Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

„Átszövi az egész életedet. Mindig úgy éreztem, hogy nem tudnék nélküle élni. Ha egyszer valaki belekóstol és megérzi az ízét, az egész élete átalakul egy vitorlás életformává.”

Fókuszban a Steering the Course

„Átszövi az egész életedet. Mindig úgy éreztem, hogy nem tudnék nélküle élni. Ha egyszer valaki belekóstol és megérzi az ízét, az egész élete átalakul egy vitorlás életformává.”

Vitorlázó, edző, klubvezető, a magyar vitorlás élet kiemelkedő női karaktere. Már Optimistben kiemelkedő eredményeket ért el, többszörös abszolút Magyar Bajnok, Közép-Európa Kupa nyertes, európa-bajnoki 5., világbajnoki 4 helyezett, 1991-ben az év vitorlázója. Járta a világot, majd tizenöt évesen hajóosztályt váltott, Európa jolléban folytatta, s 18 évesen már az olimpiára készült. Nem sokkal később elkezdett megismerkedni a vitorlázás egy másik oldalával. Először akkori klubjában, a BKV-ban besegített a gyerektáborokban, majd 21 évesen Majthényi Zsombor felkérésére az Optimist válogatottnak tartott edzéseket. Szinte párhuzamosan ezzel, a fűzfői Nitrokémia Vitorlásklub megkeresésére hivatalosan is elkezdte edzői pályafutását. Egy évig Amerikában, Florida államban edzősködött. Amikor hazajött a Spartacus-ban folytatta, majd az Almádi Yacht Club-ban. Jelenleg a Dinghy Sport Club-ban dolgozik, valamint a Club Hotel Füred kikötőjének és szállodájának a vezetője. A hangsúlyok megváltoztak. Eddig az edzői munka mellett volt munkája, most a jelenlegi munkája mellett - a szabadidejében - edző. Tizenkét éve a Laser hajóosztály elnöke, az MVSZ versenysport bizottságának tagja.

Hogyan kezdtél el vitorlázni?
Nem titok, hogy azért kezdtem el vitorlázni, mert édesapám vitorlás edzőként dolgozott. Maga is versenyző volt korábban, így az egész család életét meghatározta a vitorlázás és a víz szeretete. Öcsém is versenyzett, jelenleg külföldön edzősködik.

Milyen volt nőként a vitorlázók társadalmában felnőni? Látsz-e változást? Könnyebb azoknak, akik most kezdenek vitorlázni nőként? Milyen a közösség?
Amikor gyerkőc voltam, a vitorlázás nem igazán volt női sportág, nagyon kevés lány vitorlázó volt jelen, ami engem egyáltalán nem zavart. Szeretem a kihívásokat, így kifejezetten élveztem a fiúk ellen versenyezni. Anno a felszerelések, ruházat sem volt még olyan jó, mint manapság, így a felfázás veszélye talán vissza is tartott néhány fiatal lányt, vagy szülőt. Szerencsére manapság a high-tech ruhákban már egyáltalán nem kell emiatt aggódni. Ezek a ruhák ma már abszolút az egészség védelme és kényelem mellett a mai kor divatjának megfelelően készülnek, így mindenki megtalálhatja személyiségének leginkább megfelelőt, gyakran női elemekkel ötvözve. Korábban csak elvétve lehetett lányokkal, nőkkel találkozni a kikötőkben, ezért is öröm számomra, hogy ma már szinte minden hajóosztályban látok női versenyzőt.  Egyre több versenyszámban értékelik a nők teljesítményét a díjazások tekintetében is. Borzasztó hálás vagyok, hogy ilyen közegben nőhettem fel, ami az élet minden területén megerősített. Rengeteg barátság és kapcsolat alakult ki, s maradt meg a mai napig is.

Te nem csak sportolóként vagy jelen a vitorlázásban, ez a hivatásod is. Ezek szerint a vitorlázás alkalmas életpályának is? Milyen lehetőségei vannak azoknak, akik ezen a területen képzelik el jövőjüket, például akik egyetemre készülnek, vagy most diplomáznak?
Manapság talán már elmondható, hogy akár életpálya is lehet. Míg korábban jellemzően csak edzői munkát tudtunk vállalni, s azt is inkább szabadidőnkben, munka mellett, addig manapság már számos lehetőséggel találkozhatunk. Lehetsz edző, szervezhetsz gyerek – és felnőtt táborokat, skippernek állhatsz egy charter cégnél, versenyeket rendezhetsz, zsűrinek állhatsz, vagy hajózással egybekötött rendezvényeket szervezhetsz, de még akár adminisztrációs, irodai munkákra is van lehetőség.

Véleményem szerint két kritikus pont van, amikor eltávolodhatnak a lányok a vitorlázástól. Az egyik, amikor a gimnázium után tanulmányaikra és jövőbeli karrierjükre koncentrálnak, így kevesebb idejük marad a vitorlázásra, ami sajnos nemcsak lányok, hanem sok versenyző eltávolodását, lemorzsolódását eredményezi, s amivel manapság is küzdünk, s dolgozunk érte, hogy ebben az időszakban támogassuk a fiatalokat, s átsegítsük őket ezen az életszakaszon. A versenyzést és tanulást összehangolni nem minden esetben könnyű feladat, de azért nem lehetetlen! Minden csak szervezés és hozzáállás kérdése. A másik, amikor a lányok férjhez mennek és gyermeket vállalnak. Tapasztalatom szerint, ez utóbbi akkor működik jól, ha egy olyan társra találnak, akinek a vitorlázó közeg nem idegen.

