Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Lendületes csapat, jó hangulat. Ez jellemezte az idei Kékszalagomat a Principessan.

Lendületes csapat, jó hangulat. Ez jellemezte az idei Kékszalagomat a Principessan.

Egy nauticon versenyeztem néhány évig, majd jött ez a lehetőség azzal az üzenettel, hogy fiatalokat keresnek a Principessara. Sosem gondoltam, hogy egy liberán fogok vitorlázni, tehát nagyon vártam már az első edzést. Így én és néhány 29er csapattársam a Balatonfüredi Yacht Clubbol felkerültünk a hajóra. Pár edzés és verseny után hamar befogadtak minket a csapatba.

Nagy felkészülés előzte meg a tókerülést. Előtte nap még befejeztük az utolsó simításokat és mi, mint új csapattagok megkaptuk a ruháinkat a versenyre. Másnap a 7 órai találkozó után elindultunk a kikötőből. Már napok óta gondolkodtam, hogy vajon milyen lesz majd, mennyi idő alatt futhatunk majd be, lesznek e nehézségek, kik lesznek a főbb versenytársak, stb.

A rajt utáni pillanatokban a szél majdnem leállt és ami volt az is forgolódott. A vártnál nehezebb feladat volt ebben a szélben vitorlázni, mint gondoltam. Sokkal jobban kellett figyelnünk, mint amikor jobban fúj a szél.

Egy genakkeres szakasz után vettük a Kenesei bóját 11 óra körül. Siófok felé közeledve szorosan haladtunk a katamaránokkal. Izgalmas csaták voltak velük. Kitartott a szél mellettünk, így egy sikeres bójavétel után már a tihanyi cső felé vettük az irányt. Jó volt hallani az embereket, ahogy szurkoltak nekünk, amikor áthaladtunk Tihanynál a móló előtt. Néhány forduló és a komp után már magunk mögött láthattuk az apátságot. A nyugati medencében az északi part közelében mentünk. Voltak erősebb ráfújások, így sokszor cseréltünk vitorlát emiatt. Ezen a részen néha a sebességünk meghaladta a 14-16 csomót. Néha ijesztőnek tűnt ez a gyorsaság, főleg hogy mindenki kint állt trapézon. Ennek ellenére nagyon jól nézett ki, ahogy siklott a hajó. Szinte forduló nélkül eljutottunk Keszthelyre. Itt döbbentem rá, hogy milyen gyorsan kivégeztük a távnak több mint a felét.

Újra közeledve Badacsonyhoz már készíthettük a naplementés fotókat. Visszafelé egy tackon elértünk Tihanyig, ahol először szembe találkoztunk a mezőnnyel. Előző szalagokhoz képest ahol részt vettem, fura volt látni, hogy mi már lassan célba érünk, miközben a versenyzők nagyrésze még csak most kezd neki a nyugati medencének.

Ezután ráfordultunk a célegyenesre.

Este 9 óra 44 perckor befutottunk első egytestű hajóként. Ezzel megnyertük a yardstick open-t és mi lettünk a legjobban navigáló egység is.

Fantasztikus érzés volt, ahogy a Balatonfüredi móló előtt megálltunk és mindenki minket tapsolt.

Nagy élmény volt számomra az idei kékszalag, bár tudom, hogy nagy szerencsénk volt a széllel. Örülök, hogy ennek a szuper csapatnak a tagja lehettem/lehetek.

A megfelelő koncentráció és fegyelem mellett nagyon jó volt a hangulat, a társaság és a legfontosabb a maximális csapatmunka.

,,A csapatban nincs olyan, hogy "én", a csapat győzelmének viszont része." Jordan

Tóth Elizabet Virág