Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Nándi a 8. helyen, Melihat is kiáll a versenyből

A Vendée Globe szóló földkerülő verseny 45 napján a Csendes-óceánon vitorlázó Paul Meilhat is kiáll a versenyből. Két nappal ezelőtt az akkor 3-4. helyen álló francia Vendée-újonc hajóján (SMA) eltört a tőkesúlyt billető hidraulika. Meilhat észak felé fordult, hogy békésebb vizekre jusson és megjavíthassa a hibát, ám ez nem sikerült. A 90 kilós darab 40 centi hosszan elrepedt, kifolyt belőle az olaj, javíthatatlan. A tőkesúlyt a biztonsági rendszere révén képes függőleges állásba rögzíteni, de ez nem annyira megbízható, hogy akár sebességhátrányt elszenvedve is, de megkockáztassa a tovább haladást a Horn-fok felé.

Meilhat igyekszik majd elérni Új-Zélandot vagy Polinézia felé halad tovább, de a versenyt feladja. Sokat kell vitorláznia, a "Némo pont" közelében, a szárazföldektől legmesszebb lévő pont közelében járt.

Vincent Riou kiesése óta az SMA volt a legjobban haladó IMOCA60-as, amelyen nincs DSS támaszuszony. Négy évvel ezelőtt Gabart ezzel a hajóval nyerte a Vendée Globe-ot és állított fel 78 napos rekordot.

Fa Nándor és a Spirit of Hungary így már 8. a versenyben lévő 19 hajóból.

Tegnap Nándi a legkeményebb napját élte át az Új-Zélandtól délnyugatra eső vízeken.

„Az eddigi legkeményebb éjszakámon vagyok túl. Egy 40 csomós löket leterítette a hajót. Ugrottam levenni a reachert, amivel eddig a pillanatig tökéletesen mentünk. Még a kötelet csörlőztem, amikor egy újabb váratlan pöff érkezett és meghalzoltatta a hajót. Pokoli volt. Egy hatalmas hullám csapott le ránk hátulról és beömlött a kabinba. Szerencsére csak az egyik ajtó volt nyitva. Kikecmeregtem a bajból, betekertem a J2-est és leültem a babzsákra. Alig pár perc telt el, nagy zajra riadtam és hajó újra feldőlt.

Miután mindennel végeztem, bemásztam a kabinba, megszabadultam az átázott ruháktól. Leültem enni valamit.

Ahogy ott ültem a hajó hirtelen megállt. Elszálltam és fejjel a térképasztalon landoltam. A fülem úgy összetört és lüketett, mint régen, amikor birkóztam. Ez már sok volt. Üvöltésben törtem ki, káromkodtam és vergődtem, mint egy bolond. Nagyon dühös voltam. De aztán összeszedtem magam. Ettem valamit, eldőltem és kikapcsoltam.

Hajnalban a nagy csendre ébredtem. Felkeltem, hogy megnézzem mi történt. Minden porcikám fájt. Valahogy elvergődtem a kabinkijáratig, ahonnan láttam, hogy minden rendben, jó irányba hajózunk. Egyszerűen csak gyanús volt a csend és derű a sok dráma és zaj után.

Reggeli után láttam, hogy az energiaszint túl alacsony, ezért elindítottam a motort. Néhány perc múlva sziszegő hangot hallottam és már tudtam is mi az. Megfőtt, túlmelegedett a motor. Felkaptam a szerszámokat és nekiálltam javítani. Végeztem és azóta a motornak sokkal szebb és édesebb a hangja, mint valaha.” 
(angol hírlvélből visszfordította magyarra Ruji)