Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Talán IV. Bélának sem tetszett volna amit itt látott. Nem volt egyedül. Nekem sem. Persze neki 3 hónapjába került ide eljutnia, velünk ellentétben, akik 6 és fél óra alatt idekocsikáztunk.

Nagy áldás a horvát autópálya. Emlékszem, amikor még 10-12 órát autóztunk azért, hogy legalább Zadarig eljussunk. Sőt olyanra emlékszem is gyerekként két napos túra volt, hogy Split környékét elérjük. Ma már persze teljesen más. Élünk is vele rendesen. A SAILING.HU Team idei második versenye 2/3-os csapattal Trogir vára mellett zajlott.

Az időjárás előrejelzések sok jót nem mondtak a a szombati napra, de ami Trogirban fogadott minket az elég katasztrófálisnak tűnt. Azon kívül, hogy zuhogott az eső, a város nem műemlék része gyakorlatilag teljesen a földmunkák és építkezések színterévé vált. A tisztességgel fújó Jugo a sok csapadék mellett még nagy erőkkel tolta be a vizet is Trogir és Ciovo közötti csatornába is, ahol a híd alatt jobban áramlott a víz, mint a Dunán.

A klubhoz vezető út víz alatt volt, ami a dagály és a Jugo együttes működésének volt köszönhető. Éppen csak olyan szintig ért, hogy autóval át lehessen jutni rajta. Áthatoltunk és kiderült, hogy nincs rossz helyen a szállásunk. Ciovon közvetlenül a várral szemben laktunk, nem sokkal az ACI Marina fölött. Itt is volt a verseny kiindulópontja. Másnap itt derült ki, hogy az eső és a szélhiány miatt nem lesz verseny szombaton. Nem mondom, hogy nem fért rám egy jó délutáni alvás, de ide mégis csak versenyezni jöttünk és januárban Rogoznicából úgy jöttünk el, hogy vasárnap nem volt futam. Ez pedig általában igen ritka, és ha még egymás után kétszer történik meg, akkor pláne. Most mégis így jártunk. De, hogy ne üssük el hiába az időnket, a Versenyvitorlás taktika című könyv kitárgyalásával töltöttük a napot. Részt vettünk a péntek esti vacsorán, ami vrpoljei bárány, hagyma, pita, krumpli összeállítású igen ízletes étkezés volt. Lélekben már arra készültünk, hogy ide is hiába jöttünk. De nem! Vasárnap kisütött a nap (bár reggel még megijesztett csöppnyi esővel) és a délkeleti irányú szél maradékával végre elkezdődött a verseny. Lassan, de biztosan, mert rögtön az elején annyira megerősödött, hogy B rigre kellett cserélni. Egy-két futam erejéig. Majd vissza. Majd megfordult a szél,majd a végére megint majdnem B rigesre sikeredett.

Egyszóval vért izzadtunk és rá kellett jönnünk, hogy még ha gyenge szélben oda-oda érünk (most ott sem), erősebb időben közünk nincs a mezőnyhöz. Persze az is igaz, hogy amióta lezavarták az EB-t, megnyerték a VB-t, a mezőny második felének elapadt a kedve rendesen. Így kicsit gyengébb az optikája a dolognak hisz a most ott lévő 16 horvát kettő kivételével egyértelműen az élmezőny harcosa. Ha itt előbbre jutunk, akkor komolyan fejlődtünk. Ez most nem sikerült. Nem mondom, hogy fejben ott voltam, mert olyat még nem csináltam, hogy nem kapcsoltam be a hajó elektronikáját, amikor vízre raktam. Most ez is megtörtént. Meg elfelejtettem rajtolni, meg bedrengoltam. Szóval szó sincs arról, hogy mentálisan a legjobb állapotban voltam, viszont ez a vasárnapi verseny olyan szinten nehéz körülmények között volt, hogy kár lett volna kihagyni.

Szatmári Miki végre az elkeserítő rogoznicai szereplés után tudott jó részeredményeket felmutatni, bár a végelszámolásból nem jött ki jól. Van min dolgozni emellett, hiszen gyökeresen át kell gondolnunk a rigek szerelését is, de abban biztos vagyok, ha ezen az úton járunk, akkor a lehető leghamarabb kijön az eredmény is. Eredmények: 18 induló 13. Beliczay Péter 15. Szathmári Miklós