Siófok 6.1 • 7.2 kn
Száguldás a tavakon - avagy a jégvitorlázás mibenléte
Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.
A jégvitorlázás magyarországi története egészen az 1800-as évek végéig nyúlik vissza, ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a nagy tavaink, főként a Balaton tartós jegesedésének hiánya miatt igen nehéz a dolguk a sportág hazai szerelmeseinek.
A jégvitorlázás magyarországi története egészen az 1800-as évek végéig nyúlik vissza, ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a nagy tavaink, főként a Balaton tartós jegesedésének hiánya miatt igen nehéz a dolguk a sportág hazai szerelmeseinek. Várva-várják évről-évre az alkalmat, hogy - ha nem is a legnagyobb tavunk, de valamelyik kisebb társa akár az ország keleti felén - befagyjon oly módon, hogy jégre lehessen szállni. Kevesen gondolnák: amellett, hogy a jégvitorlázás elsősorban a száguldásról szól, hiszen akár autópálya tempóra is felgyorsulnak a hajók, a túrázás lehetőségét is magában rejti. Balatonfüred – Badacsony jégen? Nem lehetetlen, csak megfelelő összefüggő jégréteg kellene hozzá. A Magyar DN Jégvitorlás Osztályszövetség elnökével, Pataki Attila Istvánnal beszélgettünk.
Vitorlázz Itthon: Honnan indul a jégvitorlázás hazai története? A nyári hónapokban nagyon sok téli sztorit hallani, ha nem is a Balatonról, a Tisza-tóról, vagy a Velencei-tóról.
Pataki Attila István: A 17. században a Németalföldön – ez a mai Hollandia területe – gabonakereskedők szereltek először korcsolyákat csatornahajóikra, hogy télen is folytathassák a kereskedelmet. A 14-19. század között teljesen más klimatikus körülmények uralkodtak: ezt egyesek kis jégkorszaknak is nevezik. A későbbiekben a Hanza-szövetség kapcsolatrendszere, valamint állítólag Nagy Péter orosz cár európai körútja által került a technológia Kelet-Európába. Hazánkban 1888-ban John Harris és Gyapai Nándor építette a balatonfüredi Stefánia Yacht Egylet melletti műhelyében az első hazai jégvitorlást.
Észak-Amerikában a nagy tavak környékén később holland, német és skandináv emigránsok által került, és hamarosan virágzásnak is indult.
VI: A klasszikus vitorlázásnak a fellegvára Magyarországon a Balaton. A jégvitorlázásnak mi lehet a legjobb terepe?
PAI: Ez az időjárástól függ. Hazánkban a nyugati oldal klasszikusan nedves-kontinentális, az ország keleti oldala száraz-kontinentális éghajlattal rendelkezik.
Nyilván, hogyha befagy a Balaton, az mindent visz, de a régióban is mi vagyunk a legesélyesebbek, hogy itt kössön ki valami nagyobb verseny.
Ha viszont olyan teleink vannak, mint az elmúlt években, akkor szerencsére a keleti oldalon is van olyan alternatívánk, ahová tudunk menni. Nagyon szívesen járunk a Tisza-tóra is, de ott van Szlovákiában például a Zempléni-víztározó.
VI: Mit kell tudni magáról a sportágról? Mennyiben hasonlít a klasszikus vitorlázáshoz, vagy mennyiben kell teljesen máshogy gondolkodnunk? Egy alapvető tényt a laikus is meg tud állapítani: beborulni nem tudsz, vízbe esni nem tudsz. Viszont megütheted magad. Mennyiben tudod a vízen szerzett tapasztalatokat a jégen kamatoztatni?
PAI: Bizonyos szempontból hasonlít, bizonyos szempontból nagyon más. A most már elterjedt kezdő szárnyas illetve foiler hajóknak a kezelése illetve a katamaránok kezelése hasonlít rájuk.
Műszaki oldalról nézve ezek jellemzően három korcsolyán futó szerkezetekről van szó, melyből az egyik korcsolyát lehet irányítani és ezzel kormányozni. Nagyon nagy sebességeket lehet elérni a minimális súrlódás miatt. Ezek miatt inkább a foiler osztályokra hajaz. Nem a mostani, hanem még az előző katamarános Amerika Kupán voltak olyan promók, ahol jégvitorlás-szerű szerkezetekkel próbálták elmagyarázni, hogy miként működik egy katamarán.
VI: Sokan azt mondják, hogy nagyon kevés az úgymond berendezés. Annak idején voltak akik maguk építettek – akár a hátsó kertben – valamit, amivel lehetett csúszni, manapság viszont ez kevésbé elterjedt és nagyon nehéz megfelelő eszközt szerezni. Nektek erről mi a tapasztalatotok?