Te miért szereted a munkádat? Mi motivál?
Pedagógusnak tanultam és bevallom őszintén, hogy kislány korom óta tanítani és oktatni szerettem volna. Valószínűleg édesanyám miatt, aki szintén pedagógus volt. Nem volt kérdés számomra, hogy amikor abbahagytam a versenysportot, akkor az motiváljon, hogy azt a tudást, tapasztalatot, amit megszereztem, átadjam a fiatalabb generációnak. Mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni. Talán még jobban is szerettem a nevelő edzői munkát, mint a kiélezett versenysportot, de persze mindkettőnek meg vannak a maga szépségei.

Generációk tanultak a te szárnyaid alatt, és lettek sikeres versenyzők. Fiúk és lányok egyaránt nagyon szeretnek téged. Milyen a kapcsolat egy versenyző és egy edző között? Olyan mint az iskolában egy tanár-diák kapcsolat, vagy ennél sokkal többet ad mindkettőtök számára, hogy látod?
Hasonló, mint egy tanár-diák kapcsolat, azonban mégis más. Szorosabb, barátibb, hiszen gyakran a nap teljes 24 óráját gyakorlatilag együtt töltitek. Nemcsak a vízen, a szárazföldön is. Közös utazásoknál, programoknál is teljes mértékben egymásra vagytok utalva. Együtt élitek meg a sikert és a nehéz helyzeteket mind a vízen, mind az élet egyéb területein. Igencsak összekovácsolhatja a sok közös élmény és küzdelem az edzőt és tanítványait. Mivel fiatalon kezdtem el edzősködni, így általában a kapcsolat versenyzőimmel baráti volt, ám mindig is nagyon fontos volt számomra a kétoldalú, közös tisztelet egymás iránt, s azért a szigor sem állt messze tőlem.

Mit gondolsz a Word Sailing által indított új kezdeményezésről a Steering the Course-ról, amelynek a célja, hogy népszerűsítse a nők körében a vitorlázást és arra ösztönözze a lányokat és hölgyeket, hogy vágjanak bele?
Nagyon fontosnak tartom és nagyon örülök, hogy van egy ilyen kezdeményezés. Szimpatikus, hogy ez a kampány arról szól, hogy elérje a női célközönséget és arra ösztönözze, hogy kezdjenek el vitorlázni. Jelenleg még mindig jóval nagyobb arányban vitorláznak fiúk, amivel nincsen semmi baj, viszont szerintem az jó gondolat lehet, hogy ezt az arányt közelítsük egymáshoz, ezzel is dúsítva a mezőnyt. Közös az álláspontunk az MVSZ-szel abban, hogy a női célközönséghez szól elsősorban, de a kampánynak az is egy fontos üzenete, hogy a két nem jól kiegészítse egymást mind vízen, mind a parton. Nagyon örülök, hogy úgy nőttem fel, hogy a fiúk és a lányok együtt élték meg a vitorlázás szépségeit.

Mi vonzhat egy nőt a vitorlázásban?
Vonzó lehet a természet, víz, a hajók, a mozgás szeretete, valamint egy olyan közösség, amely értéket ad az életéhez. Nem csak fizikai erőnlét szükséges a vitorlázáshoz, hanem a taktikák kialakítása és technikai sportág lévén igen komoly szellemi tevékenység is, így a sportág tulajdonságai által nyújtott kihívások nagyon izgalmassá tehetik azok számára, akik ezt keresik. Nagyon jó a közösség, sok érdekes karakterrel és példaképpel, akik nem csak a saját sportágukban nyújtanak kiemelkedő teljesítményt, hanem az élet minden területén, akikre igazán büszke lehet a vitorlás társadalom.

Azt gondolom, hogy egy nőnek fontos, hogy minden szituációban meg tudja tartani a nőiességét és jól érezze magát a bőrében. Mit gondolsz a vitorlázás egy ilyen sportág, amelyben jól érzik magukat a nők?
Azt gondolom, hogy nagyon passzol a nőkhöz ez a sport. A lányok és nők is teljes értékűen részt tudnak benne venni és tudják élvezni úgy, hogy teljes női mivoltukat is meg tudják közben tartani. Talán azért is szeretem a vitorlázást, mert kortól, nemtől függetlenül minden típusú ember megtalálhatja magának azt a színteret, azt a hajóosztályt, amiben jól tudja magát érezni

Ezek szerint akár egészen fiatal korban is el lehet kezdeni? Mit tanácsolsz azoknak a szülőknek, akik azon gondolkodnak, hogy milyen sportágat válasszanak gyermeküknek?
Igen! Minél kisebb korban annál jobb! Természetesen először meg kell tanítani úszni, hogy meg legyen a vízbiztonsága és el kell kezdeni hozzászoktatni a vitorlás környezethez. Persze gyermektől függ, hogy mikor áll rá készen. Az elején a táborozást tudom ajánlani, ahol fokozatosan megismerkednek a kikötővel, a hajókkal, a csomókkal, a különböző szabályokkal, hogy biztonságban érezzék magukat és magabiztossá váljanak. A versenyzést pedig akár már 9-10 éves korban el lehet kezdeni. A vitorlázás megtanít a természet szeretetére és tiszteletére. Fegyelmezettségre és kitartásra ösztönöz. Fizikailag is fejleszt, és a mozgáskultúrához is hozzátesz. Egy olyan közösségbe kerül a gyermek, ahol a csapatjátékokat és a közösségi értékeket is meg tudja tanulni. Nem utolsó sorban pedig szép környezetben, szabadban, levegőn, biztonságos  környezetben nőhet fel.