Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

A Super "G" és a Gorla beszámolója Nagy R. Attilától

Garda kaland 2016 – Super „G” a 2016-évi győztese az Extreme Sailing Team

A három verseny, melyre közösen kilátogattunk, ma a Super „G”-vel elkezdődött, és nem is akármilyen eredménnyel ért véget. Az idei Super „G” verseny győztese az Extreme Sailing Team Balatonfüredről. Minden elismerést megérdemelnek.

A történet azonban nem indult ilyen simán. És most nem csak arra gondolok, hogy az elmúlt néhány napban a srácok a formaidőzítésnek egy sajátos módját mutatták be nekem. Bár gyorsan meg is jegyzem, ha működik – akkor itt a titok.  Nos, tehát a verseny nem volt ennyire sima győzelem.

Reggel eleve egy kis korai edzéssel kezdtünk, még az északi friss szélben. Ekkor hajózik itt mindenki, és volt is szerencsénk edzőpartnerekhez. Melges 32, M32 egy csomó kite ismét örülten szelete a hullámokat, ahogy mi is. Rövid, de szörnyű kajaszünetet követően a leállásban levontáztunk a rajtvonalra. A konyha nem volt nyitva, így meleg szendvics néven futó száraz szörnyella jutott nekünk, és mivel 13 órára írták ki a rajtot, az északi szél már nem fújt, a déli pedig még nem érkezett meg.

Ennek szellemében roppant gyenge déliben vágott neki a mezőny a Super „G” névre keresztelt regattának. A rajtvonalon rábukkantunk még két Extreme 40 katamaránra, egy Flaar 18-ra és az egyik M32 katamaránra is. Ja és el ne felejtsem, a helyi libera király, a Clandesteam is ott tolongott az elejében. A rajt Bogliaco mellett volt, és kedvenceinknek nem lett a legjobb. A kezdeti kibontakozás sem volt mindható tökéletesnek, de egy hosszabb túra versenyen, főleg idegen helyen, nem kockáztat az ember fia, és így voltak ezzel hazánk legényei is.

Ám az egyre gyengülő szélben megjött a bátorságuk, és közeledve a túlparton található Torri melletti jelhez, felhúzták a Mikulás féle Quantum csapásmérőt. Csak annyit mondok – hatott. Párat takkoltak vele a füredi urak, és át is vették a vezetést. Amíg a Clandesteam vissza nem vette – de nyugi, csak egy kis időre, amíg megkerülte az első jelet.

Hiszen a második jel egy gyönyörű túlparti városka mellett volt. Brenzone főterén plakátokkal és hangosítással várta a versenyzőket, és ide már hazánk fia érkeztek elsőnek. Igazán büszke voltam foci drukker katamarán testvéreinkre, amikor a bemondó tört angolsággal üdvözölte őket a jel kerülése alkalmából.

A srácok annyira megcsúsztak az üldözők elöl, hogy már Gargano felé vágtattak, mikor a helyi menőkkel össze fújta őket a szél. Csak lestek, mi is a magyar virtus – szó ami szó, szépen suhantak az ezüst testek. Gargano főtere előtti jelet is vették az első helyen, majd az igen komoly előny birtokában Bogliaco nevezetes célvonalán be is futottak, megszerezve ezzel katamarános életük első nemzetközi győzelmét.

Második helyen Clandesteam lépte át a regatta végét jelző képzeletbeli tengelyt, míg a két másik Extreme 40 katamarán csak mögötte ért be. Azt gondolom, ez is erősíti fiaink eredményét.

Levezetés jelleggel esti politechnikai játék következett, melyet éhes pocakom birtokában nyűgösen viseltem, de a lényeg, hogy sötétedésre elhárult a holnapi hajózás elleni technikai akadály is. Mert ugye éhség ide vagy oda, az nem is kérdés, hogy a célunk mindhárom trófea elhódítása.

Folytatás vasárnap – rajt korán reggel, az új játék neve: 50. Trofeo Riccardo Gorla

Garda kaland 2016 – az 50. Trofeo Riccardo Gorla a 2016-évi bronzérmese az Extreme Sailing Team

Olasz túránk második állomása a helyi Fehér Szalag regatta, becsületes nevén a Trofeo Riccardo Gorla. A korábban, és ennek megfelelően frissebb szélben rajtoló mezőnyben az Extreme Sailing Team léphetett fel a dobogó harmadik fokára.

A Super „G” versenyt követő napon korán kelt mindenki. Igen igen, mindenki(!)  :) frissen, üdén és kívánatosan érkezett a 6.30-as reggelire, mert várt ránk a következő kihívás, a Gorla. Alapos falatozást követően 7.00 volt a motoros ledaruzás időpontja, melyet rapid vonta követett. A táv Bogliaco településen veszi kezdetét, ám mivel mi Campione faluban vertünk tábor, így némi távot mindig le kell küzdenünk. Az áldozat nagyon megéri – drukkolnak nekünk, motiváló koktélokat emlegetnek, és persze segítenek, amiben csak lehet. Biztonságban parkol a negyven lábas ezüst bálna és a fekete Black Jack motoros is, ami ugye ezen a környéken kiemelt jelentőséggel bír. Szóval nem tetézem – remek fészket vertünk itt.

