A víz a versenypályánk, lessük, hogy elég-e, tiszta-e; jól esik egy-két korty a hajóban futam után, vagy ha nyugalmas a hátszél és kánikula van, akár futam közben is; megváltás a zuhany a parton, és fröccs sem létezik víz nélkül.

Mi vitorlázók hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy számunkra nagyon fontos a víz. A víz a versenypályánk, lessük, hogy elég-e, tiszta-e; jól esik egy-két korty a hajóban futam után, vagy ha nyugalmas a hátszél és kánikula van, akár futam közben is; megváltás a zuhany a parton, és fröccs sem létezik víz nélkül. Pedig vannak nem is kevesen – körülbelül 2.2 milliárdnyian – akik számára még nálunk is fontosabb a víz. Ők azok – minden harmadik ember a Földön - akik ma még nem jutnak elegendő tiszta vízhez. Az ENSZ célkitűzése, hogy 2030-ra a szomjazók száma nullára csökkenjen. A szép cél megvalósítását sajnos két erős folyamat nehezíti: a túlnépesedés (éppen a legnehezebb helyzetben lévő régiókban) és a klímaváltozás.

Együttműködés nélkül nem lehet változtatni. Könnyű belátni, hogy az általános egészségügyi helyzet, az emberek jóléte, egészsége, sőt élete, a gazdaság működése, a környezet állapotának javulása nem lehetséges egy méltányos, az egész bolygóra kiterjedő vízgazdálkodás nélkül.

A világban érezhető feszültség, a több régióban meglévő háborús veszély, a politikai bonyodalmak, a blokkosodás nem tesz jót az együttműködésnek. És az sem, ha például egy ország azt képzeli magáról: vannak folyóink, hegyeink, nálunk esik az eső, minket ez a probléma nem érint. Innen úgysem tudunk vizet küldeni a szomjazóknak.

Szerencsére Magyarország másképpen gondolkodik. Egyrészt a vízhiány az éhségövezetekből, vagy azok határairól tömeges migrációt indíthat el, ami már a mi biztonságunkat veszélyezteti. Egyes elemzők szerint a következő nagy háború már nem az olajért vagy a termőföldért, hanem a vízért folyik majd. Másrészt, évszázados történelmi tapasztalataink okán, mi a békében és az együttműködésben vagyunk érdekeltek. És ha vizet nem is, de korszerű víztisztító technológiát, tudást el tudunk juttatni a rászorulóknak.

„Amikor a kút kiszárad, akkor ismerjük meg a víz igazi értékét” – írta valahol Benjamin Franklin. A mi kutunk még nem száradt ki, de ha békét és biztonságot akarunk, akkor szorgalmaznunk kell a nemzetközi együttműködést és részt kell vennünk ebben a folyamatban. És mindenkinek, személy szerint, meg kell becsülnie, meg kell védenie azt, amink van. Például tavainkat, folyóinkat – és azt a tiszta vizet, ami nálunk minden vízcsapból folyik.

visyla