Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Nehéz éjszakán van túl a 46. Kékszalag Audi Nagydíj mezőnye. A kellemetlenül nagy esővel induló és komoly szélerősödéssel folytatódó este után harcos éjszakája volt az 521 induló közül akkor még versenyben lévő 400-450 hajónak.

A helyenként három-négy órán át zuhogó eső által bőrig áztatott versenyzőket sötétedésig  a Balaton minden pontján elérte a viharossá fokozódó szélerősödés, amelyet a 2011. évi versenyen érkezetthez hasonlóan ezúttal is pontosan előre jelzett az Országos Meteorológia Szolgálat.

A szél 55-65 km/óra átlagsebességű volt, egyes helyeken 75 km/órás széllökésekkel. Mindez éjszaka, sötétben természetesen félelmetesebb, és nehezebben megoldható feladatot állított különösen a tapasztalatlanabb versenyzők elé. Partközelben, ahol  a "pöffök", lecsapó szélerősödések még veszélyesebbek és ijesztőbbek, a felszerelések is nagyobb veszélben voltak, mint ahol egyenletesebb szél fújt.

A verseny biztonságát segítő, a mentést szervező és végrehajtó Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának vezetőjét Bagyó Sándort kérdeztem az éjszaka történtekről. Pontosabban reggel fél nyolckor egy országos kereskedelmi tévécsatorna telefonos riportjára adott válaszait hallottam, majd mi folytatuk a beszélgetést, miután kiderült hogy komoly sérülés nem történt, és  "eltűnt személy nincs" szavak után a riportert már nem érdekelte tovább az így alacsony hírértékű beszélgetés.

- Folynak a munkálatok, és van néhány olyan hajó, amelyet majd a szél enyhülése után tudunk kivontatni a partra. - mondta Bagyó Sándor. - Hiszen a versenyt megelőző kormányosértekezleteken (három ilyen is zajlott a rendezvénysátorban a nevezéskor, a versenyt megelőző napon) felhívta a versenyzők figyelmét arra, hogy az eszközmentés másodlagos kérdés lesz, és csak akkor fogunk eszközöket is menteni, ha a rajtuk lévő szemlyzet másképp nem hozható biztonságos helyzetbe. Eddig körülbelül 25-30 hajót tudtunk kivontatni. Voltak olyan hajók, ahonnan a személyzetet lementettük, és a hajók ott maradtak. Három olyan hajóról tudunk, amelyek vagy a nádasban vagy víz alatt vannak.  Mintegy két tucatnyi hajó érintett árboctörésben, 25-30-nak sérült a vászna, néhánynak a kormánya törött el. De ez teljesen természetes dolog, hiszen itt 522 résztvevőből ért ennyit baleset. Egy bicikliversenyen, vagy autóversenyen is a szalagkorlátnak ütköznek...

Történt-e személyi sérülés?
- Három könnyű sérülés történt. Egy személyt kézfej sérülés gyanújával küldtünk kórházba, volt egy váll rándulás, és horzsolások. Valakit megcsapott a bum, de saját lábán érkezett és viccesen mesélte az esetet. Természetesen őt is elküldtük a kórházba orvosi ellenőrzésre. De ami nagyon fontos, eltűnt személy nincs! (A tévéadó riportere itt elköszönés nélkülle is tette a telefont...)

Mentési szempontból milyen volt ez az éjszaka, összehasonlítva a 2011-essel?
- Akkor körülbelül kétszer ennyi embert kellett a hajókról lementeni, vagyis az idei enyhébbnek tűnik. A versenyzőknek ugyanakkor kellemetlenebb éjszaka lehetett ez a mostani, mert előbb egy kiadós eső áztatta és fárasztotta őket, és ezt követte a szél bekeményedése.

Most is sokan voltak felkészületlenek?
- Sajnos igen, akadt olyan, akinek jelentkezésekor még telefonon szóltunk, hogy a sodrodó hajóját fékezőhorgonnyal lassítsa, és a válaszuk az volt, hogy "Na, azt felejtsétek el!" De én elsősorban azt emelném ki, hogy akadt olyan ütközés és ebből fakadó mentési szükséglet, amikor az egyik ütköző kivilágítatlanul hajózott. Nagyon sok hajón nem égtek a navigációs fények. Ők tulajdonképpen nem is kerülhettek volna veszélybe, ha a szabályokat (Nem csak a versenyzés, de a hajózás szabályait) betartva, naplemente után kiálltak volna a versenyből.

Nehezítette más is a mentést vagy a hajózást?
- A Zamárdiban zajló Balaton Sound az erős fényeivel nagyon zavarta a Tihanyi-csövön áthajózókat. Ha a teljes sötétségben valahol erős fények vannak, az szinte lehetetlenné teszi a látást a sötét részeken. Erre a veszélyre, ennek a lehetőségére egyébként felhívtam a versenyzők figyelmét a skipperértekezleteken is a nevezés napján. Sajnos igazam lett, többen panaszkodtak erre.

- Internetes hozzászólásokban lehetett olyet olvasni, hogy mekkora hiba volt ezen a napon rendeznii a Kékszalagot... Bár tudom, hogy az internetes hozzászolásokkal csak egy bizonyos színvonal felett érdemes foglalkozni.
- A Kékszalag egy kihívás, nagy feladat. Ilyen versenynek született, ilyen volt mindig. Nem csak a rekordról, a leggyorsabbakról szól. Rajt után nem lehet a pályát rövidíteni, és a versenyrendezőség már nem is szakíthatja meg. Maximum 48 óra alatt kell körbe érni a tavon kikötés és külső segítség igénybevétele nélkül. Minden hajóban a skippernek kell tudnia, hogy mire képes az eszköze és legénysége, és ennek szellemében kell döntenie a verseny feladásáról vagy folytatásáról. Technikai sport. Érhet valakit baleset műszaki okokból is, de ez egy technikai sport, ez is benne van a pakliban.

-Mindenesetre én gratulálok, hiszen az éjszaka folyamán ismét jól, megnyugtató hozzáértéssel megoldottátok a biztosítási, mentési feladaitokat.

Reggel nyolc óráig közel négyszáz hajó futott be a füredi célba. Az éjszaka folyamán a mentési feladatok háttérbe szorították a eredmények ellenőrzését és közzétételét, az adminisztrációs munkákat. Ráadásul a verseny rendezősége csak ellenőrzött eredményeket tesz közzé, amely ellenőrzések elvégzése időigényes feladat.

Mivel ötven-hatvan hajó feladta a versenyt, pontosabb ők azok, akik be is jelentették kiállásukat, a mezőny nagy többsége már a kikötőkben van.