A rajt előtt időben megérkeztünk, de a reggeli északi termik szél nem terjedt le az egész rajtvonalra. Párás, fátyolos idő volt, talán ez is lehetett az oka, de ez a tény a későbbiek folyamán még kiemelt jelentőséget kap. A rohanógépek falkáját külön szekció rajt várta, ahol három extreme 40 mellett három M32 katamarán is képviseltette magát, néhány szerényebb mérettel bíró többtestű testvérrel együtt. Na és persze a Clandesteam ma is itt volt, és nagy örömünkre a Raffica motorosa a korai érkezőkkel is erősítette a magyar egységek számát a vízen.

A rajt pontos volt és nem is sikerült rosszul, ám a kibontakozás nem hozta meg a várt gyümölcsöt. Az északi szél a rajtvonal keleti oldalán volt erősebb, így érthetően arra igyekeztek a legtöbben. Hazánk fiai l rajtoltak és cirkálni kezdtek, ahogy az ilyenkor már megszokott. Ám a két helyi ravasz ellenfelük bőszeles vitorlát rántottak alattuk, és ezerrel elindultak a keleti part felé, a magassággal mit sem törődve. Utólag kiderült, nekik lett igazuk – de nagyon. Hiába álltak Milbich Andris legényei a legmagasabb pozícióban, ha jóval kevesebb szelük volt, mint a kelet felé vágtatóknak. Hiába, a helyi tudásnak mindenhol jelentősége van.

Leghamarabb a fehér testű negyvenes érte el a partot, majd fordult egyet és le is keresztezte a mezőnyt.  A dolgot tetézte, hogy nem csak erősebb szél fújt már nála, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, a part mellett fel is pörgött, így komoly előnyt szerzett már az első tíz percben. Kristóf igyekezett a fekete testű helyi ellenfelét tartani, de mivel eleve futtattak, és a parthoz is közelebb kerültek, megszöktek a magyar legények alól. A keleti parthoz közelebbi fordulóval ők is előnyt szereztek maguknak, és felvették az utazópozíciót a második helyen. Nem volt mit tenni, ezt a hirtelen jött békát be kellett nyelni a srácainknak és menni tovább a már leterjed és egyenletesebb friss északi szélben.

Az első jelet a tó északi végében rejtette el a rendezőség, két egymáshoz kötözött fehér lufi képében. Arco volt a település, akiről a nevét kapta a forduló és nem messze tőle Torbole előtt volt egy újabb piros csomag, mint a második fordító. Innen már lehetett vissza ügetni az északiban a tó közepe felé. Persze aki elsőnek ér ide, az élvezi a még fújó északi szél előnyeit – így járt a fehér Extreme 40 katamarán olasz csapata. Vették a jelet, és a még fújó termikkel suhantak is tova.

A második helyre a fekete kéttestű érkezett, és eleinte úgy tűnt, hogy adnak lehetőséget Kristóf legényeinek a felzárkózásra. Ám a tökölős jelkerülést követően még nekik is jutott a gyengülő északi szélből, és tovavitorláztak. Hazák fiai eleinte a Hagar III. M32-es katamaránnal szórakoztatták magukat a harmadik helyért vívott harcban, de ezt aránylag gyorsan letisztázták. Ám mire ők is elérték az első két jelet, az északi szél nagyon leállt már. Ebben ugye az igazán bosszantó tény az, hogy nem elég, hogy lemaradtak az első két hajótól, nekik már visszafelé is csak a cirkálás jutott. Míg korábban a helyi ellenfelek bőszelezve távolodtak kedvenceinktől. Persze a szél leállt végül mindenkinek, majd menetrend szerint egy laza fél óra pihenőt követően délire váltott, és ha csak szerényen, de erősödött is.

Ebben a szélben sikerült a Kristóf kormányozta egységnek a harmadik helyen venni a már ismerős Brenzone falu melletti jelet. Itt a legerősebb a magyar szurkoló tábor, és ebbe a kitelepült DJ is maximálisan bele tartozik. Már a Black Jack motoros érkezésekor mesélt a Super „G” győzelemről, és amikor az urak megérkeztek az ezüst bárkával, taps, „menő jenő zene” és tapsorkán köszöntötte őket. A parton csodaszép házak, szépen felújított templom társaságában, gondozott növények árnyékában ülnek a kíváncsiskodók és koktélt szürcsölve sikongatnak a jóképű magyar legényeknek. Pazar egy érzés itt jelet kerülni.

Innen már ismerős módon – a változatosság kedvéért – cirkálva jutottunk el a befutóra, mely ismét Bogliaco főtere előtt volt. A szél bár egyre gyengült, arra elég volt, hogy biztonsággal fusson be újabb dobogós helyére az Extreme Sailing Team. Némi taps és vidám fütty azért ide is jutott, mely úgy láttam jól esett megfáradt srácainknak.

A közel ötven mérföldes Gorla első három helyén tehát az Extreme 40 katamaránok osztoztak. Őket követte a három M32 katamarán, kiket a „a tó szelleme” libera a Clandesteam követett roppant szorosan.

Az 50. Trofeo Riccardo Gorla a 2016-évi bronzérmese az Extreme Sailing Team:

Kaiser Kristóf

Földesi Gergely,

Milbich András,

Doubravszky Bálint,

Lillik Ákos,

Kuczora Gergely

A képeket és a beszámolót készítette, a csapatot pátyolgatta és a kísérő motorost vezette: Rozsda. Külön köszönet Pénzes Botondnak és Kwindoo csapatnak a hasznos információkért.

Folytatás a jövő hétvégén: – a harmadik kihívás neve: 66. Centomiglia & Multicent