Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Lábady Zsolt neve az elmúlt években összefort a Kisvacak nevű hajójával. Hét sikeres esztendő után mégis úgy döntött, eljött az idő One Design osztályra váltani.

Évek óta rendszeres résztvevője vagy csapatoddal, családtagjaid aktív részvételével, szinte minden jelentős vitorlásversenynek. 2009 év végén úgy határoztál, hogy megválsz a sikerhajódtól, a Kisvacak névre keresztelt Enter 29-től és a világ egyik legkomolyabb One Design osztályába tartozó X 35 hajót vásárolsz. Miért döntöttél így?
A döntésünket – mert ez családi döntés volt – három dolog inspirálta. A Kisvacakból mindent kihoztunk, ami családi körülmények között csak lehetséges volt. Évek alatt egyre eredményesebbek lettünk és ez a Ys számunk alakulásán is meglátszott. A kezdeti 104-es számunk szép lassan 101-re olvadt. Ez önmagában nem is lett volna baj, mert a futásteljesítményünk ezt nyilván indokolta is. A baj inkább ott van, hogy a mezőnyben a nagy riválisok helyzete (akik ugyanilyen fejlődésen mentek keresztül) valahogy mégis változatlan maradt. A Szövetség tisztességes szándékát nem megkérdőjelezve, mégis odajutottunk, hogy magam is, feleségem és a gyerekek is, elkedvetlenedtünk és azon kezdtünk gondolkodni, hogy egy One Design osztályban kellene próbálkoznunk, ahol valóban a tudás a döntő. Ezzel kapcsolatos a második indok is, amire jól illik cégünk tulajdonosának a mondása: „a sajnálat ingyen van, az irigységért viszont nagyon sokat kell dolgozni!” Ahogyan jöttek az eredmények, megszaporodtak a pletykák is, miszerint mi valójában Ys I-es hajó vagyunk, kisebb a tőkesúlyunk, nagyobb a vitorlánk és még sorolhatnám. Előre bocsátom, hogy abszolút tisztességes embernek tartom magam mind a magán-, mind az üzleti életben és ez alól a vitorlázás sem kivétel.
A Kisvacakkal vitorlázott 7 szezon alatt két alkalommal is fejlesztettük a vitorlázatot és így összesen háromszor is jelentettem a Szövetségnek a változtatásokat, annak a rendje és módja szerint. Nyilván ez is közrejátszott a Ys számok változásában. A pletykák valahogy mégsem akartak szűnni. Tettem felajánlást is, nevezetesen bárkinek megmutatom a hajónk felmérési lapját és minden kérdésre nyitottak vagyunk. Azt hiszed, volt egyetlen egy ember is, aki megnézte volna? Volt egyáltalán valaki, aki kérdezett volna? Hát persze, hogy nem! Csak a pletyka, a piszkálódás, az intrika, ami borzalmasan unalmas volt már. Ha valaki igazi ellenfél, jöjjön ki a vízre és a szabályok betartása mellett (na ez is megérne egy fejezetet) mérettessünk meg! De a pletyka arctalan, nem megfogható, aljas dolog. Állítom ugyanakkor, hogy a legnagyobb pletykás nincs is tisztában azzal, hogy mit művel. Nincs tisztában azzal, hogy a másik nem tud ellene mit tenni, szinte védtelen. Ez is a One Design osztály felé terelt bennünket.

Hogyan áll össze a csapatod?
Köszönöm jól. Marad a család, mert ez a különlegességünk, ez valami unikum. Nemcsak a külső szemlélőknek tűnt fel, magam is így érzem. Feleségem, akinek ezúton is köszönöm, hogy velem műveli mindezt, aki a versenyeken a csapat ellátásáért ugyanúgy megszenved, mint ahogyan elvégzi a rá bízott feladatokat. Ő mentalitásánál fogva óvatosabb, félénkebb, mégis odateszi magát, amennyire csak tudja. 19 éves fiam, Balázs kemény legény. Virtus, az van. Lenne ő szerény, de nincs mire! Pont ellentéte feleségemnek, belemenős, bevállalós. Amíg feleségemet inkább bíztatni kell, addig Balázst inkább fékezni. Ő a csapat kreatív tagja. Zsófi lányom, mind a 17 évével pont kettejük között helyezkedik el. Kerüli a kockázatot, de ha azt vállalnunk kell, akkor mindig, minden körülmények között végrehajtja feladatát, legyen az mannschaftkodás, vagy kormányzás. Ő az abszolút megbízható. Rajtuk kívül idén belép „Kobra” Zsuzsi, aki szeretne belekóstolni az emeltebb színvonalú versenyzésbe, valamint a „nagy” versenyeken, két öreg, rutinos róka, akik már láttak hajót és megéltek ezt-azt a vízen. Egyikük jó barátom, „Job” Laci, a másik meg „Tivi”, akiket most szándékosan nem nevezek nevükön, egyrészt mert nem beszéltem velük a cikkről, másrészt pedig, maradjon azért egy kis meglepetés a tarsolyomban.

Vállalatod évek óta kiemelt támogatója a CMS-Schuller kupának, miért fontos számotokra ez az együttműködés és hogyan értékeled ezt a már tradicionálisnak tekinthető rendezvényt?
Győri Attila tanár úrral, az FVE vezetőjével évek óta nagyon jól tudunk együttműködni. Már akkor segítettem az egyesületet, amikor még egyedüliként működött Fonyódon. A reklám, amit cserébe kapunk, jó dolog. Örömmel látom a Schulleres logót visszaköszönni a kikötőkben. Két további fontos eleme van a szponzorációnak: valljuk be, manapság nem lehet vitorlásversenyt rendezni támogatás nélkül, azaz a hagyomány és a nemesség kötelez. Végezetül pedig a cégem piacvezető a festőszerszám forgalmazók között. A hajókra pedig a bevonatokhoz szükség van ecsetre, hengerre, ragasztószalagra, csiszolópapírra, takarófóliára. Ez pedig forgalom és üzlet is egyben. A verseny egyébként fonyódi és fonyódi hajósként szeretem, ahogyan szeretem a Kormoránok és a Port Lacaj versenyeit is. Ha tehetem, minden fonyódi versenyen indulok.

Tervezed-e részvételedet a Yardtstick Trophy 2010 sorozaton? Miben látod te személyesen a YST szerepét, van-e esetlegesen elvárásod a szervezőkkel szemben?
Igen tervezem, ha nincsen egyéb kötelező elfoglaltságom.  A sorozatot ugyanakkor jó ötletnek tartom. Legyen minél több verseny a nyugati medencében, régi vágyam. Ez most teljesülni látszik. Elvárás? Tisztességes rendezés, bíráskodás. Szeretném már egyszer megérni, hogy a zsűri hivatalból intézkedik egy nyilvánvaló hiba láttán.