V. Dunai Regatta élménybeszámolója

Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

HUN - 405 Seahorse beszámolója

Számomra immár néhány éve különös várakozás előzi meg az őszt és a tavaszt. Ilyenkor várom a Dunai Regattát. Hogy miért? Mert egy igazán barátságos és kedves hangulatú versenyt rendez Fluck Jenő és családja minden évben, ahol az együttléten, a "közösségi eseménységen", a barátságon nagy súly van. Így mindig jó eltölteni egy szép napot barátok közt a Dunán, ahol a nézőhajón (mert az is van) mind a család, mind a barátok, ismerősök eltölthetnek egy szép napot a versenyzőkkel együtt.

Nem volt véletlen tehát, hogy hajóm megépülése után ez volt az első esemény, ahol részt vettünk versenyen. Mint ahogy sejtettem, a hajó sokkal tehetségesebb mint építője és kormányosa egyben. Ennek ellenére nagyon sok tapasztalattal lettem gazdagabb, mint kormányos és mint a hajó építője/tesztelője.
A versenyt a szélcsendes rajt után a mezőny sodródással töltötte. Itt sikerült olyan szerencsétlenül rajtolni, hogy jóideig nem sikerült a folyó sodorvonala közelébe kerülni. A hajó ilyenkor szinte kormányozhatatlanná válik, ahogy nem halad a vízhez képest. Vmi iránytartás elérhető tövig lenyomott sverttel némi fuvallatok befogása árán. Hát itt sikerült a pályakulcsvivő helyen szerepelni egy ideig... Frusztráló élmény volt, már ismerve a hajó képességeit.. A frusztrációban még jobban elfelejtettem magamnak mantrázni, hogy "sodorvonalban maradni", "sodorvonalban maradni"...
Már-már túlfrusztráltam magam, amikor a Lupa-sziget felett néhány szélcsík jelent meg a vizen és már gyújtottuk is a rakétákat... Eleinte vmi "olaj beköphette a gyertyákat", akarom mondani igen "csíkos" volt a szél, de az M0-ás hídtól már megindult a menet. A Rómaiig 6 hajót sikerült megelőzni. Köszönhető volt ez a magasabb vitorlának is. A Szentendrei-sziget D-i csúcsától pedig ugyan továbbra is pöffös szélben (egyik pillanatban a lee oldalon térdelve a kis nedvesített felületért, másik pillanatban a nagy pöffben azonnal kiülve a hajót egy kis siklásért), de sikerült magasabb fokozatba kapcsolni. Sokat hozott a konyhára néha a hajóban felállva vizsgálni a víz felszínét, messze előre látva a hol csap le a szél. Ez befutásnál abszolút sorrendben a 6. helyre való szépítésre volt elég.
A kormányos számára a verseny tanulságra volt, hogy a jó rajt nagyon számít, jobban mint gondolja; a tesztelő hajóépítő számára pedig ismét igazolódott, hogy a hajó "nagyon megy". Reméljük, jövőre már a kormányos elkezd jobban felnőni a hajó képességeihez! :)