Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Véget ért Balatonföldváron a 12 nemzet 31 hajója részvételével megrendezett Európa-bajnokság. Négy gyenge szeles futam alapján hirdettek végeredményt.

Az időjárási frontok a világverseny időszakában messze elkerülték a Balatont, így a verseny rendezői csak a Tihanyi szorosból fújó reggeli keleti szélben bízhattak. Ez a szél az első és a második nap meg is jött, a harmadik és a negyedik napon azonban hiába várta a mezőny. Az első helyen a német Hubert Merkelbach – Markus Koy páros végzett, kiemelkedő, nagyon egyenletes teljesítménnyel: két második, egy negyedik és egy harmadik helyezést szereztek a futamokban. Az utánuk következőknek mind becsúszott egy vagy két tízen kívüli hely. A bajnokpáros érdekessége, hogy míg a kormányosnak, Merkelbachnak ez az első Európa-bajnoki címe, a legénység ezúttal már negyedszer lett kontinensbajnok. Ezúttal erre az egy versenyre ültek össze, sikeresen.

„Több mint harminc éve csillaghajózom, de ez az első Európa-bajnoki címem, mostantól ezüst csillagot viselhetek a vitorlámon”- mondta a kormányos, Hubert Merkelbach. „A legidegtépőbb a várakozás volt, a legnehezebb pedig az, hogy ilyen változó körülmények között végig elöl vitorlázzunk. Ötödször versenyzem a Balatonon, ez is biztos segített.” „Nagyon gyorsak voltunk, sikerült erre a szélre nagyon jól beállítani a hajót” – tette hozzá a legénység, Markus Koy.

Az ezüstérmet a svéd Tom Lofstedt – Jasper Sundman kettős viheti haza, a bronzérmet pedig a magyar testvérpáros, Gereben Márton és Gereben Péter nyerte.

„ Ez életünk legjobb vitorlás eredménye. Segített, hogy lelkesek, felszabadultak voltunk, nem volt rajtunk semmiféle nyomás. Türelmesen, nyugodtan vitorláztunk, minden futamban kivártuk a legjobb kínálkozó taktikai lehetőséget.” – nyilatkozta a kormányos, Gereben Márton. „Gyerekkorunkban mindketten kormányoztunk, aztán a szükség kényszerített minket egy hajóba. Majdnem huszonöt éve vitorlázunk együtt, szavak nélkül is megértjük egymást” – mondta a legénység, Gereben Péter. „Ezen az Európa-bajnokságon, ebben a szélben érvényesült a hazai pálya előnye: mi már az első futamban tudtuk, hogy ki kell húzni a déli parthoz, jónéhány külföldi csak két futam után jött rá erre. Itt és most ezek között a körülmények között kellett helytállni, de fel voltunk készülve az erősebb szélre is: épp emiatt egy kölcsönhajóval indultunk. Külön szeretnénk megköszönni Litkey Árpinak, hogy erre a versenyre szívességből kölcsönadta a hajóját.”

Erdélyi Béla főrendező megkönnyebbülve értékelt a díjkiosztón: „Könnyű dolgom volt. Nagyon sportszerű volt a mezőny, mindössze egyetlen rajtot kellett megismételni. Ez, világversenyen, ebben a hajóosztályban, ritkaság. Azt, hogy nagyon kevés lesz a szél, a meteorológiai előrejelzésekből tudtuk. Erre készülve oda raktuk a pályát, ahová egyébként sohasem: egészen be, a Tihanyi csőbe, közel a déli parthoz. Itt marad meg ugyanis a legtovább a keleti szél. Ennek volt köszönhető, hogy a második nap három futamot tudtunk rendezni. Így utólag helyes döntés volt az első nap megrendezett, sokak szerint erőltetett futam is. A majdnem négy órás maratoni gyengeszeles versenyen a mezőny fele időn túli lett, nem tudott érvényesen befutni. Ha ez a futam nincs, most nem hirdethetünk Európa-bajnokot, nincs meg az érvényességhez szükséges négy futam.”

Két magyar egység végzett még a mezőny első felében: Forintos Róbert és Takácsy Levente 12., Kátai Péter és Pilisy György 15. lett.

Végeredmény