Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

RAFFICA A BOL D'ORON - Ezúttal szomorú végű nagy kaland

A Raffica magyar színekben is háromszor elnyerte már a Bol de Vermeil-t a leggyorsabb egytestű hajók díját. Idén ismét ezért hajtott a csapat Király Zsolt vezetésével.

A Bol’d Or 2017, ahogy a Raffica csapata megélte:Bol’d Or, ahogy a Raffica csapata megélte

Mint minden évben, így idén is fontos állomása a Raffica éves versenysorozatának a  Bol d’Or  Mirabaud, svájci tókerülő verseny. A vitorlás verseny egy teljes kör megtétele a genfi tavon, ami kb 126km-t jelent. Vitorlázó berkekben ezt a megmérettetést tartják a legfontosabb tókerülő versenynek a világon. Az indulók között megtalálhatóak Amerika - kupás vitorlázók is.

Csapatunk kedden indult neki a túrának, két teherautóval, egy kisbusszal, egy személygépkocsival és három utánfutóval. Szerdán kora délután érkeztünk meg Genfbe, ahol egyből nekiláttunk a hajó összeszerelésének. Az időjárás tipikusan nyári volt, semmi szél, harminc fok körüli hőmérséklet, igazi szerelő idő volt. Csütörtökre edzés volt tervezve, ami szél hiányában sajnos elmaradt, így újra átnéztük a hajót és részletesen átbeszéltük a feladatokat, szituációkat, amiket a versenyen teljesítenünk kell.

Minden évben, immáron hagyományosan, az idén is ellátogattunk támogatóinkhoz az Implant Centre fogászati klinika tulajdonosaihoz, Edithez és Attilához. Kitűnő vendéglátók, Edit ismételten nagyon ízletes ételeket készített számunkra, Attila pedig kiváló borokkal fogadott bennünket.

Pénteki napon már csak a hajó mosása maradt hátra, este megnyitó fogadás a kikötőben, majd hamar lefeküdtünk készülve a másnapi versenyre.

A verseny napjára mindenféle időt jósoltak, volt közte olyan, aminek örültünk (gyengébb szél) és volt erősebb is, aminek annyira nem örültünk. Reggel kecsegtetőnek tűnt a szél, gyönyörű napsütés volt igazi katalógus időnek indult. Leérve a kikötőbe beöltöztünk jól megszokott trapézmellényeinkbe és magunkra aggatunk még mindent, amit a szervezők előírtak. Volt itt aztán minden plusz mentőmellény, világító rudacska, jelzőrakéta, lámpa, síp… csak a dobot és a nádi-hegedűt nem vetették fel velünk. A hajót hamar és gond nélkül vízre-raktuk és megindultunk a rajt terület felé.

45 perccel a rajt előtt már a vonalon voltunk, bevitorláztuk a rajtzónát, hogy lássuk honnan érdemes indulni. A szél egyre erősödött, de kifújt, egyenletesnek tűnt. A rajt környékén kb 14-16 csomó fújhatott, jól vitorlázható volt. Meseszerű látvány több, mint 500 hajó rajtját végig élni.  Kormányosunk Király Zsolt, mint általában, megint tökéletesre hozta a rajtot. Az ágyúlövés előtt lobogtatott vitorlákkal csorogtunk a vonal felé olyan hat-hét csomós sebességgel, majd fél perccel a rajt előtt zártunk mindent és megindultunk a hajóval tempósan.

A futam első 5 percében a kishajókat is kikerülve már az élen vitorláztunk.

A teljes verseny távnak egy fordító bójája van, Le Bouveret városánál. Eddig a szakaszig, tulajdonképpen a táv feléig, krajcos menetünk volt, egyre erősödő széllel, ami 20 csomós alapszél lehetett néhol nagyobb ráfújásokkal. 13-15 csomóval haladtunk és folyamatosan távolodtunk ellenfeleinktől. A gyors katamaránok a mezőnytől hamar eltávolodtak, körülöttünk pár kisebb katamarán és trimarán versenyzett. Ellenfelünk tulajdonképpen egy korábbi nyertes volt, a SYZ&CO csapta, Psaros 40 hajótipusával. A csapatunk állandó figyelemmel követte helyzetét, Zsolt pedig többször „fogta” a hajójukat taktikánkban.

Minden tavon van viszont egy keszthelyi öböl. Ez alól a genfi tó sem kivétel. Aki vitorlázott már a keszthelyi öbölben az tudja, hogy milyen változatos irányból tud fújni a nulla szél. A fordító bója ezen a tavon ebben az öbölben van, ezért át kellett küzdenünk magunkat a változékony semmin. Különböző irányokból feltámadó, majd azonnal leálló és átforduló szél bosszantotta a mezőnyt ezen a rövid szakaszon. A bója közvetlen környezetében azonban ismét jó szél volt. Blisterrel közelítettünk, majd a fordulónál százas fokra cseréltünk és úgy vettük a pálya jelet. A vitorlacserék gyorsan és hiba nélkül történtek, jól dolgozott a csapat, hajónk szépen megindult vissza felé.

