Siófok 11.2 • 11.3 kn
47. Villamosenergia - Ipari Vitorlás Találkozó beszámolója
Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.
47. Villamosenergia - Ipari Vitorlás Találkozó beszámolója
Az elmúlt héten, Balatonfüred előtti vízterületen zajlott a Villamosenergia-ipari Vitorlás Találkozó, amit az idei évben az Atomerőmű Sortegyesület és a Vitorlás Sportért Közhasznú Egyesület rendezett. A hagyományosan kalóz hajóosztályra kiírt versenyen, már évek óta a nagyhajóknak is rendeznek futamokat. A regattán 26 kalóz és 30 nagyhajós egység vett részt, ez egyben azt is jelentette, hogy a versenyek történetében először versenyzett több nagyhajó, mint kalóz. Nekem, a szörf „iparágikat” is beleszámítva, a 2018-as volt a 25. dzsembori, amin részt vettem. Sajnos a kalóz egységek lassan, de csökkennek, a 90-es évek elején olykor közel 50 kalóz is összejött egy ilyen versenyre. A régi nagy kalózos csapatokat (ELMŰ, MVM) jó volt végre látni a nagyhajós mezőnyben, akik most itt kavarták fel az állóvizet és törték meg az Gejzír (a klasszikus ÉDÁSZ csapat) évek óta tartó egyeduralmát. Az időjárás főként a nagyhajóknak kedvezett. A szombati napon remek, de trükkös 6-10 csomós ÉÉNy alapszélben, mely helyenként a túraútvonal egyes pontjain jelentősen irányt és erősséget váltva tette próbára ill. próbálta megviccelni a mezőnyt. Míg az északi parton Csopak előtt az alapszelet olykor 17 csomós északias ráfújások tarkították, addig a déli part közelében Siófok előtt, ahol még szél sem volt, egy hatalmas lyuk rendezte át a mezőny elejét. Meredezve néztük az északi parton a nyomkövető rendszeren a hajókat, akik nyílegyesesen húztak Siófok felé, majd félvíz után jelentős belassulás után, szinte zéró sebességgel nyitottak a cső felé vagy Aliga irányába. Talán taktikailag itt dőlt el a nagyhajós verseny, mert Siófok után gyakorlatilag némi igazítással Almádit élesen egy takkal lehetett venni, majd Almádiból, Alsóörs érintésével szintén egy takkal a part alatt szépen vissza lehetett érni Füredre. A nagyhajók közül elsőként (köszönhetően kiváló taktikusuknak), az NKM-MVM csapata teljesítette a távot, a Nautic 330-as Primor fedélzetén, de nem szereztek annyi előnyt, hogy az MVSZ által kiadott aktuális előnyszámmal korrigált eredmény alapján a futamidejük elég legyen a győzelemhez. A nagyhajókkal egyidőben Csopak előtt 3 futamot teljesített a kalózos csapat. Amíg a tőkesúlyosok vitorlázóit az olykor kevés szél, addig a kalózosokat az olykor erős ráfújások tették próbára. Örvendetes volt látni, hogy a lényegesen kevesebbet és kevésbé profi hajókon (sok esetben „Füredi Hajógyár” mintára készült, trepnis, légszekrény nélküli, full poliészter) vitorlázó fiatal és idősebb „sporik” is állták a megpróbáltatásokat, a klasszikus „háromszög” olimpiai pályán. A kalózos élbolyból hiányzott az egyik legnagyobb profi, az osztály többszörös Magyar Bajnoka, aki hiába iparági dolgozó (és nem úgy iparági dolgozó, mint régen, amikor egy-két olimpikon vitorlázónkat, az „iparágik” idejére „leigazolták villanyszámlásnak”) kalózban nem indulhatott, mert ezen a szakmai regattán a hagyományoknak megfelelően a kalóz osztályban a szabályok, a hátszélvitorlát és a profizmust kizárják. A nem „iparági”, de a Villamosenergia-ipari „családhoz” köthető vitorlázók a nyílt kategóriában rajthoz állhatnak, és külön kerülnek értékelésre.
Eredmények:
