Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Dr. Kopár István 1925 - 2016

December 28-án reggel, életének 92. évében elhunyt Dr. Kopár István vitorlázó, hajózási igazgató, a földkerülő Kopár István édesapja, az MVSz örökös tagja.

A Balaton kiemelkedő személyisége, a Mahart SC vitorlás szakosztályának alapítója, aki élete utolsó pillanatáig szívén viselte a Balaton és a balatoni hajózás minden gondját. Szikáran határozott, erős akaratú emberként mindig megbízható kitartással küzdött az általa méltónak ítélt célokért.

Jó vitorlázó volt, Tolnay egyik állandó vetélytársa Starban (egy balatoni verseny alkalmával a francia világbajnokot is megverte), de őt sokkal jobban foglalkoztatta a magyar hajózás ügye és a BH igazgatójaként sokat tett a balatoni kikötők és hajózás fellendítésért.

Dr. Kopár István fő szószólója volt a tó vízszabályozását szolgáló egyetlen hatékony eszköz, a Sió egész évben való hajózhatóvá tételének . Hiszen a Balaton karbantartásának fontos része a kotrás, és a zagy elszállításának leggazdaságosbb útját jelenti a Sió folyó.

Vezetésének idején újultak meg a balatoni klasszikus utasszállító motorosok. E program keretében fő szervezője volt annak is, hogy a Füreden parti diszkóként senyvedő 1891-ben épült Helka motoros visszajusson a vízre és újra teljes pompájában hajózhasson a Balatonon.

1925. szeptember 25-én született Keszthelyen. A vitorlázást, a hajózást, a Balaton és a vízi élet szeretetét és megbecsülését családi vonalon, édesapjától örökölte a családi vitorlás yacht fedélzetén. 

A közgazdasági egyetemet végezte el Budapesten. 1950. június 23-án került a MAHART-hoz. Műszerészként dolgozott egy évig a szerszámműhelyben, majd az üzemigazgatóság tervosztályán volt statisztikus. 1954-57 között tervelőadó.

A MAHART SC vitorlás szakosztály egyik alapítója volt 1950-ben.

1957-től beruházási vezetőként megépítette az Újpesti Hajójavító Üzemet, korszerűsítette a tápéi és a haraszti hajójavítót. 1964-ben a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Tervgazdasági Főosztályán dolgozott. 1965-69 között a MAHART tervgazdasági Szakosztály vezetője lett.

1969-74 között Siófokon a Balatoni Hajózási Üzemigazgatóság vezetője. Ez idő alatt épült meg négy új balatoni kikötő, a siófoki telep műhely épülete, útjai, vitorlás tárolója és a hajósszállás.

1974-77 között a MAHART gazdasági vezérigazgató helyettese Budapesten. 1977-1982-ig a vállalat bécsi vezérképviseletét vezette. 1982-83 között a csepeli kikötő kereskedelmi, -forgalmi vezetője. 1983-ban a Kikötői Üzemigazgatóság megszüntetésekor korengedményes nyugdíjazására került sor, de mint nyugdíjas különböző vegyes vállalatok átszervezésében vett részt.

1990 december 1-jén került vissza Siófokra a Balatoni Hajózási Kft igazgatójaként, és innen vonult nyugalomba 1996 szeptember 21-én.

Munkássága, neve egyet jelent a balatoni hajózással. Jelentős tevékenysége elismeréseként 1975-ben "Siófokért" érem kitüntetésben részesült, majd 1996-ban Siófok Város Képviselőtestülete a balatoni hajózás érdekében kifejtett érdemeiért Siófok Város Díszpolgára kitüntetést adományozta számára.  1996-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetést is megkapta. Élete, a Balaton és a hajók iránti odaadó szeretete példaértékű.

2010-ben a Magyar Vitorlás Szövetség örökös tagjának választották.