PAI: Mi ezt fordítva látjuk. Itt igazából nagyon szigorú One Design osztályleírások vannak, de például a DN osztály, amiben mi is versenyzünk, az egy bárki által otthon is legyártható sporteszköz. Nyilván, hogyha verseny szintű felszerelést szeretne azt már nagyon komoly műhelyekből lehet megcsinálni.
Könnyen szállítható, utánfutón, vagy tetőcsomagtartón is elfér. Egyébként egyre több jégvitorlás kerül elő garázsokból illetve külföldről is hoznak be elég sokat. Az osztályleírásaink olyanok, hogy egy „tól-ig” értéket határoznak meg minden egyes paraméterre, illetve van egy minimális súlyérték. Nyilvánvalóan a biztonságra kell törekedni, lebegnie tudnia kell. Adott esetben ha túl vékony jégre megy, nem szabad elsüllyednie. Kormányozhatónak kell lennie, illetve a 75- 120 kilométer per órás sebességet tudnia kell kezelnie. Van kötelező felszerelés a vitorlázók számára, ilyen a bukósisak, jégből mentő tüske, egyéb mentőfelszerelés.
VI: Említetted ezt a 120 kilométer per órát. Hogyha ezt autópályára vetítjük, még ott sem kevés – a megengedett sebességet súrolja. Mit tudtok ilyen sebességnél kezdeni a jégen?
PAI: Általában versenyszituációban történik, hogy ilyen sebességet érünk el. Nagyon pontos, precíz kormányszerkezettel kell rendelkeznie a hajónak, magának a kormányosnak pedig jó reflexszel, illetve térlátással – tudnia kell ki hol van körülötte. Nagyon komoly elsőbbségadási szabályaink vannak.
Ellentétben a lágyvízi vitorlázással, itt komoly következményei vannak, ha nem tartják be azokat.
VI: Mennyiben alkalmas a jégvitorlás túrázásra? Alkalmas arra, hogy mondjuk eljussál Balatonfüredről Badacsonyba és vissza?
PAI: Vannak ezek az úgynevezett Monotype típusú jégvitorlások, amikből Magyarországon már eléggé kevés van. Ezek jellemzően a második világháború előtt terjedtek el. Azokkal lehetett ilyen nagyobb túrákat megtenni, de akkoriban még rendesen fagyott is a Balaton. A DN-nel is lehet túrázni, de az inkább versenyzésre lett kifejlesztve. Vannak akik túráznak vele, fel lehet szerelni mindenféle extra biztonsági felszerelésekkel, hogy jobban lebegjen a vízen beszakadás esetén, könnyebb legyen kimenteni, de elsősorban versenyzésre használjuk.
VI: Mik a terveitek, mik a kilátások? Akár az osztályszövetségnek, akár a 2021-es esztendőre vetítve?
PAI: Folyamatosan növekedünk, szerencsére egyre több embert érdekel ez a sport és egyre többen újítanak be egy-egy jégvitorlást és ilyenkor megkeresnek bennünket. Nemzetközi szinten pedig az idei év igen rosszul ért minket. Alapjában véve nem egyszerű nekünk megfelelő jeget találni, ugyanis másfél -két kilométerszer két kilométeres jégfelület kell ahhoz, hogy az Európa- vagy Világbajnokságot meg tudjuk tartani. Emiatt nem ritkán utazunk akár ötezer kilométert egy szezonban. Erre még jött a világjárvány, úgyhogy idén a Világbajnokságot Amerikában tartották volna, de nem tartjuk meg, helyette nemzeti bajnokságokat fognak tartani. Itt Európában az Európa-bajnokságot idén kihagyjuk, helyette Európa Kupát tartunk, ami nem fog beleszámítani a világranglistába.
Ha a lelkes amatőr közösséget vesszük, mi igyekszünk edzéseket összehozni, amennyiben lesz megfelelő jégfelület.
VI: Milyen közösségről beszélhetünk?
PAI: Kétezer-ötszáz főből álló közösséggel rendelkezünk világszerte, nyilván ez több osztályból áll össze. A DN osztály a legnépesebb ezerötszáz fővel. Hazai szinten lassan hatvan főnél tart az osztályszövetség, folyamatosan várunk új tagokat. Van egy website-unk is, a www.jegvitorlazas.huoldalon lehet megtalálni további információkat a sportról, akit érdekel.
Forrás: vitorlazzitthon.hu