Immár 25. alkalommal rendezték meg Fa Nándor ikonikus viadalát, a Balatonkerülő Szóló Vitorlásversenyt, amely a hazai vitorlázás egyik legkülönlegesebb kihívása.

Immár 25. alkalommal rendezték meg Fa Nándor ikonikus viadalát, a Balatonkerülő Szóló Vitorlásversenyt, amely a hazai vitorlázás egyik legkülönlegesebb kihívása. Ez az év több szempontból is mérföldkő volt: egyrészt ez volt az utolsó alkalom, hogy maga Fa Nándor állt a rendezők között, másrészt az eddig megszokott 8m Open és 11m Open kategóriák mellett először külön értékelték a fiatalok 8mOD Figaro osztályát is.

A mezőnyben 28 egység rajtolt el, azonban végül mindössze 13 hajó érte el a célt. Az abszolút győzelmet Bali István szerezte meg Il Cattivo nevű hajójával, szombaton hajnalban, néhány perccel háromnegyed kettő után futva be Balatonfüreden. Vele idéztük fel a verseny előkészületeit, fordulópontjait és személyes élményeit.

CompassMagazin: Hogy készültél az idei versenyre, honnan jött a gondolat hogy indulj?

Bali István: Őszintén szólva, eredetileg nem szerepelt a versenynaptáramban ez a verseny. Pár héttel a rajt előtt beszélgettem Kajner Gyulával, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy ez a jubileumi, 25. verseny ráadásul az utolsó, amelyet még Fa Nándor rendez. Ez adott akkora inspirációt, hogy eldöntsem: indulnom kell.

Nem volt teljesen idegen terep számomra a szólóvitorlázás, hiszen többször rajthoz álltam a THE Flexfleet Szóló versenyein is. Az előkészületeket azonban nem lehetett félvállról venni. Másfél héttel a rajt előtt még meglehetősen aggasztó időjárási előrejelzések érkeztek: erős, szinte viharos szelek voltak kilátásban. Szerencsére a verseny előtti hétvégére a prognózis kedvezőbb lett, így hétfőn nekiláttam a hajó teljes átvizsgálásának és átalakításának kollegámmal, hajóépítő barátommal Kovács Tamással.

A cél az volt, hogy a cockpitből a lehető legkevesebbet kelljen kimozdulni, hiszen szólóban minden manőver különösen nagy erőfeszítést kíván. A hajóra felkerült egy általunk fejlesztett orrsudár rendszer, új genakker bőszelezéshez illetve hozzá pedig egy külön csörlő is, amely nagyban megkönnyítette az egykezes kezelést. Rendszerben dolgoztam: ütemterv alapján lépésről lépésre ellenőriztem és hangoltam össze mindent.

A szerda délutáni próbavitorlázás során barátommal, Sárközy Andrással azt is tapasztaltuk, hogy a hajó a hullámokon kissé nyugtalanul viselkedik. Úgy döntöttünk, további súlyt - mintegy 70 kilogrammnyi ballasztot - helyezek el a fedélzeten a stabilitás érdekében. Csütörtökre így minden készen állt: a hajó rendben volt, nekem pedig már csak a meteorológiai adatok és a lehetséges útvonalak (routing) elemzése maradt.

CM: Elérkezett a verseny reggele. Milyen érzésekkel álltál rajthoz, és hogyan alakult maga a verseny?

B.I.: Egy szólóverseny rajtja mindig különös hangulatú. Már a kezdet is mást jelent: például motort egyáltalán nem vittem magammal, ami azt sugallja, hogy itt nincs menekülőút - végig kell vitorlázni, bármi történjen.

A rajtnál 15 csomós szél fújt. A vonal felső részét választottam, és az első negyednél indultam. Rövid északi tack után hosszabb délit húztam, majd a déli partot erőltettem. Balatonaligánál elsőként fordultam, innen pedig Balatonalmádi bójáig félszeleztem.

Almáditól továbbra is vezető helyen genakkerrel haladva volt, hogy 15,4 csomós sebességet is sikerült elérnem. Ez az érzés, amikor a hajó szinte repül a vízen, szólóban egészen felejthetetlen. Főleg egyedül.

Aztán jött a fordulat. Alsóörs és Csopak között egy erős nyomást kaptam, majd felborultam. A tőkesúly kilátszott a vízből, a hajó pedig az oldalán fetrengett. Meg próbáltam az ilyenkor bevett megoldást alkalmazni, de sajnos manővernél a genakker felhúzója elakadt, több vitorla is lekerült a fedélzetről, és ezzel értékes perceket veszítettem. Az élmezőny ekkor elém került, de szerencsére sikerült gyorsan rendezni a sorokat, sőt, a csőig (Tihanyi-szoros) az autopilotra bízva a hajót, rendbe tettem mindent, vitorlát ki tisztáztam, köteleket újra kötöttem és el kezdtem ki merni a hajótestben lévő nagyságrendileg 300 liter vizet.

Révfülöp környékén ismét sikerült felzárkóznom az első öt közé. A keszthelyi bóját ötödikként vettem, de a különbség minimális volt, így tudtam: a kreuz (szél felé vitorlázás) során a hosszabb vízvonalú hajóm előnyt jelenthet. Fontos volt a folyamatos súlyáthelyezés is - minden fordulónál a ballasztokat, súlyokat a hajó belsejében a luv oldalra cipeltem, ami sokat segített.

Szigliget magasságában átvettem a vezetést, majd Fonyódnál is tartottam az előnyt. A cső felé tartva azonban nem tudtam, hogy közvetlen vetélytársam, a Nekem 8 Gyapjas Balázzsal előttem vagy mögöttem halad e. Az éjszakai szakasz külön kihívást jelentett: a viharjelzők villogó fénye szinte stroboszkópként zavarta a tájékozódást.

A Tihanyi cső átszelése után végül egy hosszú tackkal sikerült elérnem Balatonfüredet. Szombaton, 01:47-kor futottam be, ekkor már tudtam: sikerült.

CM: Milyen érzések kavarogtak benned a befutónál, és hogyan értékelnéd összességében a versenyt?

B.I.: Leírhatatlan pillanat volt. A vízen ott várt a párom és a barátom, ami óriási erőt adott, és méltó befejezése volt ennek a hosszú, fárasztó, de felemelő útnak.

A szólóvitorlázás számomra mindig a komfortzónán kívül zajlik - ez adja a szépségét és a nehézségét is. Hatalmas büszkeség, hogy egy régebbi közel 34 éves osztályhajóval sikerült abszolútban megnyernem ezt a patinás versenyt ahol kifejezettem erre és ide épített száguldó gépek vannak.  Verseny történetében először nyert nem ilyen típusú hajó.

Azt hiszem, ez az eredmény egyben üzenet is: ha valaki igazán komolyan veszi a felkészülést - nemcsak technikailag, hanem fizikálisan és mentálisan is -, akkor ilyen kihívásokban is helyt tud állni. Nekem ez a győzelem erről szól.

https://www.baliracing.hu/