Siófok  1.6  •  10.4 kn       

Keszthely  1.9  •  8 kn       

Balatonfüred  1.3  •  8.7 kn       

Balatonboglár  1.8  •  9.8 kn       

Orfű   •  8 kn       

Velencei-tó  0.7  •  9.7 kn       

Tiszafüred  3.1  •  10.1 kn       

Mályi-tó   •  9.2 kn       

2021. december 07., kedd

Egytestűek között első lett a Raffica

Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Az egytestű hajók közül elsőként futott be a Paul Leibinger a Raffica csapattal, Király Zsolt kormányzásával.

Egytestűek között első lett a Raffica

Az előtte célba érő katamaránok közül a tavalyi Kékszalagon is részt vett SL33-as a Black Magic győzött Ralph Schatz irányításával megelőzve az M32-est, amelyet Helge Sach kormányzott, akárcsak a Balatonon. Harmadik egy új típus, egy GC35-ös lett Flavio Marazzi vezetésével.

Zuhogó esőben helyenként kihagyó, majd durván beerősödő, rendkívül pöffös szélben versenyzett az éjszakában a 63. Rund um mezőnye a körülbelül száz kilométeres pályán. A győztes csúcssebessége a GPS nyomkövető tanúbizonysága szerint 22 csomó volt. Király Zsolték 17 csomó körül téptek a vízen nem egyszer, és 9,7 csomós átlagot produkálva fölényesen verték a többi egytestű hajót, beleértve a mögöttük csaknem egy órával később befutó Sonnenkönig Farr 400 típusú hajót, illetve a helyi favorit White Ladyt.

Négy éve gyenge szélben kenték el abszolútban is a katamaránokat, ídén nagyon kemény időben mutaták meg, hogy mindneképpen az élmezőnybe tartoznak, a sokkal modernebb technikákkal hajtó ellenfelek közé, elé.

Nagyon kemény feladatot rótt az időjárás a résztvevőkre. Különösen a gyors katamaránokkal és a Liberákkal volt nehéz teljesíteni a pályát. Az erős pöffök és durva szélerő váltások miatt rengeretegszer kellett reffelni vagy vitorlát cserélni. Mindezt éjszaka, 5-8 fokos hőmérsékletben, és szűnni nem akaró zuhogó esőben. Mindenki megkapta a maga egyéni kalandját. A Raffica Team több érdekesen alakuló pillanatát egy a sötétben láthatatlanul érkező durván eltérő irányú pöff okozta védhetetlen spontán halzolás koronázta meg. Akkor nagyon közel jártak a boruláshoz...

De végül minden nehézségen felülkerekedve, remekül vitorláztak. Csak csillogó szemű csapattagok, élvezetes pillanatokról szóló beszámolóit nem hallottam a siker pillanatát követő némi pihenés után sem. Örültek, hogy túl vannak a dolgon.

A 348 résztvevő hajóból rengetegen kiálltak. Pontos számot még nem tudni, hiszen amikor ezeket a sorokat írom (szombat 13 óra) sokan még a pályán vitorláznak. Eddig körülbelül nyolcvan hajó ért célba, de érkeznek folyamatosan.

Több gyors katamarán felborult. Az osztrák Fritz Trippolt (2007-ben az akkor osztrák tulajdonú Rafficával győzött) katamaránjáról kimentették a legénységet, a hajót totálkárosnak nyilvánítva, bójával jelölve a tóban hagyták. Éjszaka elveszett emberekről szóltak a hírek, de szerencsére mindenkit megtaláltak, és épségben partra hoztak.

A versenykiírás előírta, hogy éjszaka a mentőmellényekre világítást (világító rudak) kell tenni, hogy vízből mentés esetén több esélyt kapjanak a kísérő motorosok. A gyors hajókhoz, többtestűekhez, Liberákhoz saját mentőmotorosok tartoztak, míg a mezőny biztonságát körülbelül harminc motoros segítette, amelyeket a tavat szektorokva bontva osztottak el, hogy mindig lehessen a bajba jutóknak a közelben segítség.

Mi a CODE8-cal három és fél óra menet után feladtuk a küzdelmet. Nagyon jó rajt után jóval nagyobb  hajók között haladtunk. Bár az első pályajel közelében szélcsendbe kerülve több helyet vesztettünk, valahol az abszolút hatvan-hetvenedik hely tájékán vitorláztunk (a mi hajónkhoz nem volt GPS-nyomkövetés), amikor kiálltunk a versenyből .

Szétesett a forstágon a vitorlát rögzítő profilos szerkezet, így annak teljes szakadása esetére egy  felhúzóval  is biztosítottuk az árbocot. Ám ezzel együtt nagyon bizonytalanná vált a rudazat és ezzel párhuzamosan az állítási lehetőségek. és amikor teljes sötétségben a szél annyira megerősödött, hogy már a nagyvitorla reffelése sem bizonyult elegendőnek, és csak egyetlen orrvitorlával vitorláztunk, akkor feladtuk a versenyt és visszafordultunk Lindau felé, ahová még két és fél órával később értünk vissza.

Döntésünkhöz a felkészületlenségünk is hozzájárult. Erre az alkalomra összeállt csapatunkból többen először vitorláztunk a hajóval, először együtt, és mindannyian először a Boden-tavon. Az éjszakai tájékozódáshoz nem vittünk magunkkal elegendő és megfelelő technikai segítséget, így lényegében a rajt után egy órával már kvázi vakon vitiorláztunk az ismeretlen vízen. Egyszerűen fogalmazva, akkor már csak halvány sejtésünk volt arról, hogy merre is járunk. Mindez együtt így felelőtlenül kevés volt.

