Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.

Pár éve egy maroknyi lelkes csapat fejébe vette, hogy megépíti a Magyar Naszád replikáját, mely egykoron meghatározó szereplője volt a balatoni hajózásnak. A kezdeményezés hátteréről, nehézségeiről és jövőjéről Szabó László projekt menedzsert kérdeztük.

Mit lehet tudni a Magyar Naszádról?
A Magyar Naszád a XVI. és a XVII. századi dunai és balatoni hajózás meghatározó szereplője volt. Karcsú testével, kis merülésével ideális közlekedési és harcászati eszköznek bizonyult abban a korban, amikor hazánkat az akkori világ legerősebb hatalma fenyegette. Részt vett a Nándorfehérvári ütközetekben, de a főbb balatoni csatákban is kivette a részét, amikor pedig a Ottomán Birodalom hatalmi túlsúlyra tett szert, ez az evezős vitorlás volt a reménytelen helyzetben levő végvárak, mint Tihany vagy Szigliget meghosszabbított karja. A sokszor alig 60-150 fős végvári katonaság halált megvető bátorsággal szállt hajóra és olykor a Vikingeket is megszégyenítő merészséggel csaptak le a déli parton lévő (Sió)Fok vagy Fonyód erődjeire, ahol számtalan esetben értékes foglyokat ejtettek, akiket aztán fel lehetett használni információszerzésre, illetve a magyar foglyok kicserélésekor.
 

A Magyar Kamara 1555. évi hivatalos jelentése szerint egy-egy naszád teljes legénysége 33 főből állt. Minden naszádon volt egy vajda, három tizedes, egy dobos és huszonnyolc köznaszádos vagy vízihajdú. 1560-ban Tihany vár részére 25 aranyforintért csináltak hadi naszádot Pozsonyban. Egyes források szerint a Balaton partján is létesítettek több hajóépítő műhelyt, hiszen a folyton harácsoló, pusztító török seregeket, csak erős flottával lehetett megfékezni. Így az 1600-as évek közepére, Keszthelytől Siófokig több mint ezer naszád szelte a tó vizét.

Fő méretek és jellemző adatok:

• Legnagyobb hosszúság: L_oa =  25,20 m
• Hajó hossza az orrsudár nélkül: L = 22,10 m
• Vízvonalhosszúság: L_WL = 21,25 m
• Legnagyobb szélesség: B_fed = 3,80 m
• Vízvonalszélesség: B_CWL = 3,40 m
• Maximális merülés: T_max = 0,35 m
• Oldal magasság: H =1,10 m
• Vitorlafelület: 78,00 m²

Milyen út vezetett az ötlettől a megvalósulásig?
Az ötlet a fiam fejében született meg 2001-ben, aki első szakdolgozatában a balatoni végvárrendszerről írt és itt találkozott először a balatoni naszádokkal, majd kutatásait folytatva 2003-ban írt tanulmányában már ennek a hajótípusnak a felkutatása volt a cél. Mivel az egykorú források elég szűkszavúan emlékeznek meg a magyarországi dunántúli „mellék hadszíntérről” így nem maradt fent elérhető kép, vagy műszaki leírás egyetlen balatoni építésű naszádról sem.
 

A kutatás érintette a Magyar Országos Levéltárat, majd a Magyar Közlekedési Múzeumban vezetett eredményre. Dr. Mészáros Balázs hajótörténész és főmuzeológus hathatós támogatásával sikerült fellelni Varró József mérnök úr 1965-ben készített tervdokumentációját valamint a múzeum tulajdonát képező, e dokumentáció alapján készített modellt.
Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen kincset vétek a nagyközönség elől rejtve tartani, de mielőtt a megépítése mellett döntöttünk volna felkerestem a BME Repülők és Hajók tanszékén Hadházi Dániel egyetemi adjunktus urat, hogy szakmailag véleményezze. A pozitív válasz után indultunk el támogatókat keresni. Számos minisztériumot, főhatóságot megkerestünk, de elvi támogatáson kívül mást nem tudtak adni.  Ezt követően jutottunk el a BH Zrt.-hez, ahol kezdetben teljes egyetértésben kezdődtek el az építés előkészítésének fázisai, de sajnos a prioritások megváltozása miatt a kapcsolat megszakadt.
Fordulatot jelentett a BME Repülők és Hajók tanszék felajánlása, miszerint a hallgatóknak szervezett hajótervező táborban elkészítik a Magyar Közlekedési Hatóság által elfogadható tervdokumentációt.
Az külön megérne egy fejezetet, hogy a törvényalkotó miért nem vette át az Európai Unió replikákra vonatkozó normáit, miért kell a 2009-es túlszabályzott előírásokat egy XVI. századi hadihajón biztosítani .
Szeretjük mi magyarok magunkat lebecsülni. Kis ország vagyunk, kicsi a piac, nincsenek szakemberek, hiányzik az összefogás, és még sorolhatnám. Mindezekben van igazság. De akkor, amikor úgy érzi az ember, hogy tehet valamit, amire csak ő képes, csak ő tud segíteni, részese lehet valami újnak, talán nagyszerű dolognak, elfelejtődik a kicsinyesség, a „Csak a pénz az úr” szemlélet. Sajnos nem mindenkinél, de ahogy híre ment, jelentkezett hajóépítő, ágyúöntő, kötélverő stb.
 

Miből lehet egy ilyen volumenü projektet fedezni?
A felhasználhatóság miatt úgy döntöttünk, hogy két naszád kerüljön megépítésre, hiszen a csatákat csak így lehet igazán modellezni, másrészt két teljesen egyforma hajó lehetőséget kínál a versenyzésre is. Mindezek tervezett költsége nem éri el a 60 000 000 Ft-ot. Ennek felét pályázati pénzből a másik felét befektetőktől reméljük.
 

Mikor láthatunk Magyar Naszádot legközelebb a Balatonon? Hogyan lesz hasznosítható?
Mivel a hajó nagyon egyszerű konstrukció, így építési ideje két hónap körül van. Ha az ütemterv szerint haladunk, már a nyár elején utazhatunk rajtuk.
Vállalkozásunk három lábon áll. A főszezonban a turisták, elő és utószezonban kalandturizmus, rekreáció, csapatépítő tréningek, a szabadon maradt időben általános iskolásoknak rendhagyó történelem órák és evezés, vitorlázás tanítása a cél.