Az öböl kijáratánál hosszú percekre ismét szinte teljesen megálltunk a szél gyengesége miatt. Idegtépő volt látni, hogy előnyünk egyre csökken üldözőinkkel szemben. Agyonműszerezett hajóikkal keresték a szelet, meg-meg indulva, majd meg-meg állva. Egy idő után gyönyörűen kifűztük magunkat minden ellenfelünk előtt az erősödő szél felé. Az előttünk elterülő nagymedencében akkor már bőven húsz csomós szél fújt.  Egy százas fokkal és a teljes grósszal őrült száguldásba kezdtünk. Ejtett menet volt, a szél mögülünk fújt, a rendezőség gps követője szerint 18-20 csomós sebességgel mentünk, olykor bele-bele csúszva a 23-24 csomóba.

A vitorlázást nehezítették a hullámok, de csapattársunk Weidinger Gyuri kishajós múltját kihasználva, nagyon jól diktálta a pöfföket, ezzel segítve a trapézsor mozgását.  Nehéz elmondani milyen felemelő érzés, amikor 13 összeszokott csapattárs mindent beleadva együtt száguld. De elárulom ritka őrült pillanatok ezek. Ennél az sebességnél még a kísérő motorosunk is úgy pattogott a vizen, hogy néha még a csavarját is láttuk ahogy kiugrott a vízből. A hajóban minden poszton komoly munka folyt. Mika és Medve emberfeletti erővel dolgozott a grosshotnál és a lekocsinál, Marci fáradhatatlanul trimmelte a génuát, Zsolt mesterien kormányzott a hullámokon, a trapézsor folyamatos mozgással tartotta egyensúlyban a hajót.

Két forduló volt még a célig, kb húsz percre voltunk a befutótól, amikor egy forduló után tizenkilenc csomós sebességnél a hajó belefúrt egy hullámba egy pöff miatt. A trapézsor víz alá került, a vízáram lesodorta Gyurit és Bálintot a trapézról. Az ilyen esetekre rendszeresített “majré kötél” elszakadt, így nem tudtak a hajón maradni, elsodorta őket a víz. Gyuri lába beakadt a leszakadt kötélbe, így kicsit meghúztuk a vízben, amiből pár másodperc után ki tudta szabadítani magát.

A kormányos gyors döntésére lehúztuk a nagyvitorlánkat, irányt változtatva visszaindultunk a vízben úszó csapattársakért. Egy fok vitorlával nem volt egyszerű, többször kellett manőverezni, 2-3 forduló után sikerült irányba állni, haladni feléjük.

A Raffica hajóval már többször volt vízből mentés, ami egy nagyon veszélyes feladat. A hajónak kellő sebességgel kell a vízben lévő felé haladni, szinte a vízben lévőt célozni, jelen esetben őket megcélozni. Zsolt szinte centi pontossággal állította meg a gyorsan haladó hajót a vízben lévő emberek előtt úgy, hogy a létrák abban a percben vízre feküdtek. Az így lelassított hajó létrájára segítették beemelni  a hajón lévők a vízben lévőket. Amint ezt a kormányos látta, hogy sikerült, máris kormány mozdulatával szélt engedett a vitorlába, ezzel ki is emelte a létrát a vízből és már haladt is tovább a hajó.

Ez a folyamat általában gyors (2016 Kékszalag idején 40-50 másodperc volt), viszont a mostani szélerősségben az előkészület igényelt hosszú időt.

A mentés sikeres volt, bár legalább 20 percet vízben voltak a csapattársak.

Motoros kisérőnk állandó figyelemmel volt a vízben lévőkre, de segítséget nem adhattak, a vízben lévőkhöz nem nyúlhattak. A kapitány jelzésére természetesen segítettek volna, de az akkor a csapat számára a verseny feladását jelentette volna. Mivel sérülés nem volt, a csapattagok kezükkel jelezték, hogy minden rendben velük, így a biztosítás volt a fő feladatunk.

Profi módon a közeledő hajóknak jelet adtak, ezzel figyelmet felhívva a veszély helyzetre, így ők nagyobb ívet véve kerülték a vízben lévő embereket.

A versenyben eddigre a versenytársaink már elmentek mellettünk, behozni őket már nem lehetett ilyen rövid távon. Nyugodt vitorlázással, nem rohanva futottunk be a célba. Nem volt jó érzés több mint nyolc óra vezetés után átadni a helyünket másnak, de ez egy ilyen sport, bármikor történhet olyan esemény, ami megakadályozza a győzelmet.

Az, hogy mindannyian épségben visszaértünk, szeretett Raffica hajónkat egyben visszahoztuk és, hogy a versenyt tisztességgel befejeztük, ez mindennél többet ér!

A versenyt végük a SYZ&Co csapata nyerte, mi a 8. helyen végeztünk egytestű kategóriában.

           

A csapat:

 

Király Zsolt kormányos

Borsos Miklós, Cser László, Kerekes Zsombor, Kiss Árpád, Kurucz Róbert, Mónus Gyula (Medve), Munka Márton, Pesti Gábor, Puskás Tamás, Sármay Bálint, Török László, Weidinger György

 

Motoros: Németh Erika, Török Brigi

Szöveg: Török László

Fotók: Török Brigi