Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Bár ismét visszatértünk a gyökerekhez és kempingeztünk, nagyon jól éreztük magunkat.

Az első napon friss szélre készültünk az előrejelzések alapján. Mindenki erős szeles génuát húzott, de a szél ezt nem vette figyelembe és a rajt területen alig érte el a 8 csomót. Azért bíztunk benne, hogy előbb-utóbb befúj, mert a kikötő közelében még trapézoltunk. A rajt ennek ellenére még ilyen szélviszonyok között ment el. Az áramlás kb. 6-7 m/perc volt és jobb csapáson lefelé tolt, bal csapáson szemből jött, így erre érdemes volt préselni. A lee oldalon rajtoltunk, ahol egy német egység bejött alánk és túl korán indított, mert neki vitte volna az áramlás a motorosnak, így az előttünk lévő teret leszűkítette és kénytelenek voltunk préselve elkerülni az ütközést. Persze ez után ejtve kellett sebességet nyernünk, hogy ne rohanjanak le felülről. Nagyon pozitív volt ez a csapás, ezért húztuk tovább. Felettünk 2 német hajó jól tartotta magát, látszott, hogy nem tudjuk őket lekeresztezni. Viszont a komolyabb ellenfeleink nem jöttek ki jól a rajtból, ezért nekik jobbra kellett igazítaniuk. Mi kivártuk a lepörgést és a németek mögött keresztbe húztunk. Közben megjött a frissülés, amihez folyamatosan állítottuk át a hajót és végre sottolni is kellett. A bal oldal hozta magát, innen frissült és felpörgött a balcsapás, így már az áramlás is emelt. Majdnem a bójára tudtunk menni, a többiek már ejtve próbáltak visszarohanni ránk, de az éles menet jobban fizetett az áramlás miatt és elsőnek vehettük a bóját. Mögöttünk répát húzott az egyik német, Bojsiék azonnal átrohantak felette. Ezzel kialakult a további feladatunk: a dánokra kellett figyelnünk. A pálya nagyon rövid volt, így nem sok esélye volt a hátrébb lévőknek a felzárkózásra. A dánok nem erőltették a fordulókat, mert a legénység térdét tavaly műtötték és nem százas. A tovább frissülő szélben (15 csomó) nem volt sebességi problémánk, így simán lekövettük a mögöttünk lévőket és hoztuk az első futamot. Kevesebb, mint 45 perc volt ez a futam, de a tovább élénkülő szélben sem nyújtottak a pályán.
Ennek meg is ittuk a levét a következő futamban, mert a rajtunkat még jobban elrontotta ugyanaz a német és csak jelentősen kiejtve tudtunk szabad teret találnunk. Ezzel viszont kiestünk a felettünk fújó élesebb csíkból és jelentős hátrányba kerültünk az élbolyhoz képest. Bíztatott a baloldalon csillogó víz és a távolabbi nagyhajók éles szöge balcsapáson, de ezt a szelet csak rövid időre kaptuk meg, így bőven átértek elénk a feljebb lévő hajók, sőt még jobbról is bejöttek páran. 7-8-ik helyen húztunk spinyót és rögtön leelőztünk egy bénázót, majd a raum bójáig még egyet. Már a dánok voltak közvetlenül előttünk, de az első négy hajó elég nagy előnnyel vezetett. Szerencsére nem kímélték egymást, ezért a második raum végére tovább zárkóztunk rájuk. A kreuzban már 18 csomó feletti pöffök is jöttek és nagyon jó sebességgel ledolgoztunk még egy hajót és be tudtunk fordulni a dánok alá is. A bójáig megvertük őket és a hátszélben már a 3. hajót ostromoltuk. Idegesen nézegettek hátrafelé, amivel visszaesett a teljesítményük, de így is maradt az előnyükből a kapuig. A befutó kreuzunkat a hátszelező Contenderek kerülgetése tette izgalmassá és közben tartani kellett Bojsen-Mölleréket is, akik elég jókat húztak. Ebben a szélben egy normális méretű pályán (minimum 60 perc) ledaráltuk volna az elsőket is, de erre már nem volt idő. Kevesebb mint 40 perc után be kellett érnünk a 4. hellyel.

