Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Beliczay Péter beszámolója az első adriai IOM versenyről: Ötödik éve jelzi nekem a rogoznicai verseny, hogy új szezon indul. Az idei különösen izgalmasnak tűnik. Végre minden világversenyen csak résztvevő leszek és nem rendező. Kész felüdülés.

Tavaly volt olyan szerencsénk, hogy szinte az összes horvát versenyen részt tudtunk venni. Meg is lett az eredménye. Ősszel már úgy éreztünk, hogy hatalmasat fejlődtünk és lassan készen állunk az Naviga Világbajnokságra.  Hármunk tervei között szerepel, hogy az első tízben végezzünk. Forrai Csabának volt már két hatodik helye más osztályban, tehát neki az ennél jobb eredmény a pozitív. Szathmári Miklós az előző VB-n 17. lett. Mindenképpen hatalmas javulás lenne a részéről, ha tízbe tudna kerülni. Részemről a két hetedik helyemet szeretném jobbra cserélni. 

Nos, a Vb április közepén lesz, tehát a nyár óta elhanyagolt felkészülésünket újra szintre kell hoznunk.  És addig négy horvát és egy hazai versenyen át vezet az út. És az egész Rogoznicával kezdődik. 

Erről a versenyről tudni kell, hogy  az egyetlen túraverseny  a horvátoknál ebben az osztályban. Mi több, az RC vitorlázásban. Nálunk sincs sok. Eddig egy idén talán lesz kettő is. Emellett még az is eszembe jutott, hogy ebben a városban ettem a  legfinomabb steaket, valamikor az ezredforduló környékén.  Sajnos az nyáron volt és januárban még soha nem volt nyitva az az étterem.

De lássuk mi történt magán a versenyen. Futás a hajó után a rogoznicai sziget körül meg vissza. Jó sport. Most is az volt. Az elején főleg, hiszen jó 4-5 B-s szél fújt és böszeles rohanás volt. Annak ellenére, hogy majd kiköptem a tüdőmet, nem mentem rosszul. Sikeresen abszolváltam második helyen az első szakaszt. A továbbiak nem voltak ennyire meggyőzőek, elsősorrban a két rossz rajtom miatt.  A többiek is a környékemen végeztek. Mint kiderült igen közel. Végül Forrai Csaba a 8. Szathmári Miki a 11., míg én a 10. lettem a túraverseny összesítésében.  Az eredmény kissé rosszabb, mint számítottunk rá, de úgy könyveltük el, hogy nem vitorláztunk ebben a hajóosztályban már nyár vége óta, csak egyszer, míg a horvátok túl vannak egy kései Eb-n is. Meg persze ez csak túraverseny volt.

A pályaversenyen folytatódott ez a fajta vesszőfutás. Mivel a 31 fős mezőny közepe táján versenyeztünk, ezért  sokat vitorláztunk mindkét csoportban.  Ami persze nem volt baj, mert lassan, lassan belemelegedtünk. Igen lassan, mert csak vasárnap az utolsó két futamban sikerült jót menni.  

Szombat este persze az itt szokásos remek vacsi várt minket csevapcsicsivel, kalamárival, ajvárral és minden földi jóval. Persze megint nem sikerült svédasztal-csatát  sem nyerni a horvátokkal szemben.

A legfőbb feladat vasárnapra az volt, hogy  igyekeztünk gyorsítani magunkat, mert meglepő módon gyenge volt a sebességünk ebben az időben. Milliméterről milliméterre igazított állításokkal végül előre kavarodtunk, bár még az élmezőnyt nem sikerült tartani, csak ha okos szél fújt. Az is látszott, hogy nem voltunk formában, hogy a cseh csapat emlékeim szerint még soha nem vert meg minket. Most Petr Neherának sikerült, hisz a 10. helyen végzett, míg mi  a 13.14.17. helyet hoztuk el. 

Talán sikerül visszamelegednünk, de van még töménytelen meló, hogy a jóval gyengébb Naviga mezőny élén tudjunk végezni. Mert, hogy az itteni mezőny erejére mi sem jellemzőbb, hogy az első az aktuális ISAF világbajnok, míg a második az európa-bajnok lett.