Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Szigorítani tervezik a jégen tartózkodás szabályait, ahogyan megírtuk, példának okáért a parttól maximum ezer méterre lehetne eltávolodni.

Számosan, akik télen is használják sportolásra a Balatont, túlzottnak tartják a szigorításokat.

Pomucz Tamás siófoki vitorlásoktató, korábbi vitorlás olimpikon például, aki ötven éve járja a tavat és ha jó a jég, gyakran tesz jégvitorlás túrát néhány társával keresztben-kasul a Balatonon. „Egyre többen fedezik fel maguknak a jeget és szerveznének különböző jeges rendezvényeket; nem hiszem, hogy ők erre a tervezetre vágytak – írja Pomucz a porthole.hu-n. – Nehogy már jól érezzük magunkat! Szigorítunk: engedély nélkül senki, sehova. Miért van az, hogy a szabályokat mindig a „hülyéknek” hozzák és ezzel a normális többség életét korlátozzák? Kikre gondolok? Akik felelőtlenül, felkészületlenül vágnak neki a víznek, jégnek, hegynek, stb. Általában megússzák gond nélkül, de időnként bajba kerülnek, majd a média szenzációéhségének köszönhetően jó nagy nyilvánosságot kapnak. Azokat, akik kellő tapasztalattal, elővigyázatossággal, évek óta élvezik jelentős balesetek nélkül a jég örömét, miért kell korlátozni?”

A vitorlás szerint a jogszabály-tervezet szövege itt-ott ködös, értelmezése lehetetlen. – „A szabad vizek jegén csak akkor lehet tartózkodni, ha a jég kellő szilárdságú, nem olvad, nem mozog” – ez ott van a jelenlegi szabályok között is és nehezen értelmezhető. Nekem azt jelenti, hogy amikor kijövök a jégről és nem vagyok vizes, akkor a jég kellően szilárd, nem olvad, stb. Ha netán vizesen jövök ki, akkor meg fürödni voltam és azt, hogy jeges vízben fürödjek, nem tiltja semmi – sorolja. – Vagy az a bekezdés a tiltásokról: „Ahol a területileg illetékes rendőrkapitányság a jégen tartózkodásra vonatkozó tilalmat elrendeli.” Én, mint érdekelt, honnan fogom ezt megtudni?

Fő szabályként tökéletes, hogy a jégen mindenki saját felelősségére tartózkodhat, véli Pomucz Tamás. – A tervezet szerint tilos a jégen tartózkodni „a nagy kiterjedésű tavakon a parttól 1000 méternél nagyobb távolságra, kivéve a kijelölt sportpálya, valamint engedélyezett rendezvény területét”. Ha messzebb szeretnék menni, kérjek rá engedélyt tíz nappal előre; lehet, hogy már jég sem lesz, mire megkapom és biztos lesz majd díja is. Így meg leszek óvva? Néhány éve nagyszerű jégen vitorláztunk már napok óta a part mellett, de még a mély vízen voltak szabad vizes foltok. Reggelre befagytak ezek a foltok is. Fagyos, de szép napfényes délelőtt sétált a jégre a négycsillagos szálloda strandjáról egy pár, „alkalomhoz illően” öltözve: a hölgy bundában, tűsarkú cipőben, az úr szövetkabátban, bőr félcipőben. Sétáltak a jégen, csakhogy nem a part mentén, hanem Siófokról az északi part felé; már csak néhány lépésre voltak az egynapos néhány centiméteres jégtől, mikor odaértünk és tájékoztattuk őket. Őket megvédi majd a tervezett rendelet? Ez csak arra jó, hogy minket korlátozzon. Érhet minket is baleset, akik mindent elkövetünk a biztonságunk érdekében, mint ahogyan a járdára is felhajthat az autó és elütheti az elővigyázatos gyalogost is... Úgy is lehetne szabályozni: aki mélyvíz fölé megy a jégen, az azzal a tudattal tegye, hogy bajba kerülése esetén elsősorban magára számíthat, és ki kell fizetnie a mentés költségeit a vízi mentőknek, tűzoltóságnak, rendőrségnek. De ki fog menteni? Légpárnás járművekkel járják a jeget, az ezer méteres határ körül? Kik lehetnek, akik az efféle tervezeteket fogalmazzák? Itt korcsolyáznak körülöttünk? Vagy még sosem jártak a jégen?

Önálló régiót, avagy teendőlista a tavaszra

A balatoni térség legyen önálló fejlesztési és programozási régió – továbbra is ezt szorgalmazza a Balatoni Civil Szervezetek Szövetsége, hallhattuk Gál Lajos elnökségi tagtól a Balaton Fejlesztési Tanács legutóbbi ülésén. Gál Lajos gyenesdiási polgármester a napokban nyílt levelet írt a Balatoni Szövetség elnökének, szorgalmazva a legsürgetőbb problémák megoldását. A mind kevesebb csapadék következtében az eliszaposodás például szerinte egyre súlyosabb gond lesz (úgy fogalmaz: az idei csapadék mennyisége már-már a sivatagi szintet súrolja), ezért nem halogatható tovább a mederkotrás (a tavasszal mindenképen el kell végezni a jó színvonalú következő szezon, illetve a vitorlásturizmus fennmaradása érdekében), az iszapcsapdák kitisztítása, a felgyülemlett kagylók és törmelékeik eltávolítása. Lényeges – folytatja Gál Lajos –, hogy a jelenlegi 110-ről 130 centire emeljék a vízszintszabályozás fölső határát, azaz csak ekkora vízállásnál kelljen kinyitni a siófoki Sió-zsilipet. Ezzel együtt a gyenesdiási polgármester szerint ki kell iktatni a hajófelhozatalt a Sió-csatornán, záportározók létesítése is fontos volna és a partvédőművek megemelése a Balaton körül.