A harmadik futamra már elég stabilan fújt a 18 csomó, amiben nekünk a legjobb a sebességünk. Legalsó hajóként rajtolva csak a hajóvezetésre koncentráltunk és csúsztunk ki a mezőnynek. Annyira elfoglalt a tevékenység, hogy nem vettük észre, hogy fordulni kéne. Kissé „túlkreuzoltuk” magunkat, de szédületes sebességgel vágtattunk vissza a mezőnyre. Közben még jobban balra pörgött a szél, így már az alattunk lévők is ejtve mentek a bójára. A sverten akkora erő volt, hogy nem volt esélyem még feljebb húzni, pedig szükség lett volna rá. Másodiknak vettük a bóját és az elfordult szél miatt nem húztunk spinyót, ami jó döntés volt, mert a németek gondolkodás nélkül felrántották és csak szenvedősen tudták tartani az irányt. Mi a hullámokon mélységet gyűjtve próbáltuk takargatni őket, de a kihagyásokban mindig kicsit élesebben kellett menni az optimális sebesség érdekében, így pont nem tudtuk zavarni őket. Végül úgy döntöttünk, hogy csak a saját sebességünkre figyelünk és élesebben vitorlázva elléptünk tőlük, majd a raum bója előtt felrántottuk a golyót. Szinte egyből halzolni is kellett, de megoldottuk és magunk mögött tartottuk őket. Kicsi előnnyel vettük a kapu jobb oldali bójáját és újra balra nyitottunk. Jobban vittük a hajót, így növeltük az előnyünket és a hátszélben már kb. 100 méterrel vezettünk, amit nem volt nehéz megtartani a befutóig. Rendesen elfáradtunk, de nagyon hasznos napunk volt. A rövid pályák miatt nagyon intenzív és pörgős vitorlázásban volt részünk, kitűnő ellenfelekkel.

A második napon sok eső és kevés szél fogadott. Az első futamot 2 teljes kör után érvénytelenítették, mert teljesen elállt a szél. Nem bántuk, mert csak a 3. helyen voltunk és a német ellenfelünk vezetett. Hamarosan megérkezett a felhőkkel az északi, ami felfrissült egészen 10 csomóig. Sok várakozás után végre kirakták a pályát, és egy akkora rajtvonalat, amin 50 hajó is elfért volna.

Enyhén lee rajt volt és balról vártuk a frissülést, ezért legalsó hajónak rajtoltunk. A hullámok még keletiesek voltak, így jól meg lehetett indítani a hajót egy kis túlejtéssel, majd felgyorsulva visszanyerni a magasságot. Ezt a mezőny nem nagyon alkalmazta, inkább éleskedtek, így hamarosan nagy előnyre tettünk szert. Már látszott a frissülés az orrunk előtt, viszont egy 30 méteres túristahajó bemotorozott elénk és olyan lassan haladt, hogy nem volt esélyünk kikerülni. Meg kellett fordulnunk és rögtön le is takart. Nullára lassultunk, miközben az egész mezőny full trapézon rohant felénk. Több hajónak is le kellett ejtenünk, hogy megadjuk az útjogot, viszont végre megkaptuk a frissülést és nagyon pozitívon, szinte a bójára vitorláztunk. Hátrébb döntöttünk és jó sebességgel elcsúsztunk a mezőnytől. Csak a 88-as és a 30-as német hajó volt versenyképes távolságban, de a torz raumok alatt még növeltük az előnyünket. A 12-14 csomós szélben nem volt esélyük utolérni, nagy fölénnyel nyertünk.
A következő rajtra megint sokat vártunk, mert átrakták a pályát. A szél visszagyengült 8 csomó alá, de a döghullámok megmaradtak. Keserves guggolgatós, töcsögős futam volt és nem is nyitottunk jó felé, ezért végig csak kapaszkodni tudtunk a továbbiakban. Végül 4-nek futottunk be, német riválisaink viszont simán nyertek.
A hatodik futamra sem változott semmi, a szél továbbra is néha trapézos, néha bent ülős és nagyon egyenetlen. Egy percig nem lehetett egy irányba menni, mintha a Velencei-tavon lettünk volna, csak 1 méteres kevert hullámzásban. A fekete zászlós rajtnál nem akartunk belemenni az alsó csurmába, mert volt egy előérzetünk, hogy valaki meg fogja „heckelni” azt a csapatot. Így is lett; az egyik fiatal csapat 3 mp-vel hamarabb indított és kivitte az egész brigádot. Ezt csak a parton tudtuk meg, de végig gyanakodtunk, hogy esetleg kint voltak az ellenfeleink is. Mindenesetre nem ment jól a kreuz és megint egyenként lépkedtünk előre kb. 8-9-ik helyről. Folyamatosan hátrafelé néző németekkel kellett megküzdeni, akik körmük szakadtáig próbáltak maguk mögött tartani, amíg az élmezőny folyamatosan távolodott. Ez sok energiánkba és elpusztult idegsejtekbe került, de végül feljöttünk ötödiknek. A dánoktól tudtuk meg a vacsoránál, hogy őket és a legjobb német hajót is kizárták előlünk még néhány egységgel együtt. Ezzel nálunk maradt a sárga trikó, de pontegyenlőséggel.

A harmadik napon az egész napos intenzív zivatartevékenység miatt nem tudtak futamot rendezni a külső pályáknak, így nekünk sem.

A befejező napra ígértek ugyan szelet, de folyamatosan gyengülőt. Ezért előre hozták a rajtot 10 órára. Reggel 8-kor még 20 csomó fújt kint a világítótoronynál, de a prognózisok miatt gyenge szeles génuát húztunk. A rajt előtt már csak 12 csomó lehetett, de már nyugati irányból, viszont megmaradtak a reggeli szél északnyugati hullámai. Ezek számos lehetőséget nyújtottak a hajóvezetés terén a cirkáló szakaszban jobb csapáson és a bőszélben egyaránt.

