Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Mély szomorúsággal emlékezik az ember, amikor egy barát, egy közismert kiváló vitorlázó sporttárs elhagyva a földi életét azt választja, hogy az örök élet tengerén figyelje a széljárást, kormányozza hajóját és vesse be horgászbotját a vízbe.

Különösen akkor érzi az ember az elhunyt hiányát, amikor a találkozások filmkockái végig pörögnek, és megjelenik egy szókimondó, barátságos és nyugodt, családját szerető, tehetséggel megáldott vitorlázó alakja.
86 éves korában elhunyt Tolnai Kálmán László, - a vitorlázók csak Lacinak hívták – a Magyar Vitorlás Szövetség örökös tiszteletbeli – a Balatonfüredi Yacht Club örökös tagja, Balatonfüred sportjáért kitüntetettje, kétszeres olimpikon, többszörös magyar bajnok.

A Balaton mellett született, és a belső Hajógyárban, a tó közelében nőtt fel. Édesapja nem volt más, mint az akkori gyármű vezetője. Az első magyar vitorlavarró mester Tolnay Kálmán bácsi. Laci tehetsége elkötelezett vitorlázóvá tette, és már egész fiatalon az egyik KMYC tagtól kapott Dingivel versenyzett sárga vitorlával, hogy messziről is figyelni lehessen. Laci rendszeresen a Füredi Balatoni Yacht Clubb színeiben kezdett kalóz osztályban versenyezni, három bajnokság első helyezése: 1944, 1948 és 1949 években. Felsőfokú faipari technikumban szerzett oklevelével a Füredi Hajógyárban kezdett el dolgozni. 1950-ben átülve a Csillaghajó osztályba, 1950-51 és 1952-ben bajnokságot nyert. A hazánkban 1957-ben megjelenő olimpiai osztályban tartozó Finn-Dinghyvel már bajnokságot nyert, és jó eredményeivel részt vett az 1960-as római olimpián. 1961-ben ismét átült a Csillaghajó osztályba, melynek terveit módosította, és az 1962-es, 1964-es, 1965-ös és 1967-es években bajnokságot nyert. Nagy teljesítmény volt, amikor 1962 és 1964-ben az Ost-See Woche-n Warnemünde-ben kimondottan viharos szelekben megszerezte hazánk háború utáni idők első tengeri győzelmét, megverve a római olimpia első helyezettjét, az orosz Pinegint.
1965-ben a Csillaghajó osztály District bajnokságán a 48 induló közül a 3. helyet szerezte meg, mely verseny sorozatot 1966-ban az Atter-Seen megnyert.
Kékszalag versenyen is indult, és 1965-ben felhúzhatta a győztesnek kijáró szalagot az árbocára. Kiváló eredményei alapján 1968-ban részt vett a mexikói olimpián és 13. helyen végzett. 1 futamban harmadik lett, egy futamból pedig technikai okok miatt ki kellett állnia.

Ezután felhagyott a válogatottsággal, és időnként versenyzett csak: Soling-ban vagy 30-as Cirkálóban.  Eredményes vitorlázásnak véglegesen a Dragon osztályban 1974-ben bajnokságot nyerve mondott búcsút.
A Hajógyárban a tervezési osztályban, mint csoportvezető dolgozott: tervezte a B21 és B24 típusú vitorlásokat.

A vitorlázást abbahagyva a horgászás lett a szenvedélye és családjának élt. Soha nem volt nagyképű vagy kérkedő, pedig eredményei alapján az lehetett volna. Hiányozni fognak kritikus szakvéleményei pl. a hajóbeállításról, időjárás előrejelzései, haljárásról szóló tapasztalatai, nyugodt természete, oldaltáskájával együtt.

-    Nyugodj békével!  –

Simon Károly