Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

A Genfi-tavi Bol d'Or tókerülő legjobb egytestű hajója, ezzel a Bol d'Vermeil győztese a Raffica Sovereign Team lett Király Zsolt vezetésével

Beszámoló a csapattól a versenyről:

Külföldi körutunk második állomása a genfi tavi tókerülő verseny, a Bol d’Or Mirabaud
Európa egyik legdrágább vidékén a svájci – francia határon terül el, a Rhone folyó és rengeteg hegyi patakkal táplált Genfi-tó. Hatalmas hegyek veszik körül, a területe csak kevéssel kisebb a Balatonnál. Itt rendezik meg 1939 óta a Bol d’Or-t, az itteni tókerülőt, amiből a mostani a 74. volt a sorban. A verseny rendkívüli tradícióval bír, óriási nevek indulnak el rajta jobbnál jobb hajókkal. A versenyre évek óta beengedik a katamaránokat, de külön rajtot és egy betétbóját is beiktatnak nekik, így szeparálva el őket az egytestűektől. A versenynek ennek megfelelően két külön fődíja van, az egytestűek és a többtestűek számára. Külön értékelik és külön regisztrálják a helyezetteket és a rekordokat is. Itt alakult ki az európai tavi katamaránozás magasiskolája, igazi „high-tech” hajókkal.  Az indulók száma hasonló az elmúlt évek Kékszalag versenyeinek résztvevőihez.

Számunkra ismeretlen vizekre eveztünk, a hajó volt már itt, még az olaszok idejében, de mi először vettünk részt a versenyen. Régóta gondolkoztunk, hogy indulunk, de eddig nem tudott létrejönni ez a vállalkozás. Idén viszont a szponzoraink jóvoltából sikerült eljutni erre a különleges tóra. A kikötőnk, az SNG, az Alinghi anyakikötője öltönyös vezetőkkel és vitrinben kiállított értékes trófeákkal.
A Raffica csapat egy része vállalta, hogy áthozza a hajót Lindau-ból a Rund Um versenyt követően, majd összeszereli, ekkor még 15 fok és esős idő volt. A kikötőben megtudtuk, hogy a vízmélység a hosszú kielünkhöz nem elég, ezért megszerveztük, hogy a többiek kihozzák a balatoni svertünket.
Mivel volt pár napunk a versenyig, a csapat ellátogatott a CERN-be, az Európai Nukleáris Kutatóközpontba, a Mont Blanc-ra, valamint egy festői francia kisvárosba, Annecy-ba.
Pénteken meg is jött a svert, gyors szerelés és irány a számunkra fenntartott kikötőhely. A hajót a szokásosnak megfelelően ledöntöttük az úszótestre és így vittük ki a helyére. Erre felfigyeltek a közvetlen ellenfeleink és beadtak ellenünk egy technikai óvást. Szerintük az úszótest megakadályozza a hajó felborulását és ezért nem egytestű, hanem trimarán!?  Ezen jót derültünk, de kompromisszumként kénytelenek voltunk az úszótestet úgy rögzíteni, hogy 50 cm-rel el tudjon emelkedni a hajótesttől.
A verseny reggelén korán kelünk, bepakolunk a hajóba, rövid megbeszélés és irány a rajterület. Rengeteg motoros mindenhol, szekcionált rajterületek, a katamaránoknak külön rajt, 400 m-rel előttünk. Mi a nyugati oldalon rajtolunk, nagyon gyenge hátulról fújó fuvallattal. Gyorsan kijövünk a rajtról code 0-t használunk, mert a genakker nem állna ki. Szinte csak vánszorgunk, a sok motoros kaotikus hullámzást kelt, minden maradék áramlást kiráznak a vitorlából, de hát ezeken utazik a média és a közönség, nincs miért reklamálni. A katamaránoknál eláll a szél, mindegyik behaulzol és átjön a mi oldalunkra, de csak mögénk tudnak jönni, egy ideig abszolút elsők vagyunk.
A nyugati part közvetlen közelében van szél, viszont sajnos oda „születni kell”. Van, aki ott rajtolva szerencsésen meglép a mezőnytől, nem aggódunk, hiszen nem a közvetlen ellenfeleinkből szöknek meg. Eközben a katamaránok hátulról támadnak, az Alinghi-nek kifejezetten útban vagyunk, ezt elég erőteljes kiabálással hozza tudtunkra, mire Zsolti hátrafordul és szétteszi a karját, mondván: versenyzünk! Bertarellinek egyébként is nagyon működik a hazai pálya, mert két rendező motoros folyamatosan előtte megy és zavarják el a néző motorosokat! Csak mi vagyunk még mindig előtte, próbál fölénk menni, de nem engedjük és hiába gyorsabb egy kicsit, nem tud elmenni, felszúrjuk. Kicsit följebb megy, meghaulzol és elmegy mögöttünk.
Impozáns látványt nyújtanak a Decision 35-ösök, amint körülöttünk nyüzsögnek. A nap süt, a hőmérő 27-28 fokot mutat, a szél pedig csak csíkokban van szétszóródva a tavon. Ügyesen keresgéljük a csíkokat, gyorsan meglépünk az ellenfeleinktől és csak katamaránokkal vagyunk körülvéve, Ventilo 28, Ventilo M1, DC35, SL 33, M32, stb.

