Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Avagy egy történelmi hajóosztály újjáéledésének kezdete

Fixa ideám, hogy a Magyar vitorlázásnak sem szabad elfelejteni a gyökereit és a vitorlázásban ugyanúgy, mint minden más sportban a jelenünk mellett csak akkor lehet jövőnk, ha ismerjük és tiszteljük a múltunkat is. Talán ezen, múltunk egy része a 22 – es Binnenjolle hajóosztály is, amely a háború előtt talán még mai osztályokat is megszégyenítő 30 – 50 hajós mezőny volt.

A hétvégén szombat délután Orfűn ez a kis vitorlás történelem újjászületett, és aki ellátogatott Baranya megye eme csodálatos kis tavához, az biztos nem csalódott, hiszen valóban csodát láthatott.

Talán azt is érdemes áttekinteni, hogy mégis milyen út vezetett ahhoz, hogy egy ilyen gyönyörű kihalófélben lévő hajó újjá szülessen. A történet valamikor harminc évvel ezelőtt kezdődött, amikor is egy fekete fehér képen megláttam egy hátszelező 22 – es binnenjolle mezőnyt és megfogadtam, hogy nekem bizony 40 éves korom előtt lesz egy ilyen hajóm. A történet 2017 őszén folytatódott, amikor is sikerült egy a hajólevele alapján 1969 – ben épített (ebben az időben nem épült ilyen hajó) Viharmadár nevű 22 – es binnenjollét megvásárolni azzal a gondolattal, hogy felújítás után versenyezni szeretnénk vele. Ezután jó pár órát sikerült még eltölteni a Veszprémi levéltárban és a fellelhető összes 22 – esel kapcsolatos dokumentációt beszerezni. A Viharmadár felújítása is elkezdődött, de közben többszöri konzultáció után végül az a döntés született, hogy építsünk egy új hajót is. Egy terv volt, ami megragadta a tekintetemet és ezt szerettem volna megépíteni. Az talán külön szerencse hogy figyelmetlen voltam és az építés megkezdése után öt hónappal derült ki hogy a terv, ami megtetszett az az 1938 – as Kékszalaggyőztes Kincsem IV. terve volt.

A hajó építésénél csodálatos alkotási folyamat volt az, ahogy a palánkok, bordák és a deck mellett az egyedi design elemek és elképzelések beépültek a J - be. Az osztály jelzése a J betű a sellővel ötvözve fa intarziában tényleg a hajó éke lett a fardecken, amit ezúton is újra szeretnék megköszönni az amatőr hajóépítőknek. A klasszikus hajók védjegyeként a baum végéről sem hiányozhat a réz veret, ami szintén az osztály jelét viseli. A klasszikus vonások mellett némi modernizáció is történt, hiszen a fekete harken veretek és a carbon – fa kormány már nem a klasszikusokat idézi de tökéletes ötvözete a modern és hagyományőrző dolgoknak.

Ami még nagyon jó érzés volt, hogy a hajó születésénél több olyan műhely is volt ahol alkatrészek készültek. A hajótest Mezősi László mestermunkája, a rudazat Szabadi Tibor műhelyében készült. A vitorlákat a Tuss Sails szállította a fa – carbon kormány pedig a T – Jolle műhelyében készült.

A vízrebocsátásról is érdemes néhány szót ejteni. Miért éppen Orfű? Talán azért mert úgy gondolom, hogy kis tavakon is lehet nagy csodákat tenni, és hiszek abban, hogy Orfűn egyszer Binnenjolle Európabajnoki mezőny fog vitorlázni.

A vízretételnek számomra volt több csodálatos pillanata is. Egyrészt Magyarországon nagyjából 70 – 80 éve nem épült ilyen hajó, de Európában is utoljára 26 évvel ezelőtt és azért jó volt látni, hogy ez így megszületett. Másrészt remélem hogy, Dr. Kollár Lajos a Magyar Vitorlás Szövetség leköszönő elnöke (aki ilyen hajóban kezdett vitorlázni), vagy Tuss Miklós (aki 2009  - es Hamburgi EB – n ült utoljára ilyen hajón) is élvezték a vitorlázást a hajóval.

Reméljük jövő tavasszal már nem csak egy hajó fog úszni a Pécsi tavon a tavaszi Binnenjolle találkozón…..

Galériák a vízretételről:

https://klasszikushajok.hu/galeriak/

Forrás:www.klasszikushajok.hu