A döntésünkhöz emellett tagadhatatlanul hozzájárult a remek időjárás, a penetráns hideg és a hihetetlen mennyiségű eső is. Az ember kockáztathatja a drága eszközt (amely nem a mi tulajdonunk), ha felkészültségével eredményre esélyes, vagy legalább élvezi a hajózást. Egyik feltétel sem állt fenn.

Mondanám, hogy élmény volt, de ez nem lenne igaz. A szónak túl sok a pozitív kicsengése...

Az biztos, hogy a CODE8-cal, lényegesen nagyobb, hosszabb vízvonalú hajókkal hajthattunk, cirkálhattunk együtt. Én először vitorláztam vele, nagyon jó, érzékeny hajó, könnyen megindul és kezelhető. Pedig fő erősségét, a bőszeles, gennakeres rohanást ki sem próbálhattuk. Azok a két hajó, akikkel a kiállásunkig együtt vitorláztunk a versenyen szombat reggel nyolc óra tájt futottak be a célba 42-43. helyen.

A verseny rendezése sallangmentesen egyszerű. A Lindauer Segler Club semmiféle médiafelhajtást nem csinált a verseny köré, a versenyzőket sem pátyolgatták túlságosan. A részvétel lényegesen olcsóbb, mint egy Kékszalagon, viszont számos olyan szolgáltatásnak, amit a Balatonon  minimális elvárásnak tekintenek a résztvevők, nyoma sincs.

Egy-egy hajó nevezési díja 75-145 Euró, attól függően, hogy mikor történik az internetes nevezés, amely általános. A helyszínen már csak egy nagyon egyszerű regisztráció történik az esetleg módosítandó adatok felvételével. Nem kell hajólevelet és biztosítást sem bemutatni, hiszen annak meglétét a skipper aláírásával igazolja!

A rendezőség a skipper neve mellett a győzelemre esélyes hajókon kívül még a legénységi névsort sem kérte. Nincs póló, nincs fogadás, központi vacsora, ünnepélyes megnyitó vagy záróbuli. Pénteken a klub területén lévő rendezvénysátorba hirdetett versenyző parti nem belépős, lehet venni kolbászt és sört, van hely beszélgetni, és egy órán át a sátor előtt zenélt egy dixieland zenekar. Slussz.  

A verseny körül szinte semmilyen felhajtás nincs. A sajtótájékoztatón körülbelül tíz-tizenöt ujságíró vett részt, amire odacitáltak két esélyest (egyik sem nyert végül).  Nem a Kékszalaghoz, legfeljebb egy komolyabb hazai túraversenyhez hasonlítható. Ami a résztvevőknek szemmel láthatóan tökéletesen megfelel.

A mezőny nagysága alig több, mint fele a Kékszalagénak. Az élen száguldó menők mögött a mezőny tömege a mi átlagos túraversenyeinken láthatóakhoz hasonló. Nincsenek itt abszolút kezdők, vagy olyanok, akik egész évben ezen az egyetlen versenyen indulnának.

A rendezőség által szervezett legfontosabb megbeszélés az alapos és nagy érdeklődéssel kísért időjárási tájékoztató volt, amelyet a verseny napján két időpontban is megtartottak.  Nagyon pontosan és érthetően elmagyarázták a várható helyzetet, pár szóban kitértek a biztonsági előírások betartásának fontosságára, ám nem „fogják a kezét” senkinek. . Nincs kör-sms, nincs semmilyen figyelmeztetés . Nem csak a kiírásban rögzített egyértelműen mindenkinek a saját felelőssége a részvételt illetően, de itt mindenki pontosan tudja és érti is ezt. Nem várják el a rendezőségtől, hogy figyelmeztetést adjon az esetleges viharról, és egy ilyen , a két évvel ezelőtti balatoni Kékszalagnál több szempontból keményebb körülmények között lefutott verseny után sem fúj senki senkire. Versenyzők egymásra, vagy résztvevők a rendezőségre. Nincsenek egyéni feltételezések és ötletek, hogy mit kéne „adni és szolgáltatni” a rendezőségnek a versenyzők számára. Ott a verseny, az a lényeg. Aki megy, megy, aki kiáll, az úgy döntött és kész. Nem keres kibúvókat, nem magyarázkodik, és senki nem kér semmit számon mástól. Mindenki tudja a helyét és a dolgát. Ha vihar söpör végig a mezőnyön, nem kell sajtótájékoztatón magyarázkodnia a rendezőségnek és a vízirendőrségnek.

Vagyis a Rund um egy nagyszerűen megrendezett, komoly, és a komolyságában egyszerű verseny.

Persze minden elismerésem mellett a Boden-tóra , a Rajnából érkező uszadékfákkal dúsított zavaros, hideg vízére, lyukas-pöffös, a balatoninál lényegesen zavarosabb, lutrisabb szelére, a németek itteni hüvösen udvarias, ha jössz úgy is jó, ha nem, hát nem alapú vendégszeretetére, és erre a most megtapasztalt irdatlan mennyiségű esőre egyhamar nem vágyom újra.

Rund um jó vagy, de tőlem eztán pörögj magadban nyugodtan nélkülem!

Majthényi második a Repülőhollandi-vb-n Előző

Majthényi második a Repülőhollandi-vb-n

Vadnai Jonatán újabb Európa Kupa győzelme Hoornban Következő

Vadnai Jonatán újabb Európa Kupa győzelme Hoornban