Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a 10-est, rendkívül élvezetes a hajók mérete és sebessége miatt.

Előzetesen ugyan aggódtam egy kicsit, mert az utolsó pillanatra lett minden kész, de végül sikerült az új (legalábbis nekem új) 10-es hajó első éles versenye. Igaz indultam már vele a Tókerülőn májusban, de akkor egy az osztályszabályzatnak nem megfelelő méretű vitorlát használtam hozzá.

A verseny első napján kis szélben versenyeztünk, így egész nap „A” vitorlával ment a teljes mezőny, néha megerősödött a szél, de nem érte el még ennek a vitorlának a felső határát. A nap elején még egyáltalán nem volt stabil a hajó, hol szél felé ment, hol leesett attól, és kormánynak a trimmje sem középen állt, így ment csak egyenesen. Számítottam rá, hogy lesz beállítás-beli problémából néhány, és a sejtésem be is igazolódott. A hajó egyáltalán nem hozta azt a formát, amit a Kiss Miki hajójától megszoktam a Pichlingersee-n, az akkor mesésen ment. Először az árboc dőlésén kezdtem változtatni, így néhány futammal később és több előre fele döntés után végre stabilnak éreztem a hajót, de a kormány még mindig nem állt középen, a hajó pedig csak így ment egyenesen a szembeszeles szakaszon. Mivel a stabilitási kérdés megoldódott kezdhettem foglalkozni ezzel a gonddal is, így elkezdtem nézni teljesen kiengedett állapotban a vitorlán, hogy melyik irányba dőlhet az árboc. Kiderült, hogy jobbra dől, így húztam a bal oldali spanneren. Ismét néhány futammal és néhány húzással később a snapperen, a hajó középhelyzetben álló kormánnyal is egyenesen ment mind a két takkon. A szél ekkor megerősödött egy kicsit, így némi finomállítás után, végre a hajó kezdett mesésen menni. Az idő viszont eltelt, és véget ért az első versenynap.