A taktikánk a lee rajtnak köszönhetően az volt, hogy a közeli ellenfelünk alatt rajtolun a lee harmadban és a baloldalt védve kontrolláljuk őket. Az egypercesben viszont lehetőséget láttunk a legalsó hely és ezzel a legjobb rajtpozíció megszerzésére, ezért módosítottunk és beálltunk legalulra. Simán el tudtunk rajtolni és egyből vezettünk, ellenfelünk kettővel hátrébb ugyanezt az irányt húzta. Teljesen kihúztunk balra, mert közben folyamatosan pörgött fel a jobbcsapás és vártuk a balos visszapörgést. Hogy ne szoruljunk ki a szélére, még a layline előtt beljebb húztunk, nehogy az ellenfelünk hamarabb átforduljon és ezzel esetleg elcsússzon. A következő kisebb lepörgésnél azonnal vissza is fordultunk, hogy maradjon a kontaktus és végig kikísértük őket balra. Innen csak zavart szélben tudtak vitorlázni és a bójánál még bejött közénk a másik német hajó. A futam hátralévő részében nem nehezítették meg a dolgunkat, simán tudtuk őket tartani. Ehhez az is hozzájárult, hogy a bal oldal végig hozta magát így nem sok esély volt a trükközésre. Végül ebben a sorrendben is futottunk be és 2 pont előnyt gyűjtöttünk. A dánoknak nem volt szerencséje ebben a futamban, mert valahogy kinyílt a patent seklijük a kreuz bója előtt így az utolsó takkot csak nagyvitorlával tették meg és visszaestek egy csomót, majd a 10. helyig tudtak visszakapaszkodni.
A nyolcadik futamban csak a németekkel foglalkoztunk már a rajt előtti helyezkedéstől kezdve. Nagyon jól védekeztek és a többi egységet is próbálták bevonni a helyezkedésbe, hogy ne lehessünk közvetlenül alattuk. Ezt meg is oldották, viszont egy olyan helyre kényszerültek, ahol kicsi volt a mozgástér és a vonalhoz viszonyított orientációjukat is elvesztették. Mi kettővel feljebb álltunk be az utolsó pillanatban és bőven volt hely alattunk az indításhoz. Bőven a vonal alatt volt ez a része a mezőnynek, ezért mi bátrabban és hamarabb indítottunk és egyből rájuk ejtve takarni kezdtük őket. Innen kezdve egy kis párosversenyt vívtunk a bójáig, de egy régi hadihajó, ami betévedt a pályánkra, majdnem keresztülhúzta a számításunkat. Csak minket takart meg, így csökkent a távolság, de még előrébb voltunk. Mi harmadik, ők 6. helyen húztak spinyót. A leejtésnél meglovagoltunk egy hullámot és nem húztuk egyből, mint az előttünk lévő, így átsiklattunk felettük és csak utána rántottuk fel a golyót. A raum végére már a vezető dánokat is megközelítettük, de ők voltak annyira rutinosak, hogy meg tudtak minket tartani a futam végéig. A németek viszont jöttek egyre feljebb és a végén mögöttünk a 3. helyen futottak be. Ezzel az utolsó futam eredményétől függetlenül megnyertük a versenyt.

A 9. futamra már készülhettünk saját taktikával, függetlenül a többiektől. A rajtvonalat kicsit módosították, így enyhén luvos lett. A mezőny nagy része még inkább középen és leeben helyezkedett, mi pedig zavarás nélkül a rajthajónál indítottunk. Végig tartani tudtuk a mezőnyt a jó sebességünknek köszönhetően és pozitív takkon áthúztunk balra a layline-ig. Simán vezettünk a 12-14 csomósra frissülő szélben, mögöttünk az összetett második német csapattal. Ők a mi régebbi hajónkkal versenyeznek, így a két Planatech hajó megmutathatta, mire képes ebben a szélben. A hátszélben már 15 csomó feletti pöffök is voltak és a mezőnyt legalább 300 méterrel verte a két vezető hajó. A németek viszont még megpróbáltak beérni minket a befejező szakaszban, ahol már csak úgy fogtuk őket, hogy ne zavarjuk a szelüket, így a befutó elég szoros lett, de megszereztük az 5. futamgyőzelmünket. Harmadik helyen meglepetésre a végig jól vitorlázó GER 30-as egység végzett, bár ehhez kellet a dánok technikai hibája is.
Augusztusban visszatérünk a Német Bajnokságra 2 másik magyar egységgel együtt, ahol megünnepeljük az osztály 70. születésnapját és a kieli (müncheni) olimpia 50. évfordulóját.
Reméljük, hasonlóan jó szelekben lesz részünk!

Majthényi Szabolcs /spartacus.hu