Az egységes előírás alapján épülő és az OD hajók mellett elkötelezett Balatonfüredi Yacht Club rendezte öt nagyhajós OD hajóosztály idei magyar és flottabajnokságát.

2024. augusztus 15. és 18. között került sor a BYC One Design Nagyhajók Országos Bajnokságára és Flottabajnokságára. Az egységes előírás alapján épülő és az OD hajók mellett elkötelezett Balatonfüredi Yacht Club rendezte öt nagyhajós OD hajóosztály idei magyar és flottabajnokságát. A klub célja, hogy a jövőben minél több ilyen osztály szerepeljen ezen a bajnoki regattán, amelyet idén rendeztünk előszőr önálló versenyenként.

A nevezési ajándékok az idei évben egyedi Rooster baseball sapkákat csinálttatunk a versenyzőknek, amelyre a BYC és a saját hajóosztályuk logóját nyomattuk rá. A pódium ajándékokat a Rooster Ltd., a Monautix Kft., a Tigris Reggeliző és Étterem és a Fehérvári Optika ajánlotta fel. 

Bár az időjárás előrejelzés kevésbé biztató adatokkal szolgált a regatta négy napjára, az égiek mégis velünk voltak. Egyetlen napot töltöttünk a parton, hármat pedig versenyeztek a vitorlázók. Míg csütörtökön egy kicsit gyengébb szélben két futammal zárták a napot, szombaton és vasárnap kiváló szélben vitorlázhattak. Végül az Alfa-pályán (J/70 és Sudár Regatta) 10-ből 10 futamot teljesített, míg a Bravo-pályán (Nau Ten, 11m OD, Melges 24) 10-ből 9 futamot vitorlázhattak az egységek. A pénteki napon a Dinghy bisztró jóvoltából házi sült kolbásszal és a Lázár Pince borkostolójával vártuk a versenyzőket. 

Szemes Bence (főrendező): – Korábban a Füred Kupa keretein belül rendezte a BYC az OD bajnokságot, idén azonban már függetlenül került sor az eseményre. Öt hajóosztály két pályán versenyzett, A-pálya: J/70 (flottabajnokság), Sudár Regatta, B-pálya: NAU TEN, 11m OD, Melges 24. A NAU TEN osztálynak ez volt az első magyar bajnoksága. A 11m OD osztályban külföldi – két norvég és egy svéd – hajók is versenyeztek. A meteorológia előrejelzése nem volt biztató, a verseny idejére kánikulát és legfeljebb enyhe légmozgást ígért. Az első nap reggelén kísérletet tettünk futam rendezésre, de a keleti szél leállt. Parti halasztás következett, majd délután mérsékelt, de stabil irányú szélben két futamra került sor. Másnap esély sem volt a folytatásra. Sűrűn mértük a szelet, de hiába, a teljes szélcsend, legfeljebb 1–2 csomós légmozgás volt a tó felett. A következő nap friss (10–12 csomós), időnként élénk (15–16 csomós) szélben négy futamra került sor. Ezzel érvényes lett a magyar bajnokság. A zárónapon ismét keleti, de gyengébb (8–9 csomós) szél fújt. Az Alfa pályán további négy, a Bravon pedig három futamra került sor.  

Tóth Elizabet Virág (J/70): – A család az év elején vásárolta a hajót, így még ismerkedünk vele… A verseny nagyon izgalmas, sokkal szorosabb volt, mint a korábbiak, és ezt nagyon élveztük. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, ami a kevéske nagyhajós gyakorlatom miatt jól jött. Futamról futamra fejlődtünk, és a tíz futam során nyolc alkalommal is az első háromban végeztünk. Tulajdonképpen Rauschenbergerékkel – akik még az utolsó futam előtt három ponttal vezettek – végig páros versenyeztünk, de végül elegendő hajó volt kettőn között a záró futamban, így végül egyetlen ponttal győztünk. A hajó beváltotta a reményeinket, ragyogó versenyt vívhattunk, ami köszönhető annak, hogy ezek hajók valódi sporteszközök, az utolsó csavarig egyformák. A feltételek egyenlők, minden hajó ugyanolyan gyors, ezért a versenyzők felkészültsége a döntő. Mi végeztünk elől, de Rauséktól még van mit tanuljunk… 

Bali István (11m OD): – Nem volt olyan egyszerű, mint ahogy az eredmény alapján gondolhatnánk. Három külföldi egység is – különösen a frissebb szélben – nehezítette a dolgunkat. A rendkívül jó magyar bajnokságon 11 hajóval a legnépesebb hajóosztály voltunk. A BYC-be már hazajárunk, a pályát (a vízterületet) ismerjük, a rendezők megbízhatón jól dolgoznak, mindent kihoztak a szél nyújtotta lehetőségekből, így örömmel versenyzünk itt. Három éve ezzel a csapattal vitorlázunk, többnyire jól versenyeztünk, amikor hibáztunk tudtunk javítani. Örülök a csapat eredményének.  

