Május harmadik hétvégéjén (16. és 18. között) a kiírt nyolcból megrendezett hatot (finn osztály), illetve 5-ből négyet (kalóz osztály) ilyen „retró” körülmények között teljesítettek a versenyzők. Mindkét osztály abszolút sorrendjében a Balatonfüredi Yacht Club versenyzői végeztek az élen.

Balatonfüredre visszatért a már csak az idősebb vitorlázók által ismert, rég nem látott „háromnapos északi” szél az Atom Kupa finn és kalóz ranglistaverseny idejére. Május harmadik hétvégéjén (16. és 18. között) a kiírt nyolcból megrendezett hatot (finn osztály), illetve 5-ből négyet (kalóz osztály) ilyen „retró” körülmények között teljesítettek a versenyzők. Mindkét osztály abszolút sorrendjében a Balatonfüredi Yacht Club versenyzői végeztek az élen.

Alapvetően északi hidegfronti időjárás uralkodott az Atomerőmű SE által rendezett Atom kupa finn és kalóz ranglistaverseny alatt - aminek első napján csak a finnesek versenyeztek -, ez a trend csak a zárónap délelőttjén szakadt meg, akkor is szűk másfél órára. A front a múltat idézte, a verseny alatt ugyanis szinte végig a ’80-as években gyakori „háromnapos északi” szél fújt.

Az első két futam friss, 13-17 csomós – azaz végig Oscar zászló alatti - északiban zajlott. Persze voltak kisebb-nagyobb lengések a szél irányában, a rendezőség az északi parttól 4,8 kilométerre kitűzött pálya folyamatos korrekciójával többnyire sikeresen védte ki ezeket. A nap harmadik futama előtt azonban a „régi” északi „új” északira váltott, ami azt eredményezte, hogy futamot is kellett félbeszakítani, majd az újabb rajteljárások előtt, illetve közepette a szél felőli pályajelet hosszasan, 600-800 métereket kellett jobbra, illetve balra hurcolni. Ezt megelégelve – és a 12 Celsius fok körüli hőmérsékletet, valamint az ötödik vízen töltött órát is figyelembe véve – lezárta a versenynapot és a kikötőbe vezette a mezőnyt.

Másnap a 39 finnes mellé becsatlakozott 25 kalóz egység is. A reggel szél valamelyest gyengébb volt az előző napihoz képest, ám az első rajt ismét Oscar alatt ment el. Tíz-tizenkét fokos lengések közepette a nulla fokos centrum sokáig kitartott a szél felőli pályajelet két futamon keresztül nem kellett elmozdítani. Csak a harmadik futam második cirkáló szakaszára kellett balra módosítani és rövidíteni a tengelyt – s ekkor már fel kellett mutatni a Romeo zászlót is, mivel 7-8 csomósra mérséklődött az addig stabilan pumpás, azaz 10 csomó feletti szélerő.

A verseny zárónapja kakukktojásként indult, a mezőnyök ugyanis 220-230 fokról érkező, 8-9 csomós délnyugati szélben vitorláztak a pályára, pozícióba is helyezkedtek a bójarakó rendezők, ám véglegesíteni már nem sikerült a jeleket. Előbb ugyanis jelentősen tágult a szélirány szórása, 180 és 240 fok volt a két szélsőérték, majd ezzel párhuzamosan fogyott is az ereje – egészen a 0,0 csomóig (eközben a Tihanyi-félsziget nyugati oldaláról 10-12 csomós, tarajos hullámokkal érkező szelekről jöttek hírek).

Mintegy 48 perces várakozás után „helyreállt a verseny rendje”, 10 csomó körüli áramlás érkezett ugyanis 40 fok környékéről, aminek hozzávetőleges stabilizálódását követően gyors pályatűzés után indult is a finnesek hatodik, illetve a kalózosok negyedik menete. Az új szélben egy futamot sikerült befejezni (az utolsó szakaszban már erősen északiasabb szélben), majd ismét lehalt a szél ereje, így a mezőnyök AP alatt A jelzéssel a kikötőbe távoztak.

A finnesek versenyében (ami számukra az első ranglistaverseny volt) az abszolút sorrend eleje az alábbiak szerint alakult:

1. Kaiser Kristóf (BYC)
2. Pallay Tibor (THE-YKA)
3. Lukáts Ákos (Sirály VSC)

A kalózosok már a második ranglistaversenyüket teljesítették, a mezőny eleje:

1. Varjas Sándor-Weöres Botond (BYC)
2. Fluck Benedek-Baligács István (MVM SE)
3. Tóth György-Bödör Gergely (Justitia SE/Deboti SE)