Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

A válogatófutamok után a 115 induló közül kilencedikként került az aranycsoportba

Vadnai Jonatánt közvetlenül az október 9-i eredményhirdetés után értük el telefonon. A válogatófutamok után a 115 induló közül kilencedikként került az aranycsoportba. Ezután következett az öt döntő futam, három – Várnára amúgy nem jellemző – kifejezetten erős szeles, nagy hullámokkal kísért és meglehetősen hideg napon.

„A döntők első napján a lányok után rajtoltunk, ők elég sokat vártak, nálunk már csak egy futam fért a napba. 15-20 csomós szelünk volt, ami a parttal párhuzamosan, az öböl sarkából fújt. Fegyelmezetten elrajtoltam, jó volt a sebességem, a jó oldalra, a part felé is tendáltam, negyedikként vettem az első bóját. Jó vagyok hátszélben, de az igazság az, kilógtam a lelkem. Kis túlzással ki sem néztem a hajó alól. A futam végén második lettem.

Az időjárás előrejelzés szerint nem nagyon bízhattam abban, hogy másnap kipihenhetem magam. 20 csomós szelet jósoltak, 20+-os befújásokkal. Arra, hogy végül is három futamot nyomunk le ilyen körülmények között, nem igazán számítottam. A szél ugyanonnan fújt, mint előző nap, de mindehhez 2-3 méteres swellek adódtak hozzá, keresztbe. Bal csapáson szembe kellett cirkálni ezekkel a hullámokkal, jobb csapáson viszont el lehetett csípni egyet-egyet, amin megcsúszott a hajó. Hideg volt. A néhány héttel azelőtti várnai edzőtábori tapasztalatok alapján csak egy közepes békát hoztam, elkelt volna a vastag. A futamok alatt persze nem fáztam, de volt, hogy fél órákat vártunk 20-25 csomós hideg szélben lobogtatva, no akkor mindenki fázott, mint a kutya. Az utolsó előtti napon a 3., 6., 4. helyeken futottam be, de ezzel még mindig csak negyedik voltam az összetettben. Nagyon kellett a másnapi utolsó futam, hogy legyen két kiesőnk, és akkor a kedvező kiesőmnek köszönhetően elérhető közelségbe kerül a dobogó. Megvolt a a futam, meglett a második kieső, és meglett a bronzérem!” 

A tokiói olimpián bátyád, Vadnai Benjamin edzőjeként voltál jelen. Ott, gondolom, hiányzott a vitorlázás. Az olimpia után hogyan tervezted meg a felkészülésed, hogyan céloztad meg ezt az Európa-bajnokságot?

„Már az olimpia alatt elkezdtem a kemény fizikai edzéseket. Minden nap dolgoztam a konditeremben. Utána volt egy jó edzőtáborunk – elég színvonalas társasággal – a Garda tavon, és később egy hosszabb edzésünk itt, Várnában, az EB helyszínén. Ez utóbbinak túl sok haszna nem volt, mert teljesen más szelek fújtak mint most. Könnyű termikek, kora őszi meleg… na ennek most nyoma sem volt. Az erőnléti edzéseknek ezek között a durva időjárási viszonyok között viszont óriási hasznát láttam. Ideális lett a testsúlyom, és bírtam erővel a futam minden pillanatát. Ha valaki a cirkálószakasz végére teljesen elfárad, és nem tud figyelni a hátszél elején a többiekre, a taktikára, az esetleges frissülésekre, befújásokra, a manőverekre – az már az első bőszélben visszavonhatalanul lemarad. Az, hogy frissen, koncentrálva tudtam vitorlázni már a hátszél első métereitől, rengeteget számított a jó erősszeles teljesítményemben.” 

Hivatalos végeredmény

Visy László Oszi