…

És itt el is érkeztünk egy újabb problémához. Meg kéne végre érteni, hogy a Kékszalag, nem csak az első 15-20 hajó miatt Kékszalag, hanem amiatt a többi 500 miatt is, akik közül sokan csaknem két napig fognak küzdeni, hogy például osztályukat megnyerjék.  Róluk, ha éppen nincs ismerős a hajón, csak a vakszerencse révén kapunk hírt, vagy ha éppen esetleg beúsznak egy vágóképbe, vagy feltűnnek a csőben már visszafele haladó katamaránok mellett. Ők maximum saját rekordjaikat dönthetik meg, nem írnak történelmet, de itt vannak és tisztességgel végigcsinálják, futják a saját versenyüket. Ők így együtt alkotják a MEZŐNYt. És pont róluk nincsenek hírek, azokról a csapatokról, hajósokról, akik révén több tízezren követnének figyelemmel a hazai vitorlázás ünnepét ezen a két napon. Nyílván nem lehet mindenkiről hírt adni, de ha működne az online tracking, ha nem 8 órája frissült volna például a siófoki bójaforduló listája, ha este 9-kor elérhető lenne egy befutási lista, akkor mindenki egy kicsit jobban érezné magát. Mindenki úgy érezné, hogy ő is fontos szereplője ennek a versenynek és nem csak asszisztál az élmezőny ünnepléséhez.

Csak éppen az embernek az az érzése támad, hogy a Kékszalag közvetítése évről-évre egyfajta „jól bevált” recept szerint zajlik, és bár ugyan vannak újítások, az alap mindig ugyanaz. Ezen kéne változtatni, rájönni, hogy a Kékszalag nem 20 hajó vetélkedéséből áll, a mobilinternet, tabletek, okostelefonok korában felgyorsítani, megoldani a bójafordulók azonnali online rögzítését. Fontos lenne, hogy a média képviselői ne a csapatok hivatalos Facebook oldaláról értesüljenek a pontos pozíciókról, eseményekről, legyen egy hivatalos, központi hírforrás, ami rendszeresen és korrektül frissül, tájékoztatja az országos médiát. Így talán az egyik kereskedelmi TV híradója sem úgy számolna be Litkey Farkas kieséséről, hogy „fel kellett adnia a versenyt, mert elszakadt egy kötél”, hanem elmondták volna azt is, hogy ez mihez vezetett.

Tudom, tudjuk, hogy minden pénz kérdése, amit el is fogadhatnánk, ha nem tudnánk, hogy ugyanez volt a helyzet akkor is, amikor szponzorok hada állt a verseny mögött.

Ha valóban fontos a Kékszalag, ha valóban azt szeretnénk, hogy presztízse legyen az osztályokban aratott győzelmeknek, ha szeretnénk, hogy évről-évre továbbra is több száz hajó álljon rajthoz ezen a versenyen, akkor ezeket a dolgokat sürgősen át kéne gondolni, megnézni máshol hogyan csinálják, és talán alapjaitól újragondolni az egész rendszert. Mert ami most van, az sajnos nem működik.

UPDATE:
A fentiek természetesen nem vonatkoznak az éjszakai eseményekre, amikor is viharos erejű szél csapott le a mezőnyre.