Lacsny Gergő (NAU TEN): – Az osztály első magyar bajnokságán a nyolc elkészült hajóból hét vett részt. Soponyai Gézára emlékezve, az utolsó érvényes futam győztese, a MatriX csapat egy különdíjban részesült. Jó szélben, egy kitűnően rendezett, a ponttáblázat ellenére is szoros versenyen, egy baráti társasággal sikerült győznünk.  

A verseny végig kiélezett volt mindegyik hajóosztályban, hiszen a technikai adottságuk egységes így a vitorlázók igazán egymással tudnak versenyezni. A vitorlázók visszajelzései alapján, egy nagyon jó hangulatú versenyen vagyunk túl mind a vízen, mind a parton. Köszönjük a bizalmatokat és együttműködéseteket, hogy az idei évben egy vadonatúj önálló bajnokságot rendezhettünk nektek. Találkozunk jövőre! 

Az OD hajók versenyrendszeréről egy rövid történelem... 

1882. augusztus 23-án került sor az első balatoni vitorlás regattára, amelyen két kategóriában három-három hajó indult. A vitorlásversenyen résztvevő hajók – még az egy kategóriában versenyzők is – nagyban különböztek egymástól. Például a négy tonna feletti hajók között találunk két-, illetve héttonnásat. A kérdés az utóbbi hogyan nevezhetett ebben a kategóriában? Nyilván nem lehetett igazságos a versengés, ráadásuk akkor még nem alkalmaztak handycap-számítást. 

1914-ben nagy előrelépést jelentett az eltérő méretű és tulajdonságú hajók előnyadás (handicap) rendszerének kidolgozása. Ezt a kényes és igen nehéz feladatot a vitorlázó dr. Jordan Károly vegyész, csillagász, meteorológus, matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja – aki elsősorban valószínűség-számítással és matematikai statisztikával foglalkozott – oldotta meg az általa megalkotott sebességi-szám képletével.  

A handicap-rendszer segítette, de csak részben oldotta meg az igazságos versenyzést. Az 1920-as, 1930-as évek legjobb magyar vitorlázói – Heinrich Tibor, dr. Tuss Miklós, Mihálkovics János, Burger Sándor, Sebők Sándor és mások – szorgalmazták az egységes elősírások alapján épített hajók elterjedését a Balatonon. Ilyen volt a 22-es versenyjolle, amelyek ugyan egy meglehetősen laza építési képlet szerint (hossz + szélesség = 7,8 méter), ami hat méter körüli hosszúságot jelent, azonban – az akkori szokás szerint – a nagy versenyek (Négy tó versenyek, Európa-bajnokságok) rendezői biztosították a résztvevők számára a teljesen egyforma hajókat.  

Az 1929-ben alapított Magyar Vitorlás Yacht Szövetség egyik első és fontos feladata volt a hazánkban – a két vezető klub, a KMYC és a BYC korábbi megállapodása értelmében – egységes tervek és előírások szerint fejlesztendő osztályhajók meghatározása, hiszen reális versenyzés már abban az időben is csak így volt elképzelhető. 

Az 1936-os berlini olimpiára Hellmut Wilhelm Strauch által megálmodott Olimpia-jollék (O-jolle) már egységes tervek és előírások alapján készültek Európa számos országában, így Magyarországon is. Az olimpia versenyeit a rendező által biztosított egyforma hajókkal bonyolították le. (Ez egyébként a kisebb hajók esetében napjainkban is szokás az olimpiákon.)  

A második világháborút követően egyre nagyobb szerepet játszottak a versenyeken az OD hajók, az olimpiák összes szabad építésű vagy építési képlet szerint szabályozott hajóosztályát lecserélte a NOB. Jelenleg kizárólag OD osztályok szerepelnek az olimpiai játékokon.  

Forrás: Balatonfüred Yacht Club

Fotók: Szántó Áron/Balatonfüredi Yacht Club