A tó felénél járunk, amikor elöl a maradék szél is elfogy, a hátsó hajók pedig felzárkóznak mögénk. Elkezdjük fogni őket, nehogy valamelyik elszökjön ezen a számunkra ismeretlen tavon. Kis idő múlva eltávolodunk tőlük és ismét csak a saját taktikánkra figyelünk. Telnek múlnak az órák és a Bouveret-i bóját még mindig nem látjuk. Gyanúsan sok van még hátra, mert az első négy DC35-ös - akik ellógtak a mezőnytől - sem jönnek még visszafelé. Ha eddig még fújt is valamennyi szél, az itt a keleti csücsökben végképp megáll, olyan keszthelyi-öböl érzésünk támad. Nagy küzdelem árán vesszük előbb a terelő bóját, majd a lehorgonyzott uszályt a Bouveret előtti kikötőnél, abszolút 19-dikként. Előttük egy, mögöttünk hét Ventilo 28 katamarán veszi velünk együtt a pályajelet és indul el Genf irányába.
Miközben mi órákat töltöttünk el a bója becserkészésével, addig megjelenik az egész hátsó mezőny spinakkerrel, ránk fújva az ellenfeleinket is. Kisebb megkönnyebbülést érzünk a fordulónál, ráadásul hátulról jön egy kis szél. Hurrá Genakkeres menet! Reszkessetek Ventilo-k, viszlát egytestűek! Gyorsan hadjuk el a csücsköt genakkerrel, majd jön három akkora hullám, hogy majdnem kiesünk a hajóból. Szitkozódunk, mekkora motoros lehetett ez, aztán jön még három, majd újra, majd újra, amikor rájövünk, hogy ez hasonló a Boden-tavon tapasztalt döghullámokhoz. Eszeveszett rodeózás indul, a hajó eleje hol eltűnik a hullám alatt, hol kiugrik az árbocig, majdnem lerázva magáról a trapézosokat. A szél hátulról lengedezik, a sebességünk 5-6 csomó, a hullámzás elviselhetetlen, csoda, hogy az árboc még áll. Majd elfogy az a maradék kis szél is, elölről feltűnik a döghullámok okozója, tarajos víz felszín kíséretében.
Gyorsan lehúzzuk a genakkert, 1-es reff és kis fokkot húzunk, felkészülve a ránk váró erős szélre. Gyorsan ér el minket és stabilan 20-25 csomós, felváltva vízhatlan ruhát veszünk magunkra, a sebességünk 10-12 csomóra fokozódik, a hullámok még mindig hatalmasak és pont szemből kapjuk őket. Elkezdődik a legkeményebb része a versenynek. Hosszú takkok, fröcsögő hullámok, fáradság, sötétség, ismeretlen környék, ellenfelek ismeretlen pozíciója, stb. Megyünk előre, küzdünk, a szél meg persze visszagyengül a genfi csücsökben, nem messze a befutótól. Kireffelünk, majd előkerülnek a nagyobb génuák is, előbb a 140-es, fél óra múlva a 160-as és végül felhúzzuk a top génuát is.
Éjjel 1 óra 15 perckor, több mint 15 órás versenyzés után hulla fáradtan befutunk az összetett 29. helyen, de ami számunkra fontos, hogy megnyerve az egytestűek külön versenyét. Külön a győzteseknek fenntartott helyre kötünk ki, megkapjuk a kétliteres pezsgőt, ami gyorsan elpárolog a kezünkben. Lekötjük a vitorlákat és irány a szállásunk még tudunk legalább 4 órát aludni! Másnap reggel csörög a telefon: a második hajó megóvott minket, szabálytalan trapéz és mentő mellény viselése miatt. Rohanás a kikötőbe, de a nemzetközi zsűri elutasítja az óvást, megnyugodunk, szétszedjük a hajót, felkészülünk a hazaútra, és az este 7-kor kezdődő díjkiosztóra.

A díjkiosztón a harmadik és a második helyezetteknek csak a kapitánya mehet fel a pódiumra, a győzteseknek viszont a teljes legénysége. Gyors két kérdés a győztesektől és a díjak kiosztása után össztaps. Hatalmas ováció és taps közepette megyünk fel a dobogóra és vesszük át a díjakat, egy kis ezüst kupát a kategória győzelmünkért, egy méregdrága limitált szériás Corum órát és egy színarany kupát az egytestű győzelemért a Bol de Vermeil-t. Az ünnepség után még interjúk jönnek és az SNG elnök külön köszönete a mostanira és invitálása a jövő évi versenyre. Mi megígérjük, rajtunk nem múlik, hogy eljöjjünk erre a hihetetlen nagy hírveréssel és elismeréssel járó show-ra. Az SNG elnöke elkérte a kupát, hogy belegravíroztassa a hajónk nevét és utánunk postázza Magyarországra. 
Elköszönünk és nekilátunk letekerni az előttünk álló 1250 km-t, hogy aztán 16 óra után épségben megérkezzünk Füredre, a Balaton partjára.

Külön köszönet Várkonyi Csabának, hogy hibátlan francia tudásával segítette a csapatot az eligazodásban és a kommunikációban.

A győztes csapat:
Király Zsolt, Bogár Tamás, Csiszár Zsolt, Czibor András, Fekete András, Horváth Balázs, Karácsony János,  Kiss Árpád, Máhl Krisztián, Nagy Gábor,  Németh Balázs, Ormándlaki Áron, Puskás Tamás, Várkonyi Csaba, 

Motoros vezető:  Jankovics András - Popeye

Támogatóinknak köszönet: Sovereign, Helly Hansen, Masterprint, Suzuki Marine, Montivo Holding, Moni’s, Leibinger, Snewisport.com