Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Állandó szerzőink közül ketten is részt vettek az idei Aranysekli Adria Kupán, most az Ő tapasztalataikról számolunk be.

Balatoni vitorlázókként kíváncsian és nem kis izgalommal érkeztünk Biogradba, a 2010-es Aranysekli Adria Kupa navigációs Vitorlásversenyre. A főszervező megérkezésünkkor azonnal a tudomásunkra hozta, hogy ez ’A’ verseny! ’B’ verzió nincs illetve felejtősek. Egész héten sokat hangsúlyozott kérdés volt, hogy a verseny a tengeri versenyek netovábbja. Így nagy várakozásokkal vágtunk bele a „kalandba”.

Nagyon kíváncsiak voltunk először is a hajókra. A típus ELAN 434 Kompromisszum, és azért nem Impression, mert a vitorlázat mindenre alkalmas, csak épp versenyzésre nem, a hajó súlyáról (10 tonna) nem is beszélve. A genua UV-védő csíkja olyan szinten volt lyukacsos, hogy kreuz közben az UV-védő felfújódott egy légzsákká, ezzel is rontva az amúgy sem fényes cirkálóteljesítményt. A latni nélküli rollgrósz maga volt az álom. Mármint az volt álomszerű, hogy hosszas kínlódás után sikerült kitekernünk, így egyáltalán használni tudtuk. A hátsó éle csak annyira volt kinyúlva, hogy ha nem húztunk trimmzsinórt gyakorlatilag egy óriás madár szárnyára hasonlított a csapkodásával, ha viszont meghúztuk, akkor pedig annyira befordult, hogy akár spinnakerként is használhattuk volna. Akárhányszor felemeltük a fejünket, sírhatnékunk támadt.

Apropó spinnaker: sikerült a 6 hajóra hat teljesen különböző spinnakert kiosztani, annak ellenére, hogy állítólag ez tavaly is kardinális probléma volt és a szkipperek kifejezetten kérték a probléma megoldását. A méret és minőségbeli szórás 50% körül volt. A spihez hugót sem adtak, egy spi-albát is csak hosszas könyörgés árán rögtönöztek a charter cég emberei. Megbeszéltük, hogy helyezés szerint forgatjuk a spinnakereket, de abból sem lett semmi, csak a kiskapu nyitogatása, melynek kulcsát maga az ötletgazda hordozta.

A hajó alja némi kívánnivalót hagyott maga után, akárcsak a búvár munkája akit "alkalmilag" 550 kunáért béreltünk fel, hogy eltávolítsa a vastag algaréteget. Mindezt abszolválta 10 perc alatt, ami elég gyanús volt, mivel a hajó alja 20-30m². Érdekes, láttunk olyan charter flottát is (osztrák cég volt), akinek a hajói ápoltak voltak és algamentesek…
Főleg akkor értettük meg, hogy "levettek" a mosással, amikor a szomszéd hajó előrelátó bérlője közölte, hogy ők hoztak saját búvárfelszerelést és 2 palack levegőt használtak el, de még így sem tuti a hajó alja.

Volt azért élmény is. Például a delfinek, a szigetvilág, zátonyok. A holdvilágos éjszaka. Az egyetlen, ügyes taktikai húzással megnyert futam. A Cevapcica és a friss tengeri kütyük, kivéve az egyetlen közös vacsorát. Gratulálunk a győztesnek. Ha újra indulnánk, biztos 340-essel és összeszokott csapattal tennénk, valószínűleg egy ’B’ típusú versenyen. Ez volt ’A’ verseny…milyenek lehetnek a gyengébb szervezések